Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-08 / 3. szám
a iá m m á! ¥ <y юь Ismét itt a bálok, vidám szórakozások ideje és egyúttal a gond, mit vegyünk fel, hogy szépek, elegánsak legyünk, meg túl sokba se kerüljön egy-egy báli esténk. Előreláthatóan az idei bálokon egyforma arányban lesz még a rövid kisestélyi és a hosszú báli ruha képviselve. Tavaly ugyanis sokan rövid ruhát csináltattak. Aki azonban az idén kap új ruhát, csináltasson hosszút, vagy legalább is olyan ügyes megoldásút, mint a 1/a-b ruha, amely célszerű kis- és nagyestélyi együttes megoldása. Fekete-arany brokátból készült. 2. / Sárga tüll nagyestélyi ez a hosszú szárú kesztyűvel viselt vállpánt nélküli ruha. 3. / Bársonyruhára, selyemre, sőt, könnyű fekete szövetre is szép ez a díszítés: horgolt Vagy gépi csipkéből, esetleg sújtásból. Régi ruhánk felélénkítésére nagyon jól felhasználhatjuk. 4. / Az idei farsangon ismét divat az estélyi szoknya és a blúz. A bársonyblúz dísze a csipkebeállítás (az anyaggal azonos színű). A magasított, puhán redőzött öv hátul masnira kötődik. 5. Még egy bársonyruha: A dús szoknyájú, apró hajtásokba rakott ruha karcsú, magas nőknek illik. Nagyon szép a felső rész megoldása. Végül még egy jó tanács: Divatos a hajban viselt strassz, fényes hajdísz. Ne viseljünk azonban hozzá karkötőt és nyakéket, elég csupán az egyik és legyen azonos munka, mint a fejdísz. A hosszú szárú kesztyű és a kis estélyi táska kiegíszíti öltözékünket, s az estélyi köpeny teljessé teszi az eleganciát. tozva köszönteni. A jó modor megkívánja, hogy a férfi gyógyszertárba, bankba vagy irodába való belépéskor levegye kalapját vagy egyéb fejfedőjét. A boltba való belépéskor csak akkor veszi le a kalapját, ha hosszabb ideig tartó bevásárlást tesz, vagy a boltban alkalmazott ismerősével akar beszélni. Illetlenség zsebre tett kézzel vagy cigarettával, szivarral esetleg pipával a szájban köszönteni. A nők általában egyszerűbben köszöntenek, mint a férfiak. Elég, ha köszöntés közben könnyedén bólintanak fejükkel. Nem illetlenség, ha a viszonzás mosollyal párosul, természetesen nem kihívóan és feltűnő módon. Illetlen dolog üdvözlés közben kézzel integetni. A féfiaktól eltérően a nők kezüket télikabátjuk vagy szőrmekabátjuk zsebében hagyhatják. Ha valaki a köszöntésnél megáll, ezzel jelét adja annak, hogy ismerősével közölni akar valamit. Ezt azonban rendszerint csak az öregebb teszi a fiatallal szemben, felettes az alárendeltjével, stb. HANGOS KÖSZÖNTÉS A hangos köszöntés nem lehet túl zajos, de köszönteni mindig hangosan és értelmesen kell. Illetlen dolog a köszöntést megrövidíteni vagy elferdíteni, pl. jó napot helyett „...napot" mondani, stb. A fiatalabb emberek néha jassz nyelvjárású köszöntéseket használnak. Kerüljük őket, akárcsak a régen divatjamúlt „Alázatos szolgája” és „Tiszteletteljes üdvözlésem" stb. köszöntéseket. Legismertebb köszöntéseink a „Jó reggelt", „Jó napot", „Jó estét", „Jó éjszakát". Búcsúz ásnál megfelelőbb a „ViszontlátásraI“ Ma már a „Práci (est" köszöntés általánosan megszokott és kedvelt kösz öntési forma. Mindenütt és mindenkor használhatjuk azon esetek kivételével, mikor a tapintatosság inkább más köszöntési formát ír elő. Nem üdvözlünk „Práci (est"-tel egy ittas embert, egy munkakerülőt, nem köszön így a hazaérkező férj vagy feleség, stb. A köszöntések között igen gyakran hallható a „Szervusz". Főleg fiatal emberek, tegeződő barátok használják, s gyakran ezzel viszonozzák idősebb emberek a fiatalok köszöntését. Bár a szervusz eredeti jelentése (servus latinul szolgát, rabszolgát jelent) nem felel meg mai életünknek, annyira meghonosodott, hogy senkinek se írjuk rovására. Csúnya hangzása van azonban eltorzított formájának, mint pl. „Szevasz". Azokban az országokban, melyekben évszázadokon keresztül a magyar, osztrák vagy német befolyás érvényesült, mély gyökeret eresztett a „Kezét csókolom" köszöntés. Jellemző, hogy a burzsoá demokráciákban, pl. Franciaországban, Angliában, Svédországban ez a köszöntés teljesen ismeretlen. A „Kezét csókolom“ köszöntés a gyengédség, szeretet, tisztelet és odaadás megnyilvánulása az anyával, feleséggel, jegyessel, számunkra kedves személlyel szemben. Itt tehát nem arról van szó, használjuk-e ezt a köszöntést, hanem arról, kit üdvözlünk ezzel a köszöntéssel. Alkalmi üdvözlés a vendégek, vagy látogatók fogadása alkalmából, családi körben vagy irodákban az „Üdvözöljük" köszöntés. A „Szerencsés utat", „Kellemes repülést", „Kellemes utazást" köszöntések mindig jól esnek az utazónak. Fennmaradt szokás „Jó étvágyat“ kívánni annak, aki eszik vagy enni távozik. Ez helyes szokás és legjobb, ha ehhez igazodunk. Nem illetlenség azonban, ha nem kívánunk jó étvágyat. Ugyancsak senki sem tart bennünket neveletlennek, ha a tüsszentésnél nem kiáltjuk „Egészségére". Nagyon rossz szokás, ha valaki minden tüsszentésnél ismétli: „Egészségére". (Folytatjuk) 17
