Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-22 / 6. szám
1 1 ■ЯНИН figyelemmel kísértük köztársaságunk elnökének, Antonin ■■■■И Novotny elvtársnak ötnapos magyarországi látogatását. Novotny elvtárs és kísérete őszinte baráti eszmecserét folytatott a Magyar Népköztársaság állami- és pártvezetőivel. Az eszmecsere során a kérdések rendkívül széles körét érintették. Hazánk és Magyarország vezetői tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, áttekintették a nemzetközi élet aktuális problémáit is tüzetesen megvizsgálok a két ország kapcsoatainak eddigi alakulóját és távlatait. A látogatásról kiadott közlemény leszögezi, „barátságunk arra épül, hogy a két ország tagja a szocialista államok nagy családjának, hogy a közös eszmék, érdekek és a szocialista társadalom építésében követett célok egysége kapcsolja őket egybe". A csehszlovák és a magyar állam külpolitikájának alapját azok a történelmi okmányok alkotják, amelyek a kommunista és munkáspártok képviselőinek tavaly őszi moszkvai értekezletén öltöttek formát: a Nyilatkozat és a népekhez intézett Kiáltvány. Célunk azonos: a világbéke védelme, a szocialista tábor erejének, összeforrottságának fokozása. Közösek ellenségeink is, akiknek sorából a közös közlemény a nyugatnémet militarizmusra irányítja a nyilvánosság figyelmét. És egyaránt érdekünk, sőt kötelességünk is, hogy lehetőségeinkhez ké-Afrika pest támogassuk az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai nepek nemzeti felszabadító harcát. °rszágok testvéri együttműködésének újabb jelentős állomása a Közös Gazdasági Segítség lanácsanak Berlinben megtartott 14. ülésszaka, melyen a tagállamok kormányküldöttségekkel vettek részt. A tanácskozás lényege, hogy leszögezi a nemzetközi szocialista munkamegosztás nagyobb kihasználásának lehetőségeit, különösen az egyes országok gyártásának fokozottabb specializálásával. A KGST ezen időszakban foglalkozik a tagállamok távlati gazdasági terveivel 1980-ig. Mint ahogy azt Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke megjegyezte, ebben az időszakban, tehát az elkövetkezendő húsz évben, a szocialista tábor túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országokat a munkatermelékenység terén, a gazdaság összes fontos ágazataiban. S ezzel lerakják a gazdasági és technikai alapokat ahhoz, hogy a szocialista országokban a termékek bősége uralkodjék. I népei nem alkusznak meg. Ezt az igazságot az elmúlt napokban több tény bizonyította. A Közép-Afrikai Államszövetségből érkező jelentések szerint mind nagyobb méreteket ölt a rhodésiai szárazföldi hadseregben szolgálatot teljesítő afrikai katonák elégedetlensége. Egy további angol gyarmaton, Kenyában, az Afrikai Nemzeti Unió győzött és így az ország történetében először szerezték meg afrikai képviselők a parlamenti többséget. Kongóban ugyancsak a kormányhű erők előretörését tapasztalhattuk. A lakosság lelkesen támogatja a Gizenga vezette központi kormány politikáját. Ez a támogatás még kézzelfoghatóbbá vált, amint a nép tudomást szerzett Lumumbának és társainak meggyilkolásáról. Az elkeserítő hír felnyitotta sokak szemét, akik Kongóban a nyugati propaganda csapdájába esve nem látták világosan a gyarmatosítók bábjainak igazi arcát. És bármennyire is erőlködnek Mobutu terroristái, bármilyen nagyok is az áldozatok, s bármennyire is támogatják az ENSZ-alakulatok a hatalombitorlókat, a kongói nép szabadságharca győzni fog. S. Gy. A Portugáliából küldött sürgető felhívás: „Mentsétek meg Georgetta Ferreirot“, az egész világon szétrepült. Nem talált süket fülekre. Óriási visszhangja támadt. Az igazságos emberek akarata, akik között fontos szavuk volt csehszlovákiai asszonyainknak, meghozta ez eredményt. Georgettát sikerült kiszabadítani. Hosszú hónapokon át nálunk, Csehszlovákiában gyógyították. Azonban, amikor most eljött a Csehszlovákiai Nők Bizottsága által összehívott sajtókonferenciára, nagyon meglátszottak rajta az átélt szenvedések. Halk hangja mintha még jobban kihangsúlyozta volna a borzalmas tényeket, amikor tapasztalatairól beszél: „A hitleri elnyomás barbár módszereit ismerik. Salazar diktátor rendőrsége a porGeorgetta szabad - a harc folytatódik Törékeny, fekete hajú asszony ül az asztalnál, fejét a fehér papírok fölé hajtja. Halk hangon, lágy anyanyelvén olvassa a vád kemény szavait. Amikor felemeli fejét és az egybegyűlt újságírókra néz, a tekintete ugyanazt fejezi ki, mint szavai. Fiatal, 36 éves asszony, azonban arcán kitörölhetetlen nyomot hagyott a borzalmas szenvedés. Georgetta Ferreiro a portugál börtönből jött, ahol hosszú évekig volt fogoly. Sclazar fasiszta rémuralma ellen harcolt és ezért 1949-ben zárták be először. A börtönben rendkívül derekasan viselkedett. Mindannak ellenére, hogy súlyos beteg volt és a börtenkórházban, ahol a viszonyok mindennek nevezhetők, csak nem jóknak - komoly operációnak kellett alávetnie magát - szilárdan kitartott elvei mellett és nem árulta el sem eszméit, sem elvtársait. „A fasiszta rezsim eszközei vagytok és nincs jogotok ítélkezni!" — mondta a fötárgyaláson, — „csak a nép mondhat Ítéletet felettem!" Georgettát a halál fenyegette. A rászabott háromévi börtönbüntetés már régen letelt, de a bíróság határozata értelmében még három évet kellett volna leülnie, az úgynevezett „védelmi" börtönben. tugál néppel és a portugál gyarmatok népeivel szemben ugyanezeket a módszereket alkalmazza. A 6 hónapos úgynevezett „bebörtönzés" idején a foglyokat órákon át verik. A foglyoknak egész nap és egész éjjel étel és alvás nélkül kell állniok, nem ülhetnek le még egy percre sem. Körmeiket, talpukat égetik, egész héten megfosztják őket az álomtól, elektromos sokkot adnak nekik és erős reflektorokkal a szemükbe világítanak. A portugál bertönviszonyok több, mint embertelenek. A tenger szintje alatt fekszenek, levegőtlenek, sötétek és a plafonokról folyik a viz. Higiéniai berendezéseik hiányosak. Az élelmezés kevés és rossz. A foglyoknak nem szobád kívülről élelmiszert elfogodniok. A politikai foglyoknak egymással beszélgetni tilos, nem kaphatnak könyveket, újságokat, csak egyszer egy héten írhatnak legközelebbi hozzátartozóiknak és csak egy oldalnyit. Védőügyvédjükkel nem tárgyalhatnak őrizet nélkül, nem készíthetik elő védelmüket és nem hívhatnak tanúkat. A látogatás a beszélgetőben történik, ahol minden fogoly részére egyes hermetikusan elzárt cellák állnak, ahonnan a fogoly csők egy kis üvegezett nyíláson át, egy és fél méter távolságban látja a családját. Ilyen körülmények között a látogatás inkább kínzás, mint öröm. A bíróság előtt a vádlott nem védekezhet és ha mégis megkísérli, erőszakkal elvezetik cs teremből és az ítéletet távollétében mondják ki. Amikor a fogoly erről a bírósági tárgyaláspcródiáról elmegy, sohasem tudja, meddig lesz a börtönben, mivel az ítéletet a végletekig meghosszabbítják az úgynevezett „biztonsági intézkedések" törvénye keretén belül, ami a valóságban azt jelentheti, hogy élete végéig fogoly marad. Manuela Rodriquese da Solva konkrét példa erre, aki 4 évre volt ítélve és már 11 éve tartják fogva, Jósé Victoriana, aki 3 évet kapott és már 9 éve fogoly, Marie Angely Tompost 3 évre Ítélték és 8 éve rab stb. stb. Nem, az embereknek nem szabad hallgatniok Salazar diktatúrája borzalmainak tudatában, és nem is akarnak hallgatni. Rövid idővel ezelőtt az egész világ feszült érdeklődéssel követte a Santa Libériádé hajó útját, amelyet a Salazar-rendszer ellenfelei hatalmukba vettek, bizonyítékául annak, hogy Portugáliában még vannak olyan erők, amelyek nem azonosítják magukat és nem egyeznek a fasizmussal és akiket a legbrutálisabb módon elhallgattatnak. A Daily Herald angol lap annak idején azt írta: „Portugália az a föld, amely nem bírja el, hogy közelről nézzék. Ez az a föld, amelynek lakossága a legrosszabbul táplált egész Európában, olyan ország, ahol a munkásság életszínvonala állandóan süllyed." Még azt is írhatta volna, hogy Portugália lakosságának fele írástudatlan, hogy a sztrájkotokat sok éves börtönbüntetéssel sújtják, ahol a gyermekhalandóság az öszszes európai országok között a legmagasabb. Mindezt nem szabad hallgatólagosan tudomásul venni. A szolidaritás nagy megmozdulásával sikerült megmenteni Georgetta Ferreiro életét. A portugál börtönökben azonban tovább szenvednek és halnak meg ennek az országnak a legjobb fiai és leányai. Az ő életüket is meg kell mentenünk. V. H. Olajos Rózsika, a Munkaérdemrenddel kitüntetett pederi EFSZ tagja szép felajánlással köszönti az EFSZ-ek V. kongresszusát. Suver Józsefnével kötelezettséget vállalt, hogy ezentúl 15 malacot választ el egy anyakocától. {Riport a 10—11 oldalon.) {Foto: Tuleja)
