Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 1. szám

И falu a sötétség fátylába burkolódzott. A villanypóznákat belepte a hó. A helyi nemzeti bizottság üléstermében három gyertya világított. A nőbizottság tagjai türelmetle­nül nézték az órát és tízpercenként telefonon kérdezget­ték a villanyteleptől, mikor lesz áram a faluban. Mire a villany kigyulladt, 32 asszony gyűlt össze a teremben, hogy megtár­gyalják a Földművesasszonyok téli iskolájának első témáját. Nem csupán asszonyok voltak a részvevők. Jelen voltak még a helyi nemzeti bizottság elnöke, о helyi pártszervezet elnöke és a szövet­kezet agronómusa is. Az asszonyok szemében kíváncsiság tükröződött. — Vajon miről lesz szó ezen az estén. Mi újat tudnak meg? Amikor ismertették a Földművesasszonyok téli iskolájának első témáját, mindenki rájött, hogy itt saját szövetkezetük fellendítéséről és munkájuk megkönnyí­téséről van szó. Ezért a vitában bíráló és segíteni akaró szóval el­mondották véleményüket és javaslataikat, melyek éleslátásukról, se­gíteni akarásukról tanúskodtak. A kérdésekre a falu funkcionáriusai válaszoltak, miközben aprólékosan elmondották, milyen feladatok állnak egyes munkacsoportok és egyes dolgozók előtt. Az Okoci Egységes Földművesszövetkezet 2800 hektár földön gazdálkodik. Bár kez­detben voltak hibák a szövetkezet meneté­ben, ma már minden feltétel megvan ahhoz, hogy a szövetkezet négy év alatt teljesítse az ötéves tervet. Ehhez azonban szükséges, hogy a szövetkezet minden egyes tagja sa­ját munkahelyén a szocializmus teremtette „szövetkezeti dolgozók öntudatos osztályá­hoz" méltóan dolgozzon, mert a harmadik ötéves tervből rájuk háruló feladatok na­gyok. Ha csak egyetlen egy számot is ve­szünk a sok száz közül, arról mindjárt meg­győződhetünk. Például 1960-ban 12 vagon húst kellett adniok az államnak. 1961-ben pedig már 24 vagon húst szállítanak a piacra. Hogy a szövetkezet ennyire tudja növelni a termelékenységét, szükséges, hogy a gabonavetőmag-termelő és szaporító szö­vetkezetből az állattenyésztésre is nagyobb súlyt fektető szövetkezetté váljon. Ezért az évelő takarmányok termelését 12 %-kal, a kukorica termelését pedig 340 ha-rói 517 ha-KIGYÚLT A FÉNY ra növelik. Ezáltal természetesen növekszenek a növényápolási munkák is, ezeken azonban évről évre úgy fognak könnyíteni, hogy na­gyobb mennyiségben veszik igénybe a gépeket és a gyomirtó sima­­zint. A kukorica négyzetes vetésterületét évről évre növelni fogják. A kombájnok számát kettőről nyolcra emelik. Hasonló intézkedése­ket tesznek a dohány- és zöldségkertészetben is. Az asszonyok közben azt is elmondották, hogy a szövetkezet ve­zetősége sok esetben nem veszi komolyan kéréseiket, javaslataikat. Például a fejőnőknek nem utal ki fehér munkaköpenyt és több szörf kérésre sem gondoskodik arról, hogy az istállókban meleg vízzel moshassanak kezet és meleg vízzel moshassák a fejcberen­­dezést. Évről évre ráfizet a szövetkezet a baromfitenyésztésre. A szö­vetkezeti tagok adták be a szövetkezet helyett eddig a tojást. Ez így tovább nem mehet. Meg kell találni a megoldást, hogyan len­dítsék fel a baromfitenyésztést. Hiszen itt óriási tartalék fekszik ki­használatlanul. Az asszonyok ennek okát abban látják, hogy a szövetkezet veze­tőségébe eddig egy asszonyt sém választottak be. Az iskolázáson jelenlevő funkcionáriusok is elmondották, miben látják a hibát, sőt kéréssel fordultak az ottlevő asszonyokhoz, se­gítsenek megszervezni az asszonyokat, hogy minden mezei munkát agrotechnikai határidőre elvégezhessenek, és kérték, aktívabban és állandóan kapcsolódjanak be a szövetkezet közös ügyeinek ren­dezésébe. Az egységes földművesszövetkezetnek nagy szüksége van az asszonyok munkájára, főleg a nyári idénymunkák idején. A szövetkezetnek meg van rá az anyagi lehetősége, hogy napközi otthont, bölcsődét és közös éttermet rendezzen be s ezáltol a kis­gyermekes anyáknak lehetővé tegyék, hogy bekapcsolódhassanak a munkába. Azonban ha ilyesmiről van szó, legyenek az asszonyok a kezdeményezők és szervezők, hogy ebédfőzés ürügyén ne sza­kítsák meg a munkát naponta három-négy órára. A jelenlevők megfogadták, hogy jó munkával sikeresen teljesítik a harmadik ötéves tervet. Az okoci asszonyok válasza az ellenőrző kérdésekre 1. / A harmadik ötéves tervben szövetkezetünk áttér a nagyüzemi termelés legújabb formáira. A föld jobb kihasználásával, vizes területek lecsapolásával 150 hektár földet teszünk termővé. A szarvasmarha TBC-t teljesen likvidáljuk. Hogy a földet ter­­möbbé tegyük, bevezetjük a zöldtrágyázást. Egy komplex munka­brigádot szervezünk a növénytermelésben. 2. / A sertéstenyésztésben bevezetjük a mechanizációt s ezáltal le­hetővé tesszük, hogy a jelenlegi 10 és 11 malacos átlagot 12-re emeljük. A szarvasmarhatenyésztésben a fejők és az etetők vállalták, hogy tejtermelésben négy év alatt teljesítik az ötéves tervet. A baromfitenyésztésben bevezetjük a mélyalmozási rendszeri az eddigi kevéshozamú tyúkfajtát kicseréljük jó tojó tyúkokkal hogy évente legalább 140 tojást érjünk el egy tojó után. 3. Az asszonyok is bekapcsolódnak a talajjavító munkákba A kertészetben dolgozó asszonyok már 600 m3 komposztot készi tettek a föld humusztartalmának megjavítására. 4. / A szövetkezet 12 %-kal növeli az évelős takarmányok vetésterü letét, a kukoricát pedig 340 hektárról 517 ha-ra növelik. A nő bizottság kötelezettséget vállalt, hogy a takarmány betakarítása idején a falu valamennyi asszonyát megszervezi, hogy a takar mányt idejében és szárazon betakaríthassák a mezőről. 5. / Már gépesítettük a fejést és még sok más mezőgazdasági mun kát. Az asszonyok munkájának megkönnyítése érdekében beve­zetjük a kombájnal való fejést, a sertéstenyésztésben pedig a takarmánykeverőket és a csigarendszert. L. E. Foto: Hasko 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom