Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-19 / 8. szám
Megszokta ugyan a nagyváros forgatagát, mégis meglepődött új munkahelye zajos, nyüzsgő éle.tén. Jó ideig tartott, amíg eligazodott ebben a labirintusban. Amint fokozatosan megismerte, úgy lett egyre büszkébb a gyárra, dolgozóira. Nem kis dolog elvégre a prágai CKD Stalingrad özem munkásnőjének lenni. Négy év telt el azóta, hogy Anna Kucerovót felvették ebbe a nagy gyárba. Ma már jó szakmunkásnak számit a félvezetők műhelyében. Négy év valóban elég idő ahhoz, hogy az ember megismerje és megszeresse munkáját, elgondolkozzék, hogyan lehetne azt még jobban csinálni. Mert Kucera elvtársnőt már jó ideje nyugtalanított egy gondolat - miképpen lehetne egyszerűsíteni a germánium és a szilícium csiszolásának folyamatát. A körülbelül 12 cm-es átmérőjű üvegtekercsre ugyanis méhviasszal ragasztották fel a germániumérméket, majd kézzel csiszolták. Aztán az érmet és üvegtekercset tetraklórral kellett lemosniok, hogy a viasz legkisebb maradványát is eltávolítsák, majd újból a ragasztás és az érem másik oldalának csiszolása következett. A műszaknak csaknem a felét a tetraklór tisztítás töltötte ki s a nyolcadik órában bizony egészen átjárta őket az átható szag. Tavaly nyáron végre új berendezést kaptak. VALÓRA VÁLT EGY GONDOLAT A kézi csiszolás elmaradt, a ragasztás és a tetraklóros folyamat nem. Anna Kucerová tehát még nem talált megoldást, de a gondolat tovább furdalta. Annyira, hogy a szabadsága idején is ez járt о fejében. A pihenés napjait újból a munka üteme váltotta fel, s itt megint szembekerült a megoldatlan problémával. Megfontoltan, elgondolkozva nézegette az érméket, az üvegtekercseket. Este papírral és ceruzával a kezében próbálta megformálni gondolatait. Mert Anna Kucerová gondolkodott. Logikusan és leleményesen. Addig, amíg egy szép napon lerajzolta az üvegtekercs keresztmetszetét. Apró jeleket is bejegyzett a színes ceruzával, ezek jelentették a mélyedéseket, ahová a germánium érméket illeszthetnék be, ragasztás nélkül, tehát utólagos mosás nélkül. Elgondolását Vrbicky mérnök is megnézte, alaposan áttanulmányozta és — jónak találta. Hogy ne legyen fennakadás az üvegtekercs készítésénél, öntvényből készítették el. A következő napok a próba izgalmas napjai voltak. De ez már nemcsak Anna Kucerová ügye volt. Vele együtt izgult az egész szocialista munkabrigád - melynek Anna is tagja —, együtt várták az eredményt. Nagy tét forgott kockán: sikerül-e megvalósítani társnőjük elgondolását, lesz-e újítója a szocialista munkabrigádnak. Lett. Anna Kucerová újítása bevált. Ma már természetesnek tartják, hogy nem kell ragasztani és tetraklórral mosni az érméket, hogy a fojtó szag helyett a virágok illata tölti be a műhelyt. Mert oz újítás nemcsak évi 73 000 korono és két munkaerő megtakarítását jelenti a CKD Stalingrad özemnek, de jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy egészségesebb környezetben végezzék munkájukat a félvezető műhely dolgozói. A szocialista munkabrigád naplójában egy kis bejegyzés szól arról, hogy egyik társuk nemcsak gépiesen dolgozott, hanem gondolkodott is. „Anna Kucerová újítási javaslata bevált."-Ju- Foto: R. Rogl sáról. Világosan látják, milyen nagy feladatok teljesítése előtt állanak. Tudják, hogy az ötéves terv négy év alatti teljesítésének egyik feltétele a mezőgazdasági gépek biztosítása, melyeknek nyersanyaga a vas és acél, ócskavasként hever falvainkon, EFSZ- einkben. A nyugat-szlovákiai kerület január 15-től július 15-ig tartó „Ócskavasért új gépeket" akciójo ezért talált kedvező visszhangra szövetkezeti dolgozóink körében. Az eddig jelentkezett 250 EFSZ az első hónap folyamán 200 000 kg vashulladékot szolgáltatott be. A 10 legjobb EFSZ mit is kophatno jutalomképpen, mint új mezőgazdasági gépeket? Még mindig nem késő jelentkezni és gyűjteni! A tavaszi nagytakarítás felfedi a háztartások felesleges holmijait s ezért áprilisban о Hulladékgyűjtő Vállalat kezdeményezésére Bratislava lakosai egy szokatlan küldeményt találnak f ostaládájukban. Egy lapot, melyen fel lesznek tüntetve a textilbegyűjtő központok. Itt s - mint az akciók mindegyikénél - nemesek a beadott anyag ellenértékéről és a dijairól van szó csupán, hanem a nemzetgazdaságunknak nyújtott segítségről, s nem utclsósorban a háztartások molytalanitásáról. A jó példát más városok, falvak is követhetik. A hulladékgyűjtésben ábalában nagyon hasznos segítséget nyújthatnak nóbizottsógaink, főleg ami a szer/ezést illeti. Falvainkon például, városnegyedeinkben, lakótelepeinken meglátogathatják a lakókat, hogy a hulladékot ne a szemétbe, hanem a megjelölt helyen — közvetlenül a lakóház udvarán vagy közel eső helyen - felállított „csont“, „üveg“, „papír", „textil" felirattal ellátott gyűjtőládókba tegyék. Azt is bizonyára kevesen tudják, hogy a hulladéktoll megfelelő feldolgozás után a világpiacon keresett cikk és kiviteli ára magasabb, mint a világhírű plzeríi söré. A kesztyűk és a kiskecskék között igen szoros az összefüggés. Azt sokan tudják, hogy szép, pasztellszínű kesztyűink a brüsszeli világkiállítás nagydíját is elnyerték, de azt már kevesebben, hogy ezek kecskebőrből készülnek. Annál szebbek, minél gondosabban nyúzzák le a bőrt, minél szakszerűbben kezelik. A kesztyűn kívül az ipari termelés különböző gyártmányainak nyersanyagául szolgál a kecskebőr — ezért volna nagyon fontos, hogy egyetlen egy se menjen veszendőbe. Nincs háztartás hulladék nélkül - állíthatjuk, de sajnos, legtöbbje még mindig a szemétbe kerül. Talán nem dobnánk ki olyan meggondolatlanul a szemétnek tűnő dolgokat, ha azokban az új gépeket, alkatrészeket, üvegeket és ruhaanyagokat, szalvétákat és füzeteket, finom kesztyűket látnánk. Tehát: nem szemétről van szó! K. M.
