Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-08 / 3. szám
LICINCÉN A patyolatfehér, hókucsmás hangszóró egy-két sercegő, dübörgő hangot hallatott, mintha őt is elkapta volna a most divatos influenzajárvány. Majd teletölcsérrel dalolni kezdett a nyári piros almáról. Erre azután Licince minden hosszú hajú lakója kiszaladt a kapuba, hogy meghallgassa a hókucsmás hírnököt, hiszen mindenki tudta, hogy piros alma a nőbizottság elnöknőjének a nótája s bizonyára a falu asszonyai számára van valami közölni valója. Ebben nem is csalódtak, mert Gyenesné valóban arról értesítette a licincei asszonyokat, hogy délután a helyi nemzeti bizottság tanácstermében a Földművesasszonyok téli iskolájának második előadása után a témákat közösen fogják megtárgyalni a nőbizottság tagjaival és a szövetkezetben dolgozó asszonyokkal. Ezért mindenki még egyszer olvassa el a Dolgozó Nőben közzé tett Földművesasszonyok téli iskolájának témáit, javaslatait pedig a délutáni előadáson terjessze elő. Még egy ropogós csárdás és a falu híradója ismét diszkrét hallgatásba mélyedt. A meghívottak egymás után érkeznek. A hidegtől kipirult arcok szinte lángot vetnek a fűtött helyiségben, de nem kell sokat várni, mindjárt kezdődik a gyűlés. Gregor elvtársé, a szövetkezeti elnöké a szó. Egyszerű, okos, meleg szavakkal ismer-A szövetkezel vállalását munkánkkal támogatjuk : Székely Margit fejönó, Berente Mária borjúgondozó. teti a jelenlevőkkel a Földművesasszonyok téli iskolájának első és második témáját. Egyben azt is, milyen konkrét feladatok állnak a Licincei Egységes Földművesszövetkezet előtt a harmadik ötéves tervben. Majd aprólékosan értékeli az asszonyok eddigi munkáját és elmondja, hogy a jövőben is számítanak az asszonyok segítségére. Annál is inkább, mivel a szövetkezet megalakulása óta fontos szerepet játszottak a termelésben. 10 fejőnő, két növendékállatgondozó, sertés- és baromfigondozók, akik sokat tehetnek az állattenyésztés fellendítése érdekében. Ezeknek az asszonyoknak az érdeme is, hogy a szövetkezet a múlt évben megkapta a tenyészállatnevelő címet. Sajnos, ezt a megtisztelő címet elvesztették, mivel ez évben a sok esőzés miatt nem tudtak elegendő jó minőségű takarmányt biztosítani állatállományuk részére s így az előírt 2800 literes hozamot nem tudták elérni. Természetesen minden szövetkezeti tagnak azon kell dolgoznia, hogy ezt a címet visszaszerezzék. Becsületbeli dolog, hogy most, amikor az egész ország a termelés növelésén fáradozik, Licincén is szebb eredményeket érjenek el. A szövetkezet tagsága közösen vállalta, hogy nemcsak lemaradását hozza be, hanem a harmadik ötéves tervben egy tehén tejhozamát 3200 literre növeli. Gregor elvtárs a szövetkezeti alapokról is aprólékosan beszámolt. Ismertette, hogy bő-A Földművesasszonyok TELI Ш Ш Ш Óvodát kérünk, Hogy anyuka dolgozni mehessen. ven van pénz még a szociális alapon és, sajnos a kulturális alapon is. Azért sajnos, mert a kulturális alapból eddig a szövetkezet csak a klubot rendezte be és újságot fizetett elő tagjainak. Azonban arra a célra, melyre tulajdonképpen szolgál, alig fordított valamit. Minden iparkodás ellenére sem sikerült a fiatalokat megnyerni, hogy mezőgazdasági szakiskolára menjenek s biztosítsák a szövetkezetben a szakemberutánpótlást. Itt is kell, hogy az asszonyok, az édesanyák segítsenek, jó szóval ébreszgessék gyermekeikben a tanulás, a szakképzettség elnyerésének vágyát. A beszámoló után rövid csend következett. A nyílt őszinte szemekből, becsületes arcokról olvasni lehetett, hogy nagy megtiszteltetésnek veszik azt a nagy bizalmat, melyet saját szövetkezetük és az ország beléjük helyezett. A vitafelszólalásokból kitűnt, senki senki sem gondolkozik azon, hogy vajon teljesíteni kell-e a feladatot, hanem azon törik fejüket, hogyan lehetne mihamarabb eredményeket elérni. Kérték, hogy a szövetkezet vezetősége a szociális alapból segítsen berendezni egy óvodát, nyáron át pedig egy napközi otthont. Ugyanis, ha ez meg lesz, több fiatal asszony bekapcsolódhat a munkába, ha lesz hol hagyni a gyereket. A szövetkezet vezetősége megígérte, hogy támogatni fogja az óvoda létesítését. A helyi nemzeti bizottság pedig elintézi az ezzel járó hivatalos dolgokat. Az asszonyok megígérték, hogy egyéni köte-; lezettségvállalásaikkal támogatják a szövetkezet vállalását, melyet kommunista pártunk megalakulásának 40-ik évfordulójára tettek. Ez évben a szerződésen kívül 20 q marhahúst, 10 q sertéshúst adnak a közellátás részére, s a növénytermesztésben egy százalékkal növelik a termelést. Ezenkívül a falu asszonyai brigádmunkában megtisztítják a 30 hektár lecsapolásra szánt rétet és 50 ha legelőt. Kékesszürke fátyolét már leeresztette az este, mire kiürült a helyi nemzeti bizottság terme. Az asszonyok szétszéledtek a faluba s magukkal vitték a szocialista építéssel együttjóró lelkesedés szikráját. Még nem késő Sz. E. A szövetkezetekben dolgozó asszonyok nagy része télen át főleg házimunkával van elfoglalva. Azonban minden évben szaporodik azoknak az asszonyoknak a száma, akik időt szakítanak a tanulásra, elmennek a gyűlésekre, közös összejövetelekre, hogy bővítsék ismereteiket. Ez év január 20-ig például több mint kétszázötven faluban 10 000 asszony részvételével vették át a Földművesasszonyok téli iskolájának első és második témáját. Az asszonyok a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság vezetőségével közösen megtárgyalták о témákat. Az eddig beérkezett feleletekből láthatjuk, hogy nagyon sok hasznos határozati javaslat és kötelezettségvállalás született a témák megtárgyalása alkalmával. Az asszonyok minden téren segítséget ígértek a szövetkezet vezetőségének. A szövetkezet vezetősége pedig megfogadta, hogy a kultúr- és a szociális alapok felhasználásával megkönnyíti az asszonyok munkáját. Például: szövetkezeti óvodát létesít Okocon és Licincén, valamint Veiké Kapusanyban szövetkezeti mosodát helyez üzembe. Maié Ludenicén például 10 asszonynak ad lehetőséget a szövetkezet szakképzettsége elnyerésére, továbbá a fiatalok számára kibővíti és berendezi a kultúrházat. A Földmüvesaeszonyok téli iskolájának megszervezésében ez ideig a Dunajská Streda-i járás vezet, ahol a járási női komisszió dicséretre méltó figyelmet szentel az asszonyok nevelésének. Reméljük, hogy a Földművesasszonyok téli iskolája témáinak megvitatásába még többen bekapcsolódnak. Ugyanis több asszony kérésére a Dolgozó Nö szerkesztősége mindhárom téma ellenőrző-kérdéseinek beküldési határidejét február végéig meghosszabbította. a iskola padjába ül és nagy figyelemmel II 7 nézi a nagy porcelán virágot és a száz**“ szorosra nagyított búzaszemet. Bájosan lebiggyeszti a száját, miközben jegyezget. Van a fiatalságán kívül még valami vonzó a lényében, amit az ember azonnal nem is tud meghatározni. Különösen ha gondolataiba mélyed. Rejtélyes mosolyának csak akkor tudnánk nyitjára jönni, ha tudnánk, milyen gondolatok rajzanak tiszta homloka mögött. Milyen jó itt, ahol tanulni lehet... Milyen gyáva is volt eddig, hogy nem jelentkezett.. . Hosszú volt az út, míg idáig ért. Pedig első elemista korától kezdve kitűnő tanuló volt. Szerette a könyvet és valósággal csüngött a tanító úr beszédén . .. Szerette az iskolatársait, a téli hónapokban az almaillatú meleget, nyáron az olajos padló szagával átitatott hűvösét. Különös öröm töltötte el, amikor könyveit betette a pádba, mindaddig, amíg nem érezte, hogy őreá nem úgy néznek, mint a többi gyerekre. Egy reggel, amikor simára fésült fekete hajával beült a padba, a tanító néni éppen a mesterségek fontosságáról kezdett beszélni és mindenkit megkérdezett, kinek mivel foglalkozik az édesapja. — Földműves, kovács, asztalos — sorolták a gyerekek. Amikor ró került a sor, hangosan — mert apja tudományára nagyon büszke volt- felelte: Zenész. — Zenész? Talán cigány — kiáltott közbe egy vásott fiú. — A gyerekek hangosan nevettek a szemébe, abba a fekete szembe, melybe könnyek lopakodtak és legördültek az összefaragott padra. Hiába csitította a tanító néni, ő úgy érezte, valami nagy kincstőf fosztották meg. .HOSSZÚ M Ó l ii Ezután sokszor voltak zavaros álmai. Azt álmodta, hogy a hegedű húrjain ugrálnak, taposnak a gyerekek és a szegény megtaposott hegedű keservesen csak ennyit cincogott: cigány agy, cigány vagy. A félévi bizonyítványosztás után egyik iskolatársának édesanyja rohant a terembe és csúnyán rátámadt a tanító nénire. A gyerekek megszeppenve hallgattak. — Még annak az utolsó cigánylánynak is egyest adott — kiabálta -, az én lányomnak meg ötöst írt a bizonyítványába. . Ekkor úgy érezte, hogy ez a szidás neki szól, icsak azt nem tudta, hogy miért. Hiába mondta a tanító néni, hogy ő nem a vagyon, hanem a »gyerekek tudása szerint osztályoz, mégis, érezte, hogy egyre jobban eltávolodik a többi gyerektől. •( Egyetlen öröme a tanulás maradt továbbra is. Habár kitüntetéssel végezte el a nyolc osztályt, mégsem volt kedve tovább tanulni. Pedig akkor már az apja sem csak a hegedűjéből tartotta el a családot. Az állami gazdaságban dolgo■ ott. Mondta is a lányának. — Gyere velem dolgozni. Ott nem nézik, cigány vagy-e, a munkád után fizetnek. A pénzedért vehetsz magadnak szép ruhákat - tette hozzá vigasztalóan. S a csaknem még gyereklány dolgozni kezdett. A munka formálni kezdte jellemét. Belátta, hogy nem a faj, a bőr színe, vagy a nemzetiség, hanem a munka tesz valakit emberré. A meggondolatlan megjegyzéseket, gúnyolódásokat szándékosan elengedte a füle mellett. De éjszaka számtalanszor összegyűrte párnáját az emberi rosszaság ellen érzett tehetetlen haragjában, s ezt a haragot csak hajnaltájban mosta el a fájdalommal együtt feltörő könny. Mikor munkahelyén a CSISZ-szervezetbe toboroztak, ő is jelentkezett. Itt talált önmagára. A könyvkölcsönző-listán gyakran szerepelt a a neve. A tánc- és műkedvelő csoport egyik legtevékenyebb tagja lett, Amikor színpadi szereplése után fölhangzott a taps, mindent megbocsátott az embereknek, önbizalma egyre nőtt, hisz családtagjai is mind új életet éltek. Hogy örült neki, amikor az apja vezette népi zenekar az országos népművészeti versenyen első díjat nyert. — Hát mégis zenész az apám, sőt, művész — gondolta, ahányszor csak a kultúrházban kitett dicsérő elismerésre nézett. — Tudnak ezek táncolni, dalolni, hisz a vérükben van. De egy helyben nem tudnak megmaradni, mert ez is a vérükben van — mondta előtte egy okoskodó ember az egyik előadás után. Ö erre sem szólt semmit, csak rejtélyesen mosolygott. De ekkor elhatározta magát. Ezen elhatározásától nem tudta eltántorítani semmilyen forró szerelmi vallomás. . . Sem a síró hegedű, mely az ablaka alatt csak neki szólt, s amelynek húrjain egy-egy epekedő deli legény vonója játszott... Az ő szíve húrja . . ., ha meg is rezdült, az elhatározása kemény maradt. - Meg kell mutatnom, hogy a cigány is szereti a földet .... de hogy valóban szeretni tudja, meg kell, hogy ismerje. Tanulnia kell . . . Erre a gondolatra egészen melege lett. Ekkor fordult a CSISZ titkárához, aki készségesen felvilágosította, mit kell tennie. Milyen büszkeséggel irta meg felvételi kérvényét. . . Dömény Ilona, a Trhové-Mytoi Állami Gazdaság kertészeti csoportjának dolgozója. Kérem felvételemet,a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Iskola távhallgatóinak soraiba. Most itt ül a padban. Felelősségérzettel tanul, de ajka — mint aki elégedett önmagával — mosolyog. Hogy mi van e lány mosolya mögött? Most már tudjuk: öntudat, tanulni vágyás, erős akarat. S nem utolsósorban huszonegy évének báiofs Vfl ГП7ЧЛ. Lévay* Erzsébet (Foto: Kedro)
