Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-22 / 4. szám
'□í □j I! Щ Чан ; ii J: L: Vladimír Cech rendező — akinek nevét a „Fekete zászlóalj" című film tette ismertté — új filmje bepillantást enged a múlt század régi ipari viszonyaiba és a cseh munkásmozgalom kezdetéről szól. Párhuzamot von két fiatal ember sorsa között — a munkás Rezler és a gyáros Smolík között. A két jellem tipikus fejlődésén megerősíti azt a marxista tézist, hogy az ellentét a gyáros és a munkás között nem hozható összhangba, mert mind a kettőnek más-más érdeke van. A történet 1871-ben játszódik Prágában, amikor az egész haladó szellemű Európa figyelemmel és szimpátiával kíséri a párizsi kommünárok harcát. Egy Horthy-tiszt sorsa elevenedik meg előttünk a vásznon. Benedek Zoltán m. kir. őrnagy — vagy ahogyan alárendeltjei hívják: „Mikádó" — egy elnyomó rendszer katonatisztje, aki annak minden parancsát vakon és engedelmesen követi. Életének egyetlen értelme: a kapott parancsot szó nélkül teljesíteni, mert a parancs szent. Ezért nincs magánélete, s ha kell, feláldozza rokonait is. Ez az eleven „szolgálati szabályzat" rájön arra, hogy egy önző kapzsi és saját érdekeiért semmit sem sajnáló rendszer érdekeit szolgálja, de mert egész élete a parancs vak teljesítésében zajlott le, most sem tud felülkerekedni rajta, tovább szolgálja. Gábor Miklós kitűnő alakításával hűen eleveníti meg a rendező elképzelését. A többi szereplő közül is kimagaslónak az olyan alakok, mint Uray kegyelmes ura, Pálos György cinikus századosa és Ruttkai Éva — az elárult sógornő. Bóka László regénye — melynek alapján keletkezett a film — Szenes Mihály rendezésében — elég mély társadalmi konfliktust tartalmazott ahhoz, hogy elítélhesse a Horthy rendszer antihumanitásáí és megmutathassa az ébredező felkelést szervező antifasiszta proletárok munkáját a kegyetlen, engedetlenséget halállal büntető hadseregben. Kerekes György A film bemutatja a fiatal munkás Pepeknek öntudatra ébredését. A szocialista munkásság hatása alatt és segítségével tanulni kezd, majd írni - a munkáslapok számára. Találkozik Zápotockyval, Faittal, Zoulával. Élete olyan, mint a többi élenjáró szocialista proletáré - börtön, sztrájkszervezés, munkanélküliség. De mindenhová elkíséri a munkásösszetartás, amelyet a legerősebb rendőrosztag sem tud szétverni. A CSKP 40-éves évfordulójának évében bemutatott, mély igazságot felfedő filmben a két ellenpólus szerepében Eduard Cupákot mint Pepiket és Ludék Munzartot mint Smolikot láthatjuk. *0 'v* s<~ a> * 0ч «•-o О г» 3“ о о. 3 о 0* 04 Ez a kis Dosztojevszkij-novella nem tartozik az író legismertebb művei közé, mégis többször vitték színpadra és nem egyszer filmesítették meg. Nemrég láthattuk az olasz Visconti filmjét a „Natáliát", amely szintén a „Fehér éjszakák" elemeiből merítette témáját. A film két ember története, akik egymásra találnak, de sohasem lesznek egymásé. Az álmodozó — milyen találó elnevezés — csak azzal a feltétellel találkozhat Násztyenkával, ha nem lesz belé szerelmes. Megígéri, bár már akkor, amikor ígéretét adja, szerelmes a lányba. Nem reméli, hogy szerelme viszonzásra talál, de a Násztyenkával töltött pillanatok élete legszebb percei, amikért képes minden árat megfizetni. Násztyenka a komoly érzelem megtestesítője. Szerelmes egy diákba, aki albérletben lakott náluk. A diák elköltözött és a lány vár rá, mert az megígérte neki, hogy visszajön. Násztyenka apró emlékekből él. De nemcsak az emlékek kötik, hanem az adott szó is. A színes szovjet film főszereplői Oleg Sztrizsenov, aki a „Negyvenedik" című film címszerepében vívta ki a külföldi kritikusok elismerését és Ljudmila Marcsenkova, Násztyenka szerepében. >• tb> ín N О 7Г a> m. 0* >0 cT> N Q г» О ín Q 3 'S! ?r 3 г? 3 0*