Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-08-23 / 17. szám
Nagy nemzetközi érdeklődés közepette tanácskozott tíz napig a Világifjúsági Fórum Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában. 91 ország több mint 280 ifjúsági szervezetének közel 700 küldötte érkezett Moszkvába, Hogy harcoljon a békéért, a haladásért az egész világon, hogy megtárgyalják az egész világ ifjúságának égető, legfontosabb problémáit, hogy felvegyék a küzdelmet a gyarmatosítás ellen, a nemzetek függetlenségéért. Jurij Gagarin, aki először látta a kozmoszból Földünket, fejezte ki legjobban a Világifjúsági Fórumhoz intézett levelében a célt, amelyért az ifjúságnak harcolnia kell. „Milyen csodálatos lehetne bolygónkon az élet, ha minden világrész fiataljai látnák és éreznék, milyen közel vannak egymáshoz és ha érvényesítenék közös érdekeiket a béke és barátság kérdésében." FEKETE ÉS FEHÉR Moszkva, július 29. Dibah, a kis guineai néger lány a fórum egyik kedvence. Látásával nem tudunk betelni. Törékeny testű, gazella léptű lányka. Ha megpillantjuk köntösét borító zöld fátyolával, a fémpántokkal felerősített papucsban, amint bájosan ingatja pillangóhoz hasonló tarka fejdíszét, mindenki köréje seregük. Tegnap este csak annyit tudtam róla, hogy néhány szót beszél oroszul és szeptembertől itt tanul majd Moszkvában a Népek Barátsága Egyetemén. Egyébként félénk, a félszegségig bátortalan és szeme fekete fényét valami állandó riadt félelem fátyolozza. A minap meghallottuk, hogy a moszkvai Majakovszkij-rajongó fiatalok esténként szabadtéri műsort rögtönöznek a nagy költő szobra előtt. Nagy élmény lehet egy ilyen irodalmi est. Természetes, hogy mi is meghallgatjuk. Velünk tart еду-két magyar, Dibah, két néger fiú és a kubaiak. Mögöttünk a francia Gilbert Soult bandukol társaival. Soult egyszerű párizsi diák, de márkinak becézik választékos modora és öltözködése miatt. Már elült a forgalom a zsongó Gorkij utcán, mikor útnak indulunk. Gyalog megyünk a széles járdán és kézzel-lábbal magyarázzuk egymásnak, ki hogyan él otthon, mit csinál, milyen vágyak fűtik. Észre sem vesszük, hogy már a tágas téren vagyunk és velünk szemben magaslik Majakovszkij hatalmas bronz alakja. Éppen jókor érkezünk. Már gyülekeznek a fiatalok, lányok és fiúk. A lányok karján virágcsokor. A csapat összesereglik a szobor előtt, némán tiszteleg, majd a talapzaton álló urnákba teszik a virágot. Mindannyiunkat megejt о jelenet varázsa. Dibah fekete gyémánt szeme kikerekedik, a két néger fiú némán áll, a másik cigarettára gyújt, de a tekintetét fogva tartja a látvány. Először egy fiatal lány válik ki a csoportból, feláll a talapzat lépcsőjére és részleteket mond el a Csudájából. Ezután zömök, szőke, göndör üstökű fiatalember következik a Vers a szovjet útlevélről című költeménnyel. Pompás szavalat, nem is marad el a jutalom. De még el sem hal a taps, amikor újabb jelentkező akad. Vékony, magas fiú, hullámos, barna hajú, átszellemült arca, égű művész szeme van s férfias, kemény álla, mint Majakovszkijnak volt. Társaitól megtudjuk, hogy színésznövendék, de máris szép ígéret. S valóban, már a cím bemondásával magára vonja a figyelmet. — Black and white (Fekete és fehér) Vlagyimir Majakovszkij verse. A kubaiak különösen figyelnek. A versnek az amerikaiak által kiszipolyozott Havanna a színhelye. S bár náluk már másképpen van, mint volt Majakovszkij idejében, a múlt még fenyeget. Odanézz: Habana földje ring ott álomföld párja nincs, mennyei-jó. Pálmák alatt kecses Virít a Ved adón flamingók. a kollárió. És mindenki az első pillanatban már érzi, hogy az ifjú művész Dibahnak szaval. Dibahnak, aki sosem járt Havanna földjén, nem látta a Vedadót és nem is sejti, hogyan virít a kollárió. Hiszen ő a Dél-Afrikai Unióban töltötte gyermekéveit. De a következő sorok már húsába vágnak a kis néger lánynak. Itt minden szabatosan el van osztva: feketének semmi, fehérnek dollár. Ki ne akarná lefényképezted!) magát a Moszkvai Nagyszínház előtt? Ghana, Franciaország, a Szovjetunió és Japán ifjúságának küldöttei szívesen állnak a kis moszkvai gépe elé. (Balról jobbra.) (Foto: Mark Gankin) Ezt a törvényt nagyon jól ismerte Dibah. Hiszen Dél-Afrikában olyan sors gyötri a négert, amilyet Havanna ege talán sohasem látott. A rebbenő szemű, félénk, fekete lány apja egy belga tőkéscsoport aranybányájában dolgozott. Nem volt nagyon fényes életük, de amíg munka volt, megéltek valahogy. Egyszer a Dibah apjának csoportjában dolgozó egyik néger bányász megpróbált elcsenni egy parányi aranyrögöt. Az egész néger csoportot félholtra verték és kidobták a bányából. Ez időtől Dibah apja csak lézengett. Haliga — tag lett és szomorú, hangját sem hallották többet. Dibah azt mondja, nem is a kenyértelenség bántotta, hiszen a betevő falatot meg tudta volna éppen szerezni. A megaláztatás tette tönkre. Haldia előtt néhány héttel fáradságos és rettenetes úton átmentette családját Guineába. De a szabad emberi életből már nem sokat élvezhetett. Ez a fájdalom, ez a széttiport, megalázott emberi önérzet remeg ma is Dibah félénk szivében. És erre a kegyetlen sorsra dübörögnek fel refrénként Majakovszkij szavai: „Érett ananászt esznek a fehérek a feketék a szutykosa belét. Az élete is fehér a fehérnek, i feketének annál feketébb.” És szól a történet a söprűs néger No'illyről, akinek a szivarkirály „Henry Clay and Bock”-nál volt a posztja és jól ismerte a fenti törvényt. Egyszer keserű haragjában kérdőre vont egy fehér urat és betört orrával fizette meg a hallatlan merészséget. Willy története Dibah apjának sorsához hasonlatos. A lány lezárt szempillái megremegnek a viszsaemlékezéstől. De mikor néhány pillanat múltán kinyitja szemét és körülnéz, mosoly ömlik el arcán. A fiatal művész még mondja a verset, a költő szava áhítatot varázsol az arcokra és a szemekből együttérzés árad Dibah felé. Ez a lelkes kis csoport nem a ,,Henry Clay and Bock" előtt és nem valami dél-afrikai bánya bejáratánál ócsorog. Moszkvában vagyunk a Majakovszkij téren. A fiatal művész már meghajol, fogadja a lelkes tapsokat és indulna Dibah felé. De a márki megelőzi. A francia fiú kivesz egy szál virágot az urnából, Dibah elé lép vele, finom mozdulattal átnyújtja neki és megcsókolja a néger lány kezét. К■ Gy.
