Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-25 / 2. szám
KÉSŐ A BÁNAT HA MÁR . Az utca forgalmát a mentökocsi szirénájának éles hangja hasítja át. Az emberek önkéntelenül megállnak. Ki hangosan, ki gondolatban teszi fel a kérdést: Már megint? ... A fehér autóban fiatal lány fekszik. Teste fájdalmcs görcsökben vonaglik, csendesen nyöszörög. - Tudtam, hogy ma szerencsétlenség ér! - szakad fel belőle a hangos sóhaj. - Olyan rossz álmom volt! Katka reggel valóban nyugtalanul ment a gyárba. Tegnap összeveszett Ferivel, roszszu! aludt. Csendesen köszöntötte társnőit s leült gépéhez. Már harmadik napja bádogot hegesztenek. Csúnya, rozsdás, foltos anyagot. A szikrák össze-vissza pattognak, de Katka fel sem figyel rájuk. Még a szemüveget sem veszi észre, amely a hegesztő sima oldalán fekszik. Kéznél van arra az esetre, ha netán belépne a munkabiztonsági technikus, aki mindig „cirkuszt" csinál miatta Ferire gondol... Ugyan, mit, majd én megmutatom neki! Van elég fiú a gyárban. Gondolatait éles fájdalom vágja ketté. Ijedten kap balszeméhez. A csarnokban riadt kiáltozás, futkosás, zavar keletkezik. Néhány perc múlva a mentőkocsi szirénájának hangja hasítja végig az utcát. Ezt az esetet szerettem volna elmondani a petrzalkai Kovosmaltban dolgozó csinos, fiatal leányoknak és asszonyoknak, közvetlenül a hegesztőgépeknél. A gépek zaját azonban nehéz túlharsogni, meg aztán nem is érdekelte őket túlságosan a dolog. Lehettek vagy harmincon, s négyükön ha volt védőszemüveg. — Miért ilyen könnyelműek saját szemük világával szemben — kérdezem őket szemrehányóan. — Hol a védőszemüveg? — vonja őket felelősségre a munkabiztonsági technikus. — Fáj tőle a szemem. — Szorít. — Nem tudok benne dolgozni — pattognak a feleletek, akár a szikrák a gép két oldalán. - Nem történik semmi bajom, vigyázok magamra — állítja magabiztosan egy fiatal asszony a pattogó szikrák mögül. — Van gyermeke? — kérdem kiáltva. — Három. — Nem gondol arra, hogy elég egyetlen szikra? Egy kicsi szikrácska, vagy egy fölcsapó láng, és három gyermekének vak anyja lesz! Aztán maga is azt mondja majd, hogy rosszat álmodott? Feleletképpen vállat von és gondtalanul nevet hozzá. Az egyesített hegesztőnél középkorú aszszony áll. Haja, szeme védtelen. A mellkasán és karjain blúza tele apró lyukkal, akár a szita. - Mitől ez a sok lyuk? — kérdem. — A szikráktól. Repkednek és égetnek — mutat a karján levő apró sebekre. - Miért nincs hát védőköténye és könyökvédője? — Kevés a kötény és nehéz dolgozni benne. — Inkább megégeti magát? — Nem olyan nagy dolog. Aztán megtudom, hogy egy asszony alaposan megégette magát. A szó szoros értelmében. Láttam Mrvová elvtársnő sebhelyeit is, néhány heti kórházi kezelés sem tudta eltüntetni a gondatlanság nyomát. A baleset után pár napra védőfedelet kapott о gép. Ma már nincs rajta. A mester nincs о műhelyben, más senki nem tud a sorsáról Előkerül talán, ha valakit ismét kórházba szállít a mentőautó. Nagyon sokszor vétenek a munkabiztonsági intézkedések ellen a petrzalkai Kovosmaltban. Vétenek a munka, saját maguk, egészségük, gyermekeik, férjeik ellen. Mind ennek nem volna szabad előfordulnia még egy ilyen régi üzemben sem, hisz láttunk már jubiláló, sokéves gyárakat jobb biztonsági felszereléssel. Az üzem munkabiztonsági technikusa hasznos munkát végzett gz utóbbi két évben. A veszélyes gépalkatrészek fedelet kaptak, az ismétlődő csapódások ellen egyszeri biztosítékkal szerelték fel a gépeket. Mindez azonban néhány súlyos baleset, néhány vezető kicserélése után következett csak be. Nehéz harc volt ez is, de a java még csak most következik. A biztonsági bizottság tagjainak és a mestereknek — minden logika ellenére — magukkal a munkásokkal kell megküzdeniük. Hihetetlen szinte, hogy ezek az emberek ellenzik azokat az intézkedéseket, amelyek javukat szolgálják. Tiltakoztak az egyszeri biztosítékok, a cink és víztartályok korlátjai, a védőszemüvegek ellen. Minek vásárolja az üzem a szemüvegek százait, ha ezek az öltözőkben vagy a köpenyek zsebében lapulnak? Vajon — ülő helyzetben - súlyosabb a védőkötény, mint az égési sebekkel járó komplikációk? Nem volna érdemesebb elviselni az első napok kényelmetlenségét, amíg az ember megszokja az azbeszt karvédőt és szemüveget, mint örökké sebforradásos karokkal, esetleg üvegszemmel élni? Mi, asszonyok, nem vagyunk elég leleményesek ahhoz, hogy kisebb újításokat vezessünk be a védőfelszerelések könnyebb viselésére? Olyan nehéz volna egy kis gumival kifeszíteni például a bőrkötényt, hogy az ne álljon el? Bizonyáré nem, de a gépeknél olyan vétkesen hanyagok vagyunk. Annyira, hogyha gyermekünket látnánk ugyanabban a helyzetben, bizonyára alaposan elnáspángolnánk és hozzálátnánk tanításához, neveléséhez. Éppen ez a nevelőmunka az, amelyhez itt és további üzemeink sorában azonnal hozzá kell látnunk, Nagyon keveset javul a helyzet addig, amíg minden munkahelyen nem létesülnek példás munkásokból álló biztonsági őrjáratok, amíg nem lesznek rendszeres, a munka biztonságával és higiéniájával foglalkozó tízpercesek. Amíg a munkaszervezés, a mesterek gondoskodása nem lesz példás, minden munkahely rendezett és tiszte. Lehet, hogy nem sikerül meggyőznünk azt a régi nemzedéket, amelyek figyelmét a tőkés rendszer csak a keresetre irányította. De ha a fiatalok megérzik a róluk történő gondoskodást, bizonyára megértik, hogy csak a javukat akarjuk és szívesen fogadják majd a munkabiztonsági intézkedéseket is. S ekkor megváltozik a munkahelyek képe: a fiatalok lelkesedése és munkalendüiete magával ragadja az egész műhely, gyár dolgozóit. Ezért kell megkezdenünk a jó, türelmes és fáradhatatlan nevelőmunkát. Végül pedig még néhány őszinte szót a Kovosmalt és más üzemekben dolgozó asszonyokhoz, leányokhoz. Holnap, mielőtt munkába állnak, gondoljanak arra, mire figyelmeztetnék férjüket, szüleiket, fiúkat, vagy leányukat, ha ezen a munkahelyen dolgoznának és szívükön viselnék munkabiztonságukat? Mindazt tegyék meg maguk, ha már nem a saját, akkor az ő érdekükben. A szikrák repülnek, a szemüveg a zsebben. Meddig lehet ezt büntetlenül csinálni? L. Durovicová Foto: Lisicky
