Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-03 / 9. szám

*1

kárpátontúli terület kommunista pártszervezete a párt megalakulásától kezdve mindvégig élenjáró harci egysége volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a Kommunista Internacionálé egyik legerősebb legális pártjának.

Ha most visszagondolok a pártra és abban több mint másfél évtizedig végzett munkámra, különösen pedig védő működésemre és ha számot adok magamnak arról, hogy a kapitalizmus uralma megdöntéséért folytatott nehéz és áldozatos küzdelmünkben, mint elvtársaim védőjének, mi volt a legnagyobb és legsikeresebb teljesítményem, akkor alighanem a „kanorai ügyet" a mai voloveci kerületi Lázi községbeli Hafinec Ivánnak, ennek a politikai elveiért sokat szenvedett és a pártért minden áldozatra kész fiatal és nagyszerű kommunistának a jogi védelmét kell említenem.

Hafinec jogi védelme ui. nemcsak abban az értelemben volt fontos pártügy, ahogy politikai és forradalmi tevékenységéért a burzsoá rendszer hatalmi szerveitől üldözött és bebörtönzött minden kommunistának jogi védelmét akkor általában tekintettünk, hanem azért is, mert ezt a „bűnpört" a Csehszlovákiában akkor kormánykeréknél ülő burzsoá klikk és a tőle az ország ügyeinek vitelével megbízott „koalíciós" kormány a kommunista Hafinecnek politikai gyilkosságra való felbujtásáért — súlyos elítéltetését legfőbb ürügyként akarta felhasználni ahhoz, hogy pártunkat az ország közvéleménye előtt mint politikai gyilkosok, gyújtogatok és más közönséges bűncselekményeket elkövető lelkiismeretlen bűnözők szövetségét állítsa be és széles alapokra fektetett hazug és demagóg propagandával igazolja a párt működésének akkoriban lázas.an előkészített betiltását.

Még emlékszünk Sláviknak, a koalíciós kormány hírhedt belügyminiszterének — „Lakata Ivánnak", a Kárpátontúl dolgozói hős, szeretett előharcosának összesen több, mint 12 évre elítélése után — a csehszlovák parlamentben tett cinikus és gonosz kijelentésére, miszerint az ő kormányának „elegendő eszköze van ahhoz, hogy a kommunista képviselőket, szenátorokat és agitátorokat láthatatlanokká és hallhatatlanakká tegye."

Ennél nyíltabban már nem lehetett a párt betiltásával fenyegetőzni.

Szláviknak és úri kompániájának azonban akkor még akarva, nem akarva számolni kellett a csehszlovák nép „demokratikus csökevényeivel" és ezért vezető kommunisták „közönséges bűncselekmények" miatti elítélésével akarták elaltatni a polgárság és főleg a kispolgárság széles rétegei lelkiismeretét arra az időre, ha majd sor kerül a kommunista párt működésének betiltására.

Az „uraknak" azonban egyáltalán nem volt sikerük a kommunisták ellen nagy kínnal felkajtatott és provokátorok segítségével mesterségesen fabrikált „bűnügyekkel", amelyekkel egymás után csúfos kudarcot vallottak, (gy volt ez pl. a szovákiai Michalovcén, ahol a mezőn holtan találták az

E&H

ottani agrárpárti képviselőt és minden alap nélkül a gyilkosság gyanújának ürügyén letartóztatták a kommunista párt ottani járási szervezetének titkárát. De a rendőrség minden igyekezete ellenére hamarosan szabadlábra kellett őt helyezni, mert kiderült, hogy a képviselő úr egy részeg kompániával volt vadászaton és az egyik berúgott kocavadász vad helyett őt lőtte le.

Az uzsgorodi törvényszék is kénytelen volt bizonyítékok hiányában felmenteni 12 kommunistát, akiket egy Harsányi nevű rendőrségi provokátor vallomása alapján azzal vádolt az ügyészség, hogy a prágai szovjet követ megbízásából ennek a provokátornak a vezetésével fontos politikai személyek meggyilkolására titkos „baloldali kommunista" szervezetet alakítottak. A provokátort a bíróság minden más bizonyíték hiányában, pusztán „saját beismerése alapján" rövid fogházbüntetésre ítélte. A hazug polgári és szociáldemokrata sajtó pedig provokatív szándékból úgy harangozta be ezt a dolgot, hogy az uzsgorodi törvényszék elítélt egy Harsányi nevű kárpátontúli kommunistát, aki a bírósági tárgyaláson beismerte, hogy a prágai szovjet követ megbízásából politikai gyilkosságra kommunista szervezetet alapított.

Ugyancsak az uzsgorodi törvényszék egy másik, hasonlóan provokációs ügyben kénytelen volt felmenteni 10 kommunistát a politikai gyilkosság céljából szervezkedés vádja alól. Ebben az utóbbi esetben Scserecki, az alsóvereckei kocsmárosból lett agrárpárti képviselő megölésére szervezett „kommunista összeesküvés" volt a vád tárgya. A nevetségbe fulladt főtárgyaláson azonban kitűnt, hogy az egész vád Scserecki kocsmájának egy „állandó vendége" az „életében veszélyeztetett" képviselőtől jól megfizetett koholmányán alapult.

Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy az akkori csehszlovák kormány egész elnyomó rendszere és azzal “nemes, versenyben a szennyes polgári sajtó — beleértve a szoc. dem. szennylapokat is - annyi balsiker után mohón kapott a „kanorai eset" után és egymással karöltve országos szenzációvá fújták fel az Antony Fedornak —, a nemrégen azelőtt falujában óriási többséggel megválasztott kanorai község bírónak elmozdítása és a nagy többségében kommunistákból álló községi képviselőtestületet feloszlatása után azok helyébe kinevezett „községi kormánybiztosnak" — megöléséről szóló hírt. A nyomozó csendőrség a kis istenhátamögötti kárpátontúli faluban könnyen megtalálta a gyilkost Szmolyák llykó földhözragadt falusi szegény személyében. Szmolyákkal egyidejűleg azonban letartóztatta a csendőrség a Kanorával tőszomszédos Lazy faluban lakó Hafinec Ivánt, aki addig nagy sikerrel szervezte azon a környéken a kommunista pártba a falusi szegényeket.

A nyomozó csendőrök értették a módját annak, hogy veréssel és kínzássokkal, fenyegetődzéssel „beismerő vallomásra" bírják nemcsak Szmolyákot, aki valóban elkövette a gyilkosságot, hanem az egyébként gyenge fizikumú Hafinecet is, akinek pedig a

(A védő visszaemlékezése)

doioghoz semmi köze sem volt, hogy magára vállalja a gyilkosságra való felbújtás bűnrészességét és azt, hogy ő adta Szmolyáknak a fegyvert a gyilkosság elkövetéséhez. Hafinec ezt a vallomást a további megveretések elkerülése végett és abban a reményben tette, hogy • о tárgyaláson majd kitűnik az ő ártatlansága.

A párt érdekeinek megvédésére való tekintettel roppant óvatosan és nagy körültekintéssel kellett hozzáfognom Hafinec védelmének előkészítéséhez éspedig úgy, hogy Hafinec lehetőleg ne legyen kénytelen a főtárgyaláson védekezni. A Kárpátontúl akkor hatályban volt magyar büntetőtörvények értelmében a gyilkossági ügyek az esküdtekhez tartoztak. A kárpátontúli esküdtektől pedig — különösen ilyen politikai színezetű ügyekben — minden kitel lett. Az ügyész náluk könnyen elérte a vádlottat bűnösnek kimondó Ítéletet.

Ezért mindenáron el kellett érnem, hogy az ügyész Hafinec ellen ne emeljen vádat és ő maga helyeztesse őt szabadlábra még a bűnügyi vizsgálat folyamán, vagy legkésőbb annak befejezésekor. Ezért a védelem átvételekor az első lépésem az volt, hogy az uzsgorodi ügyészség vezetője, a sokaktól gyűlölt, sőt rettegett Kubicsek útján aláírattam a nekem szóló ügyvédi meghatalmazást, hogy így adjam neki tudtára, miszerint a párt szolidaritást vállalt vele és gondoskodott jogi védelméről. Ezzel szemben kijelentettem az ügyésznek, hogy a vizsgálat befejezéséig nem kívánok élni törvényadta védői jogommal és nem keresem fel a fogházban védencemet.

Ezt azért tettem, hogyha majd Hafinec, amint az előrelátható volt, a vizsgálóbíró előtti kihallgatásakor visszavonja előző beismerő vallomását, annak őszinteségében senki se kételkedhessék és senki se mondhassa, hogy Hafinec azt csak a védő utasítására tette.

Egyúttal gondoskodtam arról is, hogy alsóvereckei és az ottani környéki elvtársaink minél pontosabb információkat szerezzenek nekem a gyilkosságról, annak előzményeiről és az ügyben letartóztattokról, hogy szükség esetén megfelelő anyag álljon rendelkezésemre a vizsgálat kiegészítésére teendő indítványomhoz.

Ilyen indítványomra azonban már nem került sor, mert az ügyész a vizsgálat befejezésekor Hafinec ellen beszüntette a büntetőeljárást és kérte azonnali szabadlábra helyezését, amit a vizsgálóbíró el is rendelt.

Ez kétségtelenül óriási sikere volt a védelemnek. Ezt a sikert azonban továbbra is biztosítani kellett. Ezért — indítványomra — titokban tartottuk Hafinecnek a fogházból való kiszabadulását, haza se engedtük, hanem kb. négy hétig egy uzsgorodi elvtársunk, Pfeffer Adolf lakásán tartottuk, mindaddig, míg meg nem áilapitottam, hogy jogerősen letelt minden határidő, amelyben a megölt Antony özvegye érdekei védelmének ürügyén az ügyben meghatalmazottként szereplő dr. Gagatko, egy orosz ellenforradalmi érzelmű ügyvéd, vagy bárki más megtámadhatná az ügyész, illetve vizsgálóbíró határozatát, vagy pedig pótmagánvádíóként átvenné Hafinec ellen a vád képviselését.

Minderre ui. bizonyos határidőn belül módot adott a magyar büntetőperrendtartás. Csak mindezeknek a határidőknek letelte után jutott dr, Gagatko tudomására a Hafinec elleni büntetőeljárás jogerős beszüntetése.

És — bár a törvényben előírt összes határidők már rég lejártak - dr. Gagatko az uzsgorodi törvényszéken elérte azt, hogy ott elfogadták az ő későn beadott magánvádiratát és annak alapján elrendelték Hafinec újbóli letartóztatását.

Dr. Judkovics M., Uzsgorod