Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-05 / 7. szám
Д Faggyút öntöttek a lányok. — Vajon melyik legény vonásait ismerik fel benne? Halya kedveséről, Nazar Sztodoláról mesél. (Anna és Tamara Simková) Nazar Sztodoia (Pavol Simko) harcba indul szerelméért és a szabadságért. nézőtéren ünneplő ruhás emberek. Csönd van. Csak az elfojtott neszek, halk sóhajok, figyelő szemek jelzik, hogy a közönség együtt él a színpad szereplőivel. Színpompás ukrán népviseletbe öltözött lányok ropják a táncot, majd Tarasz Sevcsenko hőse, a daliás Nazar Sztodoia szavai csengnek férfias erővel: szerelemről, szabadságról beszél. A szabadság és szerelem, az elnyomott nép erkölcsi nagysága és tisztasága - mintha csak a mi Petőfink lánglelke szülte volna e nagyszerű eszméket! Pedig Tarasz Sevcsenko drámai alkotása, a Nazar Sztodoia hősei elevenednek meg a színpadon, a hármas jubileumot ünneplő Ukrán Nemzeti Színház előadásában. Snínán vagyunk. A mezőgazdasági gépeket gyártó üzem hatalmas, modern kultúrotthonában. Ide gyűltek a munkásszálló lakói: ukrán, szlovák, cseh és magyar dolgozók, a környékbeli falvak ukrán parasztjai. Driecna egész műkedvelő színjátszócsoportja eljött az előadásra. (Ugyanis szeretnék ők is bemutatni a Nazar Sztodolát, ehhez gyűjtenek most élményeket, tudást.) És mikor az előadás végén felzúg a taps, a művészek, a színház minden dolgozója kicsit elfogódottan veszi át a pioníroktól a vörös szegfűcsokrokat. Hármas jubileumot ünnepelnek . . . Ennek nagyszerűségét, az est nyújtotta élményt csak akkor tudja teljes valóságában felmérni az ember, ha visszatér 15 év távlatába, amikor az Ukrán Nemzeti Színház megkezdte úttörő munkáját. Presov és környéke, Szlovákiának ez a legkeletibb része az ország legelmaradottabb területe volt. Gyárak, üzemek? Itt csak hírüket hallották. A tudatlanság sötétségébe merült emberek közé fényt, kultúrát, jobb élet utáni vágyat kellett vinni. A gazdasági kiépítéssel, az iparosítással, gyárak, üzemek létesítésével egyidőben, 15 évvel ezelőtt kezdte meg hatalmas erőfeszítést igényfő munkáját az UNSZ. Alig járható utakon nap nap után kilométerek százait tették meg. Magukkal cipelt deszkákból színpadot eszkábáltak, s a fűtetlen termekben nekiálltak játszani. Gorkij, Csehov, Capek szavait ukránul mondták, hogy művészi igényességgel, új életünk felépítésébe vetett hittel felemeljék az embert, ráébresszék a kitárulkozó élet távlatainak nagyszerűségére. Most, a színház megalakulásának 15. .évfordulóján két autóbusz repíti őket a’ jó autóúton a modern kultúrotthonokba, 100. premierdarabjuk előadásaira. És Tarasz Sevcsenko, a 100 évvel ezelőtt született ukrán költő Nazar Sztodolája előadását az ukrán színjátszók falusi csoportjai figyelik, hogy nemzeti színházukhoz hasonlóan tudják előadni ők is, hogy hangjuk árnyalata, mozdulataik kecsessége vetekedjen a színészekével, akiknek hivatása a művészi színjátszás. Hármas jubileum . . . Milyen nagyszerű bizonyítéka pártunk lenini elveken alapuló politikájának ez az ünnep. Hazánk nemzetiségi kisebbségben élő dolgozói számára is adva van minden lehetőség, a felemelkedés számára, művészetük kibontakoztatására tág terek nyílnak: Csak élni kell e lehetőségekkel, lelkesedéssel és áldozatvállalással dolgozni megvalósításukért, mint azt az Ukrán Nemzeti Színház teszi. M. E.
