Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-22 / 6. szám
Ilyenek voltak a párizsi kommün asszonyai 1871. márciusában a francia nép fellázadt a francia burzsoázia elviselhetetlen elnyomása ellen. Barikádokat emeltek és a nép felkészült a harcra. 1871. március 18-án a sorkatonák átálltak a néphez. A kormány Párizs elhagyására kényszerült. Március 26- án ünnepélyesen kihirdették a nép kormányát - a Párizsi Kommünt. Azonban a nép győzelme nem tartott sokáig. A burzsoázia összeszedte erőit, és elnyomta a felkelést. A kommunárok között sok becsületes aszszony is volt. Bemutatjuk az egyik leghősiesebbet, Louise Michel kommunárt, akiben Clara Zetkin a nőmozgalom egyik úttörőjét látta. Az édesanyja egyszerű falusi nő volt, akit a kastélyban neveltek. Az apja a kastély fiatal ura volt. . . A nagyapa nagy befolyással volt unokája lelki fejlődésére. A művelt és szellemes férfi ismerte Voltaire elméletét, és unokájával megismertette a klasszikus történelmet és filozófiát. A kis Louise-val a kandalló előtt ülve, a tűz fölé hajolva mesélt az 1789-es év hősies fejezetéről. Ifjúságának hőseit életre keltette. A tekintete azonban nem csak a múltba révedt, hanem a távoli jövőbe is. A leányka az ő forró arcával, könnytől fátyolos szemével az emberiség további fejlődésének és tökéletesítésének gyönyörű színekkel megfestett fénylő képéhez tartozott. A nagyapa és a nagyanya halála után Louise a chaumontei szemináriumba került és sikeresen leérettségizett. Szenvedélyes és meggyőződéses republikánus létére mindennemű állami karriert elutasított, mert semmi áron nem akarta a megszokott esküt letenni III. Napóleonnak. Vroncourte közelében Audeloucourt faluban az újdonsült tanítónő „szabad" magániskolát nyitott. A tanítás nem volt jövedelmező. Kora reggeltől késő estig, vasárnap és ünnepen magánórákat kellett adnia, hogy a kis költségvetés komoly réseit kitöltse. Mindennek ellenére örömteli lelkesedéssel vetette magát Louise a mozgalom árjába .. . Egyetlen titkos gyűlésről sem késett el, amelyeket kezdetben Párizs környékén tartottak és később nyilvánosan Párizsban... A francia császárság újabb háborúra készült. Azok között, akik hosszú sorokban „béke-béke" kiáltásokkal vonultak a körutakon, ott volt Louise is, aki aktívan részt vett a legfontosabb nyilvános eseményekben. A nép erre úgy felelt, hogy Párizsba vezették a nemzeti gárda osztagait és megalakították a kommünt. Louise Michel azok között volt, akik a Montmartre városrészt elfoglalták ... A kommünt letörték bimbójában, még mielőtt virágba szökkent volna • Azonban tragikus vége nem fájdalmas zokogásban verődik vissza. Louise Michel visszaemlékezéseiben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a nők a kommün alatt a rendkívüli idők nagy követelményeinek áldozatokkal és nagy hőstettekkel adóztak. A nők a legvégső percekig kitartottak a túlerővel szemben és nem adták meg magukat. Párizsban a puska és a kard rövidesen visszaállította a régi rendszert. Lőtték a tömegeket. Több mint 35 000 holttest takarta az utcákat. A katakombákban fáklya fénye mellett nagy kutyáktól üldözve az ólomgolyó végzett velük. A katonai alakulatok mint a vágóhídra az állatokat, úgy hurcolták a foglyokat a városkapuhoz. Ezek között volt Louise Michel is. 1871. december 16-án állt Louise Michel a haditörvényszék előtt. A vádirat nem kevesebb mint 7 pontból állott. Az ő nemes, hős és amellett egyszerű fellépése, amelyben nyoma sem volt a hiúságnak, vagy dicsekvésnek, végül még a haditörvényszékre is nagy hatással volt. Louise Michel egyedül védte magát, de nem azért, hogy a vádak alól kibújjon, hanem, hogy logikusan megindokolja cselekedetének szükségességét. Beszédét így fejezte be: „Mivel úgy látszik, hogy minden szív, amely a szabadságért dobog, megérdemli a maga ólomgolyóját, ezért én is kérem a magam részét. Ha életben hagynak, továbbra is bosszúért fogok kiáltani és a gyilkosok leleplezéséért. Ne legyenek gyávák, öljenek meg ül" Louise Michelt száműzetésre Ítélték, de az elszállításig Auberive börtönében tartották. Az amnesztia kihirdetése után Párizsba utazott. Louise Michel visszatérésének első napjától kezdve ismét lankadatlan energiával egész lényét és erejét a mozgalomnak szentelte. Az ifjúság tanítója, a 'nép tanítója, nevelője lett. Sajátos lendülettel követte célját, fáradhatatlanul dolgozott, amíg a kormány „kedves gondoskodása" akarata ellenére nyugalmat és pihenést biztosított neki — a börtönben A szakiskolák megválasztásánál azonban még mindig erős befolyást gyakorol az előítélet. amely a leányok számára az egészségügyi és gazdasági Iskolát tartja csak megfelelőnek. Nem fog ártani talán egy kis összehasonlítás, ami a leányok részvételét illeti a szakiskolákban: Tavaly Csehszlovákiában a szakiskolák tanulóinak 40 %-a volt leány, Szlovákiai méretben csak 25 %. Ugyanakkor Szlovákiában a 3797 szakiskolás leányból 2033 gazdasági iskolába járt, ahol a tanulók kétharmadát képezték az 1959160-as tanévben. A voltpreíovi kerületben tavaly csak 19 leány végzett szakiskolát, a bratislaval kerületben — (Bratisiavát kivéve) mindössze 10 leány. A szülők legtöbbjének véleménye — akik nem adják leányukat főiskolára — az, hogy о legideálisabb végzettség a gazdasági iskola. Céplrónőt nevelni a leányból, aki majd végül is jól férjhez megy — még mindig kísért életünkben. Pedig a mezőgazdasági, vegyészeti, építészeti és elektrotechnikai szakiskolából kikerült néhány leány bizonyíthatná, milyen hasznos volt pályaválasztásuk, akár a kereset, akár a megbecsülés, no meg a férjhezmenés szempontjából is. Bizonyára nincs rendjén az sem, hogy az iskola maga sem nyújt elég segítséget eltávolítani ezeket a téves, elavult nézeteket. Az egyes ágazatok irányszámai azok kezében vannak, akiknek legjobb alkalmuk van ezt fegyverként felhasználni a tanulók körében, s kell, hogy ez a fegyver hasznos legyen a jövő női generációja s-támpontjából. Nem szabad megtörténnie annak, hogy még a Milka-féle szülők előtt maga az iskola törje le vágyait azoknak a leányoknak, akik nem félnek a ,,nem női“ foglalkozástól. Sajnálatos tény, hogy vitás esetekben mindig a fiúknak von elsőbbségük ezekben a szakiskolákban. A szülőkön, tanítókon és magukon a leányokon múlik, hogy a nő egyenjogúságát hirdető erőfeszítésünk valóban mindennapi valósággá váljon. JURAJ ORAVEC 5
