Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-05 / 7. szám
ИЯ Martine és a f*ök*nd«i# pisztoly KI AZ A MARTINA? Káderanyagában bizonyára az áll: 35 éves, férjezett, két gyermek anyja. Mondjuk, hogy ezek kevésbé érdekes részletek. Az érdekesebbek közé tartozik huncut mosolya, munka közben mozdulatainak finomsága. A továbbira Urbánek mester hívta fel figyelmünket: a legkomplikáltabb munkát ő végzi. A mosógépek oldala, tartálya, fedele még a pléh csengésével közeledik hozzá egy futószalagon, úgymond háromnegyedes ütemben. Amint hozzáérkeznek, bolondosabb ritmusra készteti a szállítmányt, majd a fecskendező pisztollyal fehérre változtatva engedi őket tovább. Ez Horváth Martina munkája akár a délelőtti, akár a délutáni műszakban. Ma a délutániban van. Martina nvuajplon kissé. Néha kinéz a csarnok ablakán, nem jon-e esőfelhő. Nem, az eső vagy napsütés nem függ össze munkájával. Ma este azonban színházba készül a brigád, kár volna, ha a selyemharisnyákon sárfoltok volnának. Az előadás este 7-kor kezdődött, a műszakot tehát nem fejezhetik be. Majd szombaton dolgozzák le. Az estét mindenki várja és örül neki, akár egyedül, akár hozzátartozóival megy. Amíg azonban elérkezik a szinházbamenetel ideje, Martina elárulja a brigád históriáját, amely elsőnek kapta meg a trnavai Kovosmaltban a szocialista munkabrigád címet. Amint mondja, „szörnyű" rendetlenség uralkodott a műhelyben. Nagy selejtszázalékuk volt. Nehéz munka. Képzeljük csak el, mit érzett hátuk és kezük, amikor a nehéz tartályokat, fedőket és mindazt, ami most a szalagon lebegve érkezik el hozzájuk, maguk hordták, emelték, lerakták és forgatták. A tervet sem tudták teljesíteni. Amikor azonban az újonnan érkezett Urbánek mester kissé körülnézett a műhelyben, mintha egy csapásra megváltozott volna minden: a jelenlegi, csaknem teljesen gépesített munkát nem adná a világon semmiért. Martina kedvtelése? Útleírások és nagy művészek életrajza. „Nem tudja véletlenül, hol tehetnék szert Paganini vagy Beethoven életrajzára? Vállalásom ugyanis, hogy minden hónapban veszek egy könyvet. AZ ÜGYESSÉG NEM BOSZORKÁNYSÁG Amíg Martina a könyvekről, családjáról beszél — megdicsérve férjét, aki a háztartásban is szívesen segít —, a futószalagon most már fehéren továbbhaladó alkatrészek az infravilágításos villany égetőkemencéhez értek. Rokonszenves kemence. Képzeljenek el egy kis alagútban 1500 égő villanykörtét. Egy „kis pokol", melyben a mosógépek „felső ruhája" tökéletesen kiszárad, tartóssá válik. Itt már Hanus elvtársnő az ellenőr. Jelen pillanatban különlegesen fontosnak érzi munkáját, hisz gyártmányaik a NDK, Hollandia, Jugoszlávia asszonyait fogják szolgálni. Ha valahol hibára lel, a vétkes darab visszavándorol készítőjéhez és annak a neve a „termelési bűnök" táblájára kerül. Elárulhatjuk, hogy alig találunk egy-két nevet a táblán. A régi bánat, a selejt ugyanis a legcsekélyebb. Urbá-Plhcn a brigád nek mesternek van ebben a legnagyobb érdeme. Amint idekerült, megalakította a szocialista munkabrigádot, alaposan átszervezte a munkát és a csökkentett létszám ellenére 150-ről 200—220 darabra növelték a termelést egy műszakban, s jobb minőséget értek el. S ami nem mellékes: az eredmények megszüntették a harmadik műszakot. A brigád sikere itt még nem ér véget. A trnavai Kovosmalt lapjában olvashatjuk, hogy a brigád is hozzájárul a harmadik ötéves terv alapjához: ...a jelenlegi munkafolyamatot 8 operációra egyszerűsítjük az eddigi 18 ember helyett 13—14 dolgozóval, és két tunelkemencével. Ez a változás évi 600 000 koronás megtakarítást hoz az üzemnek. BARTOS VERONIKA ÖNÉRZETE Ha Martina munkája a legkomplikáltabb, Veronikájé a legnehezebb. Persze átvitt értelemben, hisz a nehéz testi munka itt már nem létezik. Csakhogy Veronika keze állandóan a vizben van. A mosógép részeit egy vízcsappal öntözi és csiszolja róla a legkisebb egyenletlenséget is. De hát ez már semmi ahhoz képest, amit a múltban végzett. — Egészen más ember lett belőlem — mondja. - Csak most látom, micsoda nyomorult kis teremtés voltam. A régi alázatosságára csak a félénk mosolya vall már. Egyénisége kibontakozott. Jól tudja, hogy mór nem az a gép, amely egy darab kenyérért robotol a téglagyárban. Egészségesen, helyesen látja a dolgokat. Érdekli, mi történik a világban. Dolgozik, él és szórakozik. MIT JELENT MAGUKNÁL A BRIGÁD? Sokat. Megváltozott a munkafolyamat és az emberek is. Mindenki ellenőrzi magát és a munkáját, olyanok vagyunk, mint egy család. Növeltük szakképzettségünket. Nemcsak a munkáról, az életről is beszélgetünk. S a mi a fontos, úgy érezzük itt magunkat, mint otthon — így Anna Hlavacková. Két kisleány becsületes kenyérkeresője, mert a férje elhagyta. Ember, akinek élete bonyolultabb, mint a többié, aki többet sirt, mint a többiek. Ember, akinek a kollektíva segített, visszaadta az életbe, önmagába vetett hitét. Legújabb öröme: pártjelöltnek ajánlották. Maga mondta ezt. Egy kis helyiségben, kellemes sarokban, ahová tízóraizni, tízperceseket tartani járnak. Bár lenne ilyen minden üzemben, hisz ehhez nem is annyira pénz, mint egy kis leleményesség szükséges. SZÍNHÁZBA indul a brigád Igen. Az eső sem esik, a felhők tovább vonultak. Urbánek mester elfutott az asszonyért, az is már hazajött az iskolából. Tanítónő. Ma egyikük sem veszi elő a távtanulók jegyzeteit, a férj az ökonómiát, a feleség a pedagógiát. Martina és a többiek addig parádéba vágják magukat, ma így jöttek munkába. Egymás után mennek ki a gyárkapun, Pórová, Morvacová, Masaryková, Holbíková, Rumanovicovó, Sotniková, Etela Sojková, Brestovanská, Hrannová, Hronská, Jozef Martinus és Jozef Stano. Színházba indul a brigád. Vidámak és elégedettek, egyikük egy melódiát dúfdol, halkan, csak úgy magának .. . E. Kytková Foto: Lisicky 7
