Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-28 / 13. szám
MEGVÉDJ! A BÉKÉI 1941. június 22-én — 20 évvel ezelőtt — támadta meg a hitlerista Németország a Szovjetuniót. Húsz évvel ezelőtt tört ki a második világháború, melyben az őrjöngő fasizmus százezres áldozatait szedte, s melyet földrekényszerített a békeszerető Szovjetunió, hogy a kapitalizmus romjain megteremtse a szocialista országok táborát. Húsz év... Édesanyák, akik akkor elvesztették fiaikat, összeszoruló szívvel pillantanak az égre, ha elzúg felettük egy repülőgép. Pedig már nagymamákká öregedtek. Gyermekek, akiknek riadt tekintetében égő házak fénye tükröződött, felnőttek lettek... Nagyra nőtt szívükben a békevágy virága, a békességóhajtás örök emberi szavai kiáltássá erősödnek, mert ismét emelgetni kezdi fejét a földre tepert faisizmus. Zúgjon hangosan — a borzalmas világégésre gondolva — mindannyiunk kiáltása: soha többé háborút! Várnai Zseni: Én mondom és Te add tovább! Én mondom és Te add tovább, hasítson a világon át, a föld körül egy perc alatt, hogy nem szabad, hogy nem szabad! Ahány asszonyszív dobban itt, verje riadó dobjait, hogy nem szabad, hogy nem szabad! A hang az éteren szalad, s akár a süllyedő hajón, vészhír sikolt a leadón: Megálljotok, mert elveszünk, veszélyben van az életünk! A vér riad, a szív riad: az én fiam! a Te fiad! Az alvó asszonytáborck szívén a jelzés átrobog s az óriás szív fölremeg: — Vigyázzatok, jaj emberek! Az életünk, az életed, földed, hazád és mindened, prédára hogyha eldobod, a tűzesőben ellobog, s kultúrád fölött nagy Nyugat, a pusztai sakál ugat, föléget mindent önkezed, a technikád, a fegyvered! Én mondom és Te add tovább, hasítson a világon át tüzesen, mint a déli szél, mert minden asszony így ítél: — Az én fiam, a Te fiad! — az embererdő felriad, a föld megindul, ég szakad, az ég a földre leszakad és mennydörög, hogy: — Nem szabad! hogy nem szabad, hogy nem szabad! születésének 150., halálának 75. évfordulójára <1811-1886) A Béke-Világtanács, az egész haladó szellemű emberiség megemlékezik Liszt kimagasló emberi és művészi egyéniségéről. Páratlan előadó, kiváló zeneszerző, oktató és szervezőtehetség volt. A muzsika fejedelmének nevezték a doborjáni gazdatiszt fiát, aki kilenc éves korában elbűvölte zongorajátékával soproni, pozsonyi, bécsi hallgatóságát. Művészete Bécsben csiszolódik ki, s Pest, Párizs, London lesznek dicsősége színhelyei. A romantika legszebb virágzása idején telepszik le Párizsban, hol atyja váratlan halála s egy reménytelen szerelem lelki válságba sodorja, amiből csak a júliusi forradalom ágyúinak szava rázza föl. Liszt képzeletét az emberiség legmélyebb gondolkodói, költői, a szabadság és haladás eszméjének legkitartóbb képviselői formálták. Az ifjú művész varázslatos énje, szívjósága, nagylelkűsége, sokrétű érdeklődése és műveltsége —, zenei rögtönző tehetsége s lángelméje előtt a legmagasabb körök is hódolnak. A zongorajátékban a technikai tökéletesség legmagasabb fokát éri el. Ragyogó virtuozitásával az eszme kifejezését szolgálja. „Inkább szívével és eszével játszik, mint ujjaival. Egymagában felér egy zenekarral," - írja az egykorú kritika. Forradalmi újítások egész sorával reformálja a zenekar és a zongora nyelvét és technikáját. Zongoraátírásaival tökéletesen tolmácsolja és diadalra juttatja Beethovent, Webert, Schumannt, Schubertét, Wagnert, Berliozt és másokat. Ezt művészi küldetésnek érzi. Új műfajt teremt, a szimfonikus költeményt. Legérdekesebbek a Dante, a Faust, a Mazeppa szimfóniák. Weimarban éli legtermékenyebb alkotókorszakát. Karmesteri és pedagógiai zsenialitása is itt teljesedik ki. Tanítványait a zenén kívül emberségre oktatja, a művész kötelezettségére a társadalommal szemben. Győzelmes hangversenyei hatalmas összegeket jövedelmeztek, amelyek tetemes részét jótékony célra fordítja. Ez nem elég, hangoztatja: a művész feladata a gyengék bátorítása, a szenvedés enyhítése, s a tömegek öntudatra ébresztése. Hazájáról sem feledkezik meg, 25 ezer forinttal segíti a pesti árvízkárosultakat. 1250 műve közül 130 magyar tárgyú. Legnépszerűbbek a Magyar Rapszódiák és dalok, művészileg jelentősek a Hungária, a Magyar Történelmi Arcképek. Megalapítja Pesten a Zeneakadémiát s egy egész népre támaszkodó magyar nemzeti zenekultúra kiépítésére törekszik. Egy új évszázad megszületését segíti elő. Emberi nagyságának elveit, eszméi általános érvényét, a tizenkilencedik század zenei törekvéseit szolgáló munkásságát a ma teljes mértékben tudja értékelni. Bárkány Jenöné 13
