Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-08 / 3. szám

a iá m m á! ¥ <y юь Ismét itt a bálok, vidám szórakozások ideje és egyúttal a gond, mit vegyünk fel, hogy szépek, elegánsak legyünk, meg túl sokba se kerüljön egy-egy báli esténk. Előreláthatóan az idei bálokon egy­forma arányban lesz még a rövid kisestélyi és a hosszú báli ru­ha képviselve. Tavaly ugyanis sokan rövid ruhát csináltattak. Aki azonban az idén kap új ruhát, csináltasson hosszút, vagy legalább is olyan ügyes megoldásút, mint a 1/a-b ruha, amely célszerű kis- és nagyestélyi együttes megoldása. Fekete-arany brokátból készült. 2. / Sárga tüll nagyestélyi ez a hosszú szárú kesztyűvel viselt váll­pánt nélküli ruha. 3. / Bársonyruhára, selyemre, sőt, könnyű fekete szövetre is szép ez a díszítés: horgolt Vagy gépi csipkéből, esetleg sújtásból. Régi ruhánk felélénkítésére nagyon jól felhasználhatjuk. 4. / Az idei farsangon ismét divat az estélyi szoknya és a blúz. A bársonyblúz dísze a csipkebeállítás (az anyaggal azonos színű). A magasított, puhán redőzött öv hátul masnira kötődik. 5. Még egy bársonyruha: A dús szoknyájú, apró hajtásokba ra­kott ruha karcsú, magas nőknek illik. Nagyon szép a felső rész meg­oldása. Végül még egy jó tanács: Divatos a hajban viselt strassz, fényes hajdísz. Ne viseljünk azonban hozzá karkötőt és nyakéket, elég csu­pán az egyik és legyen azonos munka, mint a fejdísz. A hosszú szárú kesztyű és a kis estélyi táska kiegíszíti öltözékünket, s az es­télyi köpeny teljessé teszi az eleganciát. tozva köszönteni. A jó modor megkívánja, hogy a férfi gyógyszertárba, bankba vagy irodába való belépéskor levegye kalapját vagy egyéb fejfedőjét. A boltba való belépéskor csak akkor veszi le a kalapját, ha hosszabb ideig tartó bevásárlást tesz, vagy a boltban alkalma­zott ismerősével akar beszélni. Illetlenség zsebre tett kézzel vagy cigarettával, szivarral esetleg pipával a szájban köszönteni. A nők általában egyszerűbben köszöntenek, mint a férfiak. Elég, ha köszöntés közben könnyedén bólintanak fejükkel. Nem illetlenség, ha a viszonzás mosollyal párosul, természetesen nem kihívóan és feltűnő módon. Illetlen dolog üdvözlés közben kézzel integetni. A féfiaktól eltérően a nők kezüket télika­bátjuk vagy szőrmekabátjuk zsebében hagyhatják. Ha valaki a köszöntésnél megáll, ezzel jelét adja annak, hogy ismerősével közölni akar valamit. Ezt azonban rendszerint csak az öregebb teszi a fiatallal szemben, felettes az alárendeltjével, stb. HANGOS KÖSZÖNTÉS A hangos köszöntés nem lehet túl zajos, de köszön­teni mindig hangosan és értelmesen kell. Illetlen dolog a köszöntést megrövidíteni vagy elferdíteni, pl. jó napot helyett „...napot" mondani, stb. A fiatalabb emberek néha jassz nyelvjárású köszöntéseket hasz­nálnak. Kerüljük őket, akárcsak a régen divatjamúlt „Alázatos szolgája” és „Tiszteletteljes üdvözlé­sem" stb. köszöntéseket. Legismertebb köszöntéseink a „Jó reggelt", „Jó napot", „Jó estét", „Jó éjszakát". Búcsúz ásnál meg­felelőbb a „ViszontlátásraI“ Ma már a „Práci (est" köszöntés általánosan megszokott és kedvelt kösz ön­tési forma. Mindenütt és mindenkor használhatjuk azon esetek kivételével, mikor a tapintatosság inkább más köszöntési formát ír elő. Nem üdvözlünk „Práci (est"-tel egy ittas embert, egy munkakerülőt, nem köszön így a hazaérkező férj vagy feleség, stb. A köszöntések között igen gyakran hallható a „Szervusz". Főleg fiatal emberek, tegeződő barátok használják, s gyakran ezzel viszonozzák idősebb emberek a fiatalok köszöntését. Bár a szervusz eredeti jelentése (servus latinul szolgát, rabszolgát jelent) nem felel meg mai életünknek, annyira meghonosodott, hogy senkinek se írjuk rovására. Csúnya hangzása van azonban eltorzított formájának, mint pl. „Sze­vasz". Azokban az országokban, melyekben évszázadokon keresztül a magyar, osztrák vagy német befolyás érvényesült, mély gyökeret eresztett a „Kezét csó­kolom" köszöntés. Jellemző, hogy a burzsoá demo­kráciákban, pl. Franciaországban, Angliában, Svéd­országban ez a köszöntés teljesen ismeretlen. A „Ke­zét csókolom“ köszöntés a gyengédség, szeretet, tisztelet és odaadás megnyilvánulása az anyával, feleséggel, jegyessel, számunkra kedves személlyel szemben. Itt tehát nem arról van szó, használjuk-e ezt a köszöntést, hanem arról, kit üdvözlünk ezzel a köszöntéssel. Alkalmi üdvözlés a vendégek, vagy látogatók fogadása alkalmából, családi körben vagy irodákban az „Üdvözöljük" köszöntés. A „Szerencsés utat", „Kellemes repülést", „Kelle­mes utazást" köszöntések mindig jól esnek az uta­zónak. Fennmaradt szokás „Jó étvágyat“ kívánni annak, aki eszik vagy enni távozik. Ez helyes szokás és leg­jobb, ha ehhez igazodunk. Nem illetlenség azonban, ha nem kívánunk jó étvágyat. Ugyancsak senki sem tart bennünket neveletlennek, ha a tüsszentésnél nem kiáltjuk „Egészségére". Nagyon rossz szokás, ha valaki minden tüsszentésnél ismétli: „Egészségére". (Folytatjuk) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom