Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-09-06 / 18. szám
ISMERTETJÜK A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJÁT A szovjet nép hősies munkával erős és minden vonatkozásban fejlett gazdaságot hozott létre. Most minden lehetőség megvan az egész lakosság - a munkások, a parasztok, az értelmiségiek - jólétének gyors növeléséhez. Az SZKP világtörténelmi jelentőségű feladatot tűz ki: a Szovjetunióban magasabb életszínvonalat kell elérni, mint bármely tőkés országban. E feladat megoldásának útjai a következők: a) A dolgozók - egyéni munkájuk mennyiségével és minőségével arányos - bérének emelése, és ezzel együtt a kiskereskedelmi árak leszállítása s a lakosságra kivetett adók megszüntetése, b) A végzett munka mennyiségétől és minőségétől függetlenül, vagyis a társadalom tagjai között ingyenesen szétosztásra kerülő társadalmi alapok bővítése (oktatás, gyógykezelés, nyugdíjbiztosítás, a gyermekek gondozása gyermekintézményekben, áttérés a közszolgáltatások díjmentes használatára és így tovább). A Ickosság reáljövedelmének emelkedését az áruk és a szolgáltatások gyors növekedése, c> lakások, a kulturális és szolgáltatási közlétesitmények építése és nagyarányú kibontakozása biztosítja. A szovjet emberek anyagi ellátottsága jobb lesz, mint a fejlett tőkés országokban, még abban az esetben is, ha az egész lakosság jövedelmének átlagos színvonala azonos, minthogy a Szovjetunióban a nemzeti jövedelmet igazságosan osztják el a társadalom tagjai között és nincsenek élősködő osztályok, amelyek a burzsoá államokban kirabolják a dolgozók millióit, óriási vagyonokat harácsolnak össze és fecsérelnek el. A párt abból a lenini tételből indul ki, amely szerint a kommunizmus építésének az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodnia. Az elkövetkező két évtizedben a munka szerinti bér marad a dolgozók anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének legfőbb forrása. Fokozatosan csökkenteni kell a magas és a visszonylag alacsonyabb jövedelmek közti különbséget. A szakképzetlen munkások és alkalmazottak mind nagyobb tömegei válnak szakképzettekké. A szakképzettség és a munkatermelékenység színvonalában mutatkozó különbség csökkenése együtt fog járni a bérszinvonalban meglevő különbségek következetes csökkentésével. Az egész lakosság jólétének növekedése folyamán az alacsonyabb jövedelmek közelednek a magasabbakhoz, fokozatosan csökken a parasztok és a munkások, az alacsony és a magas fizetésű dolgozók, s az ország különböző vidékein élő lakosság jövedelme közt fennálló különbség. Ugyanakkor a kommunizmushoz való közeledés mértékében az egyéni szükségleteket mindinkább a társadalmi fogyasztási alapokból kell kielégíteni; ezek növekedésének üteme gyorsabb lesz, mint a munka szerinti egyéni bér növekedésének qz üteme. Az áttérés a kommunista elosztásra akkor fejeződik be, amikor a munka szerinti elosztás elve már teljesen betöltötte hivatását, vagyis amikor megvalósul az anyagi és kulturális javak bősége, s amikor a munka a társadalom valamennyi tagja számára elsőrendű szükségletté válik. (Második rész, II. fejezet) NEVETNI TILOS Egy ötven éves, nős, ötgyermekes orvos fölött ítélkezett a minap a nyugat-németországi bíróság Neumünsterben. Dr. Heinz- Otto Wilhelm ellen az volt a vád, hogy mint a „Derűs gyermekotthon" háziorvosának és a volt tulajdonosnő kebelbarátjának okvetlenül tudnia kellett az ott történt bestialitásokról. A bírósági tárgyaláson nemcsak a vád bizonyosodott be, hanem az is, hogy dr. Wilhelmet csak azért vonták vád alá, mert újságcikkek kényszerítették a hatóságokat a beavatkozásra Másfél évvel ezelőtt is csakt a közvéleménynek volt köszönhető, hogy Gabriela Schmidt, bahrendorfi (Schleswig-Holstein) lakost, az ottani gyermekotthon vezetőjét letartóztatták és elítélték. Az általa vezetett gyermekotthonban nagyobbrészt ún. szociális eseteket helyeztek el. Árvákat, vagy olyan gyermekeket, akiknek szülei nem akartak gondoskodni róluk. Ez a szívtelen asszony a koncentrációs táborok legbestiálisabb felügyelőnőit is felülmúlta a gondjaira bízott gyermekek kínzásában. Egy szerencsétlen egyéves gyermek kezét addig verte vonalzóval, míg az teljesen megkékült. Egy kisfiút 14 napig száraz kenyérhéjon és vizen tartott. Egy kislánynak három napon és három éjszakán át sebtapasszal ragasztotta be a száját, hogy az még kiabálni sem tudott. A gyermekeket a szó szoros értelmében szomjaztatta, hogy — amint bevallotta — ne piszkítsanak annyi pelenkát. A szájukat azért ragasztotta be, mert az idegeire ment a zajongásuk. Nem csoda, hogy a gyermekotthonban napirenden volt a sírás-rivás, hiszen a kis szerencsétlen neveltek étlen-szomjan voltak! 12 Az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy a gyermekek magasfokú rosszúltápláltságban szenvedtek, tizenháromnál pedig szinte hihetetlen fejletlenséget észleltek az idült víz-, só- és fehérjehiány következtében. Kétéves gyermekek nemcsak hogy járni, hanem még állni sem tudtak. És ezt a bestiát „lelkiismeretlen kötelességmulasztásért és testi sértésért" mindössze 18 hónapra ítélték el! A doktor úr azonban tovább rendelt. Doktorbácsis mosolyát tovább osztogatta a fizető szülők gyermekei felé, viszont ezután is egy kézlegyintéssel intézte el a hatóságokhoz érkezett és hozzá továbbított panaszos és felháborodott leveleket. „Nálam minden rendben van" — mondogatta felettesei megnyugtatására. Azok hittek is a szavának. Végül azonban, amikor a közmegbotránkozás olyan méreteket öltött, hogy magukat a városházi urakat is elsöpréssel fenyegette, fájó szívvel ugyan, azonban „tiszta lelkiismerettel" dr. Wilhelmet kiadták az ügyészségnek. A bíróság azután bűnrészességért háromhavi feltételes és kétezer márka pénzbüntetésre ítélte. Igazán nem ítélhették el szigorúbban a két jómadarat. Ugyanis a főbűnös nem ült a vádlottak padján. Kicsoda? A rendszer, a Német Szövetségi Köztársaság korrupt, osztályidegen rendszere, ahol néhány nyomorúságos, árva gyermekkel szemben elkövetett bűnökért igazán „nem érdemes" egy „úriasszonyt" és egy „doktor urat" keményebben megbüntetni! Szerintük a kétezer márkával csak igazán ki van egyenlítve az eltiltott, de talán már örökre is elfelejtett gyermekkacagás a „Derűs gyermekotthonban"! . . , A „Frau von Heute“ cikke nyomán átdolgozta: — se
