Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 1. szám
nnak ellenére, hogy a mosodák, takarítószolgálat, télkészételek és további közszolgáltatások egyre könnyebbé teszik a dolgozó nők helyzetét, mégis csak rájuk vár a házimunka egy része. Hogy ezt a munkát is csinosan, tisztán végezhes——--------- sék, bemutatjuk az alábbi kötényeket és munkaruhákat, amelyeket az egész év folyamán viselhetünk. Szokjuk meg már azt, hogy ne divatjamúlt, régi ruháinkat viseljük otthon — sokszor nem is tisztán —, hanem a célszerű, könnyen tisztán tartható, háziasszonyoknak szánt öltözéket. 1. A régi nyári holmiból is alakítható karton vagy vászon félkötényt a csinos, rádolgozott zsebek teszik praktikussá és eredetivé. A hátul keresztbefutó vállpántos mintás kötény szélét és vállpántját egyszínű anyaggal szegjük be. 3. A csíkos anyagból készült félkötény dísze az egyszínű megkötő és a cakkozás. A cakkozásból nyílik a nagy, bevágott zseb. Ha kissé hosszabbra szabjuk és hátul végiggomboljuk, nyáron szoknya nélkül is viselhetjük. 4. Derékban húzott, hátul teljesen egymásra boruló ez a célszerű konyhai kötény. A két nagy rátett zseb szegélye és a keskeny vállpánt egyszínű anyagból készül. 5. Nem kismama-ruha, hanem nagyon célszerű takarító-ruha ez a nadrágból és kabátból álló öltözék. A bővülő, raglánszabású kabát háromnegyedes ujjú, érdekes nyakmegoldású. A rátett nagy zsebekbe sok minden elfér. ■JjUWlZ1 Az életben gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiket szívesen látunk, azonban olyanokkal is, akik kellemetlenek környezetük számára. Mi ennek az oka? A felelet meglepően egyszerű: az embereket a társaságban való viselkedésük alapján kedveljük meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a külsőleges, mesterkélt, jellemszilárdsóg és erkölcsi alap nélküli viselkedésről van szó. Akik a jó modor írott és íratlan törvényei szerint járnak el, mindig és mindenütt jó benyomást keltenek. — Hogyan érjük ezt el? - kérdezték olvasóink a sajtónap alkalmából rendezett beszélgetéseken, kérdik levélben fiatal leányok, idősebb asszonyok. A múltban, amikor a „társaság“ fogalma alatt általában csak a gazdagok társaságát értették, az a nézet alakult ki, hogy helyes viselkedés, a jó modor csak a „felsőbb rétegek“ kiváltsága. Ma azonban nem közömbös számunkra, miként viselkedik társaságban a munkás, a földműves, a dolgozó ember. Azt akarjuk, hogy a jó modor, az illem új társadalmunk embereinek alapvető tulajdonságává váljék és ezért - olvasóink kérését figyelembe véve — mai számunkban megkezdjük „mik? Nem illik?" rovatunkat. A tapintatosság A tapintatosság nem valami felvett szokás, hanem a kifinomult érzésnek a megnyilvánulása. Ennek köszönhetjük, hogy kerüljük valakinek a megsértését, felesleges megbántását és izgatását, gyengeségének kidomborítását. A tapintatos viselkedésnek jelentős előfeltétele a szerénység. Vannak emberek, akiknek minden igyekezetük arra irányul, hogy a figyelmet minden áron ma gukra vonják, mindenütt előtérbe vonulja nak. önmagukat dicsőítik s meggyőződé sük, hogy mindent a legjobban végeznek Gyakran visszaélnek kétes fölényükkel, állá sukra és összeköttetésükre támaszkodnak A szerény emberre jellemző, hogy erényeit. érdemeit nem fitogtatja, tehetségével nem dicsekszik. Erre nincs szüksége, rövid ismeretség után is fel tudjuk ismerni értékét. A tapintatosság meggyőzően nyilvánul meg az ember beszédmodorában is. A jó érzésbe ütközik olyan beszélgetést folytatni, mely a hallgatókban fájó emlékeket támasztana fel, vagy rájuk feleslegesen kellemetlenül hatna. A jó nevelés hiányáról tesz az a személy tanúságot, aki nyilvános helyiségben, autóbuszbon, villamosban, vonatban vogy orvosi váróteremben Intim dolgokról beszél. Óvakodjunk bárkinek a meg rágalmazásától, mások jelenlétében ne sugdolózzunk, mert a jelenlevők közül bárki jogoson feltételezheti, hogy róla von szó. Legyünk mindig pontosak, mivel a hanyagságból előidézett pontatlanság sértő mások számára. A tapintatos embernek ismernie kell a szívélyesség és a nyájasság határait. A túlzott udvariasság ellenszenvesen hat, gyakran az alázatosság vogy a tolakodás látszatát kelti. A kiváncsiskodás mindenképpen illetlen dolog. Az ilyen emberek nem tisztelik mások titkait, lelkiismeretfurdalás nélkül elolvassák mások leveleit, képeslapjait, kihallgatják beszélgetésüket. Mindezt tehát nem tehetjük, ha tapintatosak akarunk lenni — márpedig mi tapintatosak vagyunk vagy leszünk, ugye? 17
