Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-03 / 9. szám
Í^IINDIG CSAK AZ ÉLEN Ma éppen úgy, mint ezen a napon mindig, szokatlanul izgatott. Ez nem csoda, mert minden május elsejének megvan a maga különös varázsa. Itt van például ez a mai. Az egyes üzemek dolgozói már mennek is a gyülekező hely felé s transzparenseket visznek vörös- és aranybetűs felírásokkal: „A szovjet ember elsőként jutott a világűrbe", „Éljen Gagarin, az első űrutas". Bizony, ilyen még nem volt. Nemsokára neki is készülnie kell, hogy az ünneplők közé menjen. Micsoda nagyszerű, milyen felemelő érzés az embertömeggel együtt ünnepelni. Régen tudja már ezt. Most már magányosan él Ledényi Mária, de még sincsen egyedül. Ha elvégzi a munkáját, meglepik az emlékek s ő szívesen emlékezik. Emlékei nem hoznak szégyent rá. Az Oroszlán-szálloda 16-os szobájának erkélyéről végig látni Léva utcáin. Ma nincs vendég, egyedül van az egész emeleten. Távolról idehallatszik a katonazene. Előtte éppen egy pirosmaslis kislány szalad az úton. - Nicsak, ekkora lehettem én ... Amikor megtudtam, hogy május elsején anyám nemcsak a szépség kedvéért köt vörös szalagot a hajamba, hogy ennek a színnek jelentősége van s hogy ez a szín ünnepet jelent. Akkor is ez volt a hajamban, amikor apám elvitt egy-egy kommunista temetésre. A legnagyobb bánatom akkoriban az volt, hogy a felvonuláskor nem mehettem apámmal az első sorban. Később megtudtam, hogy ez a hely a legelszántabb, a legerősebb vállú elvtársak helye .. . Az utcán a CSISZ-tagok, fiatalok mennek zászlóval. Szinte még az ósdi házak is megfiatalodnak. Ledényi Mária is mosolyogva nézi őket.- Igen, én is éppen ilyen idős lehettem, mint az a kékszoknyás lány, aki a zászlót viszi. .. Amikor az a nagy boldogság ért, hogy május elsején felavathattuk a lévai pártházat. Akkoriban még csak a Vörössegély tagja voltam, s társaimmal együtt árultuk a téglajegyeket pártházunk megalapozására. De bizony a gyűjtés, színdarabbevétel mind-mind kevés volt arra, hogy tető alá hozzuk, ezért az elvtársak saját nevükre kölcsönt vettek föl a bankból. Végre födél volt a fejünk fölött, volt hol találkoznunk. Megalakítottuk a munkóssportegyletet. Az elvtársak utasítására a munkásgyermekekkel kezdtünk foglalkozni. Mesedélutánokat rendeztünk és a kicsik jöttek. Figyelmesen hallgatták a meséinket, melyekben a kapzsi, gonosz gazdag kizsákmányolta a szegényt. Egyszer a mese végén az egyik fiúcska megszólalt. — Ez nem mese, ez igaz. — Mi éppen azt akartuk, hogy már kiskorukban megismerjék az igazat. Nagy kirándulásokat tettünk a gyerekekkel s megtanítottuk őket a forradalmi dalokra. Még abban az évben beléptem a pártba s tizenkét leánytársammal együtt tagjai lettünk a marxista körnek. Az utca közepe teljesen üres, csak egy fiatal házaspár siet a gyülekezőhely felé. A férfi nyakában kis fiúcska. — Milyen szép felvonulni az embernek a párjával! Hei, mi is de sokat jártunk a férjemmel Kezdődik már a felvonulás? Akkor is ilyen szép idő volt, amikor 1931-ben Kosútyra mentünk, hogy ott részt vegyünk a vörösnapon. Daloltunk és örültünk, hogy sok-sok ismerős elvtórssal találkozhatunk. Major István elvtárs beszédét akartuk meghallgatni. De csendőrszuronyok fogadtak, s golyók kísértek haza. Véres nap volt az. Életemben először éreztem magamhoz nagyon közel a halált, mert egy golyó a lábamat súrolta ... A zvoleni első vörösnap nagyon szépen sikerült. Ott is a férjemmel voltam. A hlinkások kövekkel torlaszolták el az utat, azt hitték visszatérünk. Egy-kettőre elhordtuk az útból a követ. Mi volt nekünk egy ilyen kőakadály! A Horthy-éra alatt pártunk illegalitásba vonult. Férjem behívót kapott, de a munkát nem hagytam abba. A mi pincénkben nyomtatták az elvtársak a kommunista plakátokat, s ezeket én aztán titokban Pestre vittem. Egyszer már majdnem tetten értek, amikora plakátokat átadtam, de 5 percnyi késéssel jöttek a csendőrök és mivel nem volt bizonyíték, megúsztam egypár pofonnal. De mi volt az ahhoz az örömhöz képest, hogy elvtársam már valahol a gyár falára ragasztotta a plakátokat... Ledényiné szobájába megy, hogy átöltözzön. Szobácskája falát csaknem eltakarják a dicsérő oklevelek. Lám, ő itt is megállja a helyét. Most az a feladata, hogy biztosítsa, a vendégek a szállodában kényelmesen kipihenhessék magukat, hogy munkájukat jól tudják végezni. A szállodában mindenütt rend, tisztaság uralkodik. Ez természetes, mert itt 6 a szobaasszony. De azért most is végez szervező munkát. Az egyik legtevékenyebb tagjc. a CSEMADOK-nak. S ha lapterjesztésről van szó, Ledényiné ebben is mindig az első.. ünnepi ruhát ölt magára, és lemegy az utcára. Éppen megindult a menet. Minden ember kezében orgona, tulipán.- Itt van május elseje — éneklik a fiatalok. - Lám, most már ezek menetelnek helyettünk — gondolja, miközben kissé elérzékenyül. Egy oszlop mellett szerényen megáll. A szél magasra röpíti felette a vörös zászlót. Szarka Erzsébet (Foto: Drimalová) Az első marxista kör nőtagjai Levkén. {Bakói jobbra harmadik az első sorban Ledényi Mária.)
