Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-22 / 4. szám
ház a falun Mór talán az éjfélt is elütötte az óra. A helyi nemzeti bizottság üléstermében már látni sem lehet a füsttől. Pedig hátra volt még egy fontos ügy, a lakáskérdés. Sokan azt gondolják, hogy falun nincs is lakáskérdés. Bizony van. Legalábbis Túrán van. Mert évről évre nősülnek, születnek az emberek, s mivel a szövetkezeti tagoknak módjuk is van hozzá, építkeznek. Mindazok, akik a felszabadulás előtt szüleikkel, testvéreikkel együ** laktak, saját otthonuk van. S a régi ci lédlakásokból is egyre többen költözködnek a saját keresetükből felépített lakásokba. — Nincs mit halasztani, dönteni kell végre. Tizennyolc család házhelyigényléséről van szó - terítette ki az iratokat az asztalra a titkár. — Megint csaknem hat hektár jó szántóföld — hördült fel a szövetkezet elnöke. — Meddig megy ez így? Elsavanyított réteket javítunk. Legszívesebben az utakat is felszántanánk, hogy gyarapodjon a termőföldünk. Itt meg azt kérik, hogy a jó földjeinket osszuk szét portáknak. Nem, ebbe nem egyezem bele. Egyszerre csend lett és értelmetlenül néztek a beszélőre. Mi ütött ebbe az emberbe? Hiszen mindenki tudja, hogy senkinek a világon nem fekszik úgy a szívén a falusi ember sorsa, mint éppen neki. Aki idestova negyven éve harcol a párttal együtt az emberek jólétéért. — Hát jól van — szólt az egyik. Ha nem ad földet a szövetkezet, lakjanak együtt a régi házban — mondta kicsit éllel az egyik tanácstag. — Szóval, te azt gondolod, hogy én ilyen rongy ember vagyok és ilyesmit forgatok a fejemben. Hát még most sem ismertek eléggé. Én nem azt akarom, hogy két-három család lakjon együtt, hanem azt, hogy a falusi asszonyok élete is egyszer már könnyebb legyen. Azt akarom, hogy végre kulturáltan lakjon. Vízvezetékes, központi fűtéses lakásban. Furinda elvtárstól már megszokták, hogy gondolataival meglepje őket, de erre mégse számítottak. Kicsit hitetlenül, kicsit csodálkozva néztek rá. — Most már késő van, menjünk haza — szólt a titkár —, majd holnap frissen újra átgondoljuk a dolgot. A rákövetkező napon újra összeült a tanács. Terveket néztek, számoltak, telefonáltak, újra számoltak. A hangszórón keresztül a házhelyigénylőket hívták. Mindenki kíváncsi volt, mi készül. Végre a helyi nemzeti bizottság közös gyűlésre hívta össze a falu népét, ahol aztán tudomásukra hozták, hogy megindult a faluban az első szövetkezeti lakásépítés, még ez évben emeletes ház épül a faluban. A szövetkezet a lakásépítéshez az államnyújtotta segítségen kívül négyezer korona kölcsönt ad tagjainak, valamint fogatos segítséget nyújt az építkezéshez. Forrtak a kemény koponyák . . . Peregtek az asszonyi nyelvek .. . Mert hát meg kell ám gondolni ... Milyen élet is lesz a falun, emeletes házban, mert már olyan szépen eltervezték, hogy éppen az övék lesz a faluban a legszebb vasrácsos kerítés. Igaz, hogy itt meg a vízvezeték . . . Központi fűtés és fürdőszoba. De jó is lenne. Mindig irigyelték a városiaktól. No lám, most nekik is lehet. Egyszóval: ide-odabillent a mérleg két serpenyője. Amikor aztán kimentek megnézni a közös házhelyet, kissé elkedvetlenedtek. — Itt a libalegelőn? S körülöttünk semmi? — Hát mit gondoltok? Hogy csak egy emeletes háza lesz a falunak? Ahol álltok, ott lesz a bölcsőde. Amott meg a szövetkezeti .kultúrház. Mellettetek pedig? Nem adok két évet, s ott lesz a második szövetkezeti lakás. így terveztük az ötéves tervünkben. De aki kételkedik, még mindig visszaléphet, - szólt a szövetkezet elnöke. Az emberek egy kicsit topogtak, majd elnevették magukat. Mert hát hogyan is kételkedhetnének ők ennek az embernek a szavában, aki ezt a jelent már ezelőtt harminc évvel eléjük festette, mikor a munkaösszetartásról beszélt nekik, a zsúfolt cselédlakásokban. Igaz az, amit ő mond. Jóllehet az emeletes házak helyén ma libák legelnek, s ott ahol a kultúrház meg a bölcsőde lesz, csak a vén fűzfák csupasz ágai merednek az ég felé. De ők elhiszik, mert szavában még sosem csalódtak. S pár nap múlva már elkezdték a jövendő lakás helyén a kútfúrást. A Csontó-család, Stibenyik Rudolfék és a többi tizenhat család alig várja, hogy beköltözhessen az új lakásba. Lévay Erzsébet Foto: Kedro Itt lesz a kultúrház I Stibenyik Rudolf is alig várja, hogy ebből a házból az új lakásába kerüljön. Csontóéknál csak az öregek maradnak a régi házban, a két fiatal pár a gyerekekkel három-három szobás szövetkezeti lakásba költözik.
