Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-05 / 7. szám
zokban a napokban, amikor a kora tavasz - előbb, mint más években -, beköltözött az emberi szívekbe, összejöttek a napsugárban fürdő Prágába az ezüsthajú és mégis, mint a tavaszi napsütés, oly fiatal asszonyok, anyák, a vérontás és öldöklés ellenségei. Tizennégy európai ország asszonyai két napon át tanácskoztak a csehszlovákiai nők képviselőivel olyan kérdésekről, amelyek az asszonyok millióinak szivét és gondolatait megmozdítják. Arról, mit tehetnek az egyes országok asszonyai, hogyan járuljanak hozzá egy háború nélküli világ megteremtéséhez, a barátság és együttműködés világához. A Ml INTÉSÜNK A világnak szilárd a hite. Az emberiség nagyobb részét becsületes emberek alkotják és ezek nem akarják, hogy az emberiség elpusztuljon. A jelen kor azonban megköveteli, hogy a békeharcot még nagyobb lelkesedéssel és buzgósággal folytassuk. „Mi asszonyok" — mondotta Anezka Hodinová-Spurná képviselőnő, a Csehszlovákiai Nők Bizottságának elnöknője — „adjuk az életet. Nem fogjuk türelmesen nézni, hogyan készülnek ennek megrontására. Nagy figyelmet kell szentelnünk a gyermekek és az ifjúság nevelésének. Nem engedhetjük, hogy a béke és a népek közötti barátság érdekei ellen kihasználják őket. Éppen ezért jogosan nyugtalanít bennünket a Német Szövetségi Köztársaság veszélyes fejlődése, ahol a hitleri elemek a nácizmust és a militarizmust igyekszenek ismét lábraállítani, ahol a revansisták nyíltan kijelentik, hogy a határokat felülvizsgálják, s ahol erre a célra kihasználják az ifjúságot. A második világháború nehéz és borzalmas tapasztalatai után nem engedhetjük meg, hogy megvalósuljanak azok a tervek, amelyek veszélyeztetik a békét. .." Az anyák, akik reszketnek családjuk boldogságáért, megtalálták a közös nyelvet, az érthető emberi szavakat. Intenek, buzdítanak, figyelmeztetnek és óvnak, amíg nem késő. A világ népeinek meg kell állítaniok azoknak az embereknek őrült iátékát, akik nem akarnak megegyezni a leszerelésről. Az az elmélkedés, hogy „minket ez nem érint", öngyilkosság ienne. Az emberek milliói már ráfizettek nemtörődömségükre. Ez volt az, ami nagy segítsége volt a fasizmusnak. Éppen ezért a békeharc számára mindenkit meg kell nyerni. AZ ANYÁK SZÍVÉBŐL BESZÉLNEK A szónoki emelvényen egymást követik a vitázók: A fehér hajú holland szülésznő, aki az embereket a születésüknél üdvözli, a dán tanítónő, aki az új nemzedéket neveli, a nyugat-németországi énekesnő, aki énekével örömet, mosolyt varázsol az emberi arcokra, a szovjet főiskolai tanárnő, a szovjet kommunista társadalom építője, az angol hivatalnoknó, a belga, a lengyel jogásznő, a csehszlovákiai gyermekorvosnő, aki az oswienczimi pokolban csaknem egész Európából gyógyította a gyermekeket, hogy aztán a fasiszta „felsőbbrendű" emberek a gázkamrába dobálják őket. Ezek. mindnyájan és még sokan mások is felszólaltak . . . Váltakoznak a felszólalások. Mindegyik beszéd tartalma egyformán megrázó. A fasiszta állatiasságról, amelyre nehéz szavakat találni. Újra élednek a visszaemlékezések és a fasiszta idők borzalmai. Újra élednek a véres háború képei, minden szenvedésével és hősiességével. A lelkekbe a megrendülés költözik, de ugyanakkor eltökéltség és erő is, hogy soha többé nem engedik meg a háborús dráma megismétlődését. NEM TUDOD A NAPOT ÉS 6RÁT Tizennégy ország asszonyai vitáztak a múltról és a jelenről. Nem engedjük! Soha többé! A nyugat-német hadsereg a legborzalmasabb fegyvert, az atomfegyvert kapja kezébe! Ez a valóság! A teg-Anezka Hodinová-Spurná, a Csehszlovákiai Nők Bizottságának elnöknője, Trojanová és Karlovská elvtársnők, az elnökség tagjai szünetben Vera Rizková és L. Sokovikovová szovjet küldöttekkel az Intemoeionále szálló előtt FELHÍVÁS A VILÁG ASSZONYAIHOZ Mi, 14 európai ország asszonyai Hozzátok, az egész világ asszonyaihoz fordulunk. 1961. március 12.-13-án összejöttünk Prágában az Albán Népköztársaságból, Belgiumból, Dámából, Franciaországból, Hollandiából, Olaszországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból, a Lengyel Népköztársaságból, Ausztriából, a Szovjetunióból, Nagy- Britanniából és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból. A fegyverkezésre szánt kiadások folytonos emelése, a hadseregek atomfegyverekkel való felszerelése, idegen földeken haditámaszpontok létesítése és az utóbbi időben egyes afrikai és ázsiai országokban lezajlott események mindnyájunkat nagyon nyugtalanítanak és éberségre intenek. Közösen szenvedtünk és közösen harcolunk. Mi mindnyájan, akik átéltük a múlt háborút, ismerjük a pusztító repülőtámadások borzalmait, ismerjük a legközelebbieinkért érzett aggodalmat, ismerjük a szeretteink elvesztése felett érzett fájdalmat. Közülünk sokan tevékenyen részt vettek a fasizmus elleni harcban. Mi azokból az országokból vagyunk, ahol még milliók könnye nem száradt fel. Kétmillió ártatlan kis gyermek esett áldozatul, akik örömre születtek, és a halálba kellett menniök, anélkül, hogy tudták volna miért. Mindezeket nem szabad elfelejtenünk, azokért, akik voltak és akik lesznek. Mi anyák, asszonyok legnagyobb nyugtalanságunkat fejezzük ki afelett, hogy 16 évvel az ilyen borzalmas háború után ismét fenyegető felhők vonulnak felettünk és ismét lázasan fegyverkeznek. Az Északatlanti
