Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-09-06 / 18. szám

ISMERTETJÜK A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJÁT A szovjet nép hősies munkával erős és minden vonatkozásban fejlett gazdaságot hozott létre. Most minden lehetőség megvan az egész lakosság - a munkások, a parasztok, az értelmiségiek - jólétének gyors növeléséhez. Az SZKP világtörténelmi jelentőségű feladatot tűz ki: a Szovjetunióban magasabb élet­színvonalat kell elérni, mint bármely tőkés or­szágban. E feladat megoldásának útjai a következők: a) A dolgozók - egyéni munkájuk mennyiségével és minőségével arányos - béré­nek emelése, és ezzel együtt a kiskereskedelmi árak leszállítása s a lakosságra kivetett adók megszüntetése, b) A végzett munka mennyiségétől és minőségétől függetlenül, vagyis a társadalom tagjai között ingyenesen szétosztásra kerülő társadalmi alapok bő­vítése (oktatás, gyógykezelés, nyugdíjbiztosítás, a gyermekek gon­dozása gyermekintézményekben, áttérés a közszolgáltatások díj­mentes használatára és így tovább). A Ickosság reáljövedelmének emelkedését az áruk és a szolgál­tatások gyors növekedése, c> lakások, a kulturális és szolgáltatási közlétesitmények építése és nagyarányú kibontakozása biztosítja. A szovjet emberek anyagi ellátottsága jobb lesz, mint a fejlett tőkés országokban, még abban az esetben is, ha az egész lakos­ság jövedelmének átlagos színvonala azonos, minthogy a Szovjet­unióban a nemzeti jövedelmet igazságosan osztják el a társada­lom tagjai között és nincsenek élősködő osztályok, amelyek a bur­­zsoá államokban kirabolják a dolgozók millióit, óriási vagyonokat harácsolnak össze és fecsérelnek el. A párt abból a lenini tételből indul ki, amely szerint a kommu­nizmus építésének az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodnia. Az elkövetkező két évtizedben a munka szerinti bér marad a dol­gozók anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének legfőbb forrása. Fokozatosan csökkenteni kell a magas és a visszonylag alacso­nyabb jövedelmek közti különbséget. A szakképzetlen munkások és alkalmazottak mind nagyobb tömegei válnak szakképzettekké. A szakképzettség és a munkatermelékenység színvonalában mu­tatkozó különbség csökkenése együtt fog járni a bérszinvonalban meglevő különbségek következetes csökkentésével. Az egész lakos­ság jólétének növekedése folyamán az alacsonyabb jövedelmek közelednek a magasabbakhoz, fokozatosan csökken a parasztok és a munkások, az alacsony és a magas fizetésű dolgozók, s az or­szág különböző vidékein élő lakosság jövedelme közt fennálló különbség. Ugyanakkor a kommunizmushoz való közeledés mértékében az egyéni szükségleteket mindinkább a társadalmi fogyasztási alapok­ból kell kielégíteni; ezek növekedésének üteme gyorsabb lesz, mint a munka szerinti egyéni bér növekedésének qz üteme. Az át­térés a kommunista elosztásra akkor fejeződik be, amikor a munka szerinti elosztás elve már teljesen betöltötte hivatását, vagyis ami­kor megvalósul az anyagi és kulturális javak bősége, s amikor a munka a társadalom valamennyi tagja számára elsőrendű szük­ségletté válik. (Második rész, II. fejezet) NEVETNI TILOS Egy ötven éves, nős, ötgyermekes orvos fölött ítélkezett a minap a nyugat-német­országi bíróság Neumünsterben. Dr. Heinz- Otto Wilhelm ellen az volt a vád, hogy mint a „Derűs gyermekotthon" háziorvosá­nak és a volt tulajdonosnő kebelbarátjának okvetlenül tudnia kellett az ott történt bes­­tialitásokról. A bírósági tárgyaláson nem­csak a vád bizonyosodott be, hanem az is, hogy dr. Wilhelmet csak azért vonták vád alá, mert újságcikkek kényszerítették a hatóságokat a beavatkozásra Másfél évvel ezelőtt is csakt a közvéle­ménynek volt köszönhető, hogy Gabriela Schmidt, bahrendorfi (Schleswig-Holstein) lakost, az ottani gyermekotthon vezetőjét letartóztatták és elítélték. Az általa veze­tett gyermekotthonban nagyobbrészt ún. szociális eseteket helyeztek el. Árvákat, vagy olyan gyermekeket, akiknek szülei nem akartak gondoskodni róluk. Ez a szívtelen asszony a koncentrációs táborok legbestiá­­lisabb felügyelőnőit is felülmúlta a gond­jaira bízott gyermekek kínzásában. Egy sze­rencsétlen egyéves gyermek kezét addig verte vonalzóval, míg az teljesen megké­­kült. Egy kisfiút 14 napig száraz kenyérhé­jon és vizen tartott. Egy kislánynak három napon és három éjszakán át sebtapasszal ragasztotta be a száját, hogy az még kia­bálni sem tudott. A gyermekeket a szó szo­ros értelmében szomjaztatta, hogy — amint bevallotta — ne piszkítsanak annyi pelen­kát. A szájukat azért ragasztotta be, mert az idegeire ment a zajongásuk. Nem cso­da, hogy a gyermekotthonban napirenden volt a sírás-rivás, hiszen a kis szerencsét­len neveltek étlen-szomjan voltak! 12 Az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy a gyermekek magasfokú rosszúltáp­­láltságban szenvedtek, tizenháromnál pe­dig szinte hihetetlen fejletlenséget észleltek az idült víz-, só- és fehérjehiány következ­tében. Kétéves gyermekek nemcsak hogy járni, hanem még állni sem tudtak. És ezt a bestiát „lelkiismeretlen köteles­ségmulasztásért és testi sértésért" mind­össze 18 hónapra ítélték el! A doktor úr azonban tovább rendelt. Doktorbácsis mosolyát tovább osztogatta a fizető szülők gyermekei felé, viszont ezután is egy kézlegyintéssel intézte el a ható­ságokhoz érkezett és hozzá továbbított pa­naszos és felháborodott leveleket. „Nálam minden rendben van" — mondogatta felet­tesei megnyugtatására. Azok hittek is a szavának. Végül azonban, amikor a köz­­megbotránkozás olyan méreteket öltött, hogy magukat a városházi urakat is elsöpréssel fenyegette, fájó szívvel ugyan, azonban „tisz­ta lelkiismerettel" dr. Wilhelmet kiadták az ügyészségnek. A bíróság azután bűnrészes­ségért háromhavi feltételes és kétezer már­ka pénzbüntetésre ítélte. Igazán nem ítélhették el szigorúbban a két jómadarat. Ugyanis a főbűnös nem ült a vádlottak padján. Kicsoda? A rendszer, a Német Szövetségi Köztársaság korrupt, osztályidegen rendszere, ahol néhány nyo­morúságos, árva gyermekkel szemben elkö­vetett bűnökért igazán „nem érdemes" egy „úriasszonyt" és egy „doktor urat" kemé­nyebben megbüntetni! Szerintük a kétezer márkával csak igazán ki van egyenlítve az eltiltott, de talán már örökre is elfelejtett gyermekkacagás a „Derűs gyermekotthonban"! . . , A „Frau von Heute“ cikke nyomán átdolgoz­ta: — se

Next

/
Oldalképek
Tartalom