Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-22 / 4. szám
GRIMM MESÉIBŐL A RÓKA MEG A MACSKA Egyszer egy macska az erdőben kószált, s találkozott a rókával. ,,Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" — gondolta, és ezért nagy tisztességgel köszöntötte: Jó napot, tisztelt róka úrfi. Hogy szolgál a kedves egészsége? Hogy és mint érzi magát ebben a mai drága világban? A róka nagy kevélyen tetőtől talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta: _ — Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz? — Csak egyetlenegyhez — felelte szerényen a macska. — Ugyan mihez? — kérdezte a róka. — Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem az irhámat. — Ez is valami? — hencegett a róka. — Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad. Gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kel! rászedni a kutyákat. Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején, ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik. — Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki gyorsan azt a zsákot! - kiabálja lefelé a rókának. Hanem a rókát akorra már nyakoncsípték, és moccani sem engedték a kopók. — Ejnye, ejnye, róka úrfi — szólt a macska odafönt -, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtá volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat! Q VASVÁRI ISTVÁN: Mackók álma Ez a barlang nem szűk kuckó, alszik benne három mackó, meg a kicsi bocsgyerek, amíg nem jó kikelet. Aki ébred, talpát nyalja s bámul ki a hóviharba — fehér méhek szállónak, még nincs méz az dg alatt. Száraz az ág, szél nyargalja, elmosódik az ég alja — dirmeg-durmog-dörmög 6; derékalja puszta kő. De ha jó a tavasz újra s leheletét messze fújja, ág és lomb és méz terem s kitárul a végtelen... Nem kell barlang, nem kell kuckó, erdőt jár majd három mackó s mögöttük a bocsgyerek felhőt nézve lépeget. ЗЛО Két lány problémája Sokan nem is hinnék, mennyi segíteniakarással, szeretettel és hasznos tonácscsai szóltak hozzá az emberek Margit és Ica problémájához. A levélírók mindegyike ajánlja a színelőadás rendezését. Többen teaest, táncmulatság, irodalmi vita, szabás- vagy főzőtanfolyam rendezését. A sportkedvelők ping-pong-versenyeket, szánkódélutánokat, kosár- vagy röplabdajátékot ajánlanak. Minden levél elárulja, hogy írójuk valóban elgondolkozott a két lány problémája felett. Az alábbiakban kiragadtunk néhány részletet a levelekből: Kedves Margit és Ica! Arról panaszkodnak, hogy nem érdekes a televízió nézése a nagymamával. Ez talán igaz is, de meglátják, milyen örömet szerez majd, ha megszervezik a kollektív televíziós estéket, s a közvetítés után közösen megvitatják, a műsor tartalmát. A filmeket sem egy ember tetszése szerint kell rendelni a faluba. Fiatalokból, idősebbekből vegyesen alakítsanak egy bizottságot s így alkalmuk nyílik olyan filmet nézni falun is, amilyen érdekli magukat. Én csak annyit írhatok, hogy a mi falunkban nem unalmas az élet. 22-tagú énekkarunk van. Színdarabot tanulunk és örömmel készülődünk a szép új kultúrházunkban rendezendő álarcos bálra — írja levelében Szombathy Éva, Host'ovce nad Bodvou-ról. Hiányzik a lelkesedés Javaslom, hogy a két lány többet tanuljon, újságot olvasson és értse meg, mi a mai ifjúság feladata. Ha ezt megértik, bizonyára nem ütközik nehézségbe, hogy a többi fiatallal együtt munkahelyükön elkezdhessék a versenyt a szocialista munkabrigád címért. — Szocialista módon élni, dolgozni és fejlődni, ez legyen ifjúságunk szeme előtt. Akkor bizonyára sohasem fognak unatkozni. Szerintem Margitkának és Icának nem is a szórakozási lehetőség hiányzik, hanem az a lelkesedés a szép, a haladás iránt, ami minden fiatalt annyira jellemez. Ha ez nincs meg bennük, nem is fiatalok s ezért unják magukat — írja Iván Irén Slanecről. Egy ötven éves is hozzászól Ne haragudjanak, hogy kéretlenül beleszólok dolgukba. Bizony ötven éves fejjel nem tartozom éppen a fiatalok közé, de sehogy sem megy a fejembe, hogy manapság két fiatal unatkozik. Azt mondják, hogy 18 televízorjuk is van, moziba, sőt színházba is járnak. Nagy szó ez, gyermekeim. Én például fiatal koromban sok falusi leánypajtasommal együtt a városban szolgáltam. Hétköznap esti szórakozásunk a cipőtisztítás volt. Vasárnap délelőtt pedig az, hogy hazalátogattunk. De amint hazaértünk, már indultunk is vissza, hogy el ne veszítsük állásunkat, mert szolgálatot kereső leány volt elég. Nem mondom, hogy nem szerettünk volna másképpen is szórakozni, de akkor — sajnos — nem lehetett. Távol áll tőlem azt kívánni, hogy csak egy napra is megpróbálják ezt az életet. Inkább azt üzenem, becsüljék meg azt, amit rendszerünk ma az ifjúságnak nyújt. Hiszen az ifjúság ma mindenkinek a szemefénye. Mindent megkap, amire szüksége van. Ha klub kell a fiataloknak, létesít a szövetkezet. Ha bál rendezésről van szó, ők az elsők. Társas utazással bejárják az országot. Az én véleményem, kedves Ica és Margit az, hogy szép ruhájukhoz, keresetükhöz csak egy kis kezdeményezés hiányzik. Sok üdvözlettel Vadkertiné, Dvory nad 2itavou. Köszönjük kedves olvasóinknak, hogy hozzászóltak a két lány problémájához. Kérjük többi fiatal olvasóinkat is, hogy segítsenek a két lány problémájának megoldásában. Kérjük, leveleiket március 1-ig küldjék szerkesztőségünkbe, ugyanis ekkor kezdjük meg a levelek értékelését.
