Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-15 / 4. szám
Cl fűíkimjjMeNoÁNoónuÁ?A " T 1.11 / X v #« W f» Ш Ш * i ЩсЬтшд&Ь а, Ьаым^йшцяАяМаЬш <IV. tézis) Hazánkban az utolsó években jelentősen fejlődött a baromfitenyésztés. Lényegesen megnövekedett a tyúk-, kacsa- és pulykaállomány és néhány EFSZ-ben már megkezdték a libatenyésztést is. A CSKP XI. kongresszusának irányvonala és a harmadik ötéves terv azonban még nagyobb feladatokat tűzött elénk. Nemcsak az állományokat kell növelnünk, de elsősorban a hasznosságot, s emellett el kell érnünk a legnagyobb gazdaságosságot. A farmokat a jövőben úgy kell kiépíteni, hogy azok termelési egységekké váljanak. Némely farmnak nevelési anyagot és keltetésre való tojásokat kell termelnie, másoknak az új intenzív nagyfarmok alapjaivá kell válniuk. Több tenyészetet, melyek ma alkalmatlan helyiségekben vannak elhelyezve és más tekintetben sem megfelelők, fokozatosan fel kell számolni vagy más célra kell felhasználni. A farmokban be kell vezetni a gépesítés alapvető elemeit, elsősorban a gépesített itatást és etetést. Mérlegelni kell az új technológia bevezetését is, legfőképpen a tyúkok mélyalmozásos tenyésztését, melynél a kifutó teljesen megszűnik. A mélyalmozást a csirkenevelésnél is lehet alkalmazni. Fontolóra kell venni továbbá a tojóstyúkok ketreces tenyésztését és a ketreces csirkenevelést is. Ez nagymértékben növeli a munka termelékenységét és a baromfi hasznosságát. Az új farmok alapításánál fel kell használni a legújabb tenyésztési tapasztalatokat, a teljes gépesítést és a nehéz munkák automatizálását. Meg kell szüntetni azt a fogyatékosságot, hogy eddig kiskapacitású különálló farmokat építettek és nem gondoltak a technológia bevezetésének lehetőségeire, s ezzel a gazdaságosságra. A legközelebbi években át kell térni a termelés szakosítására. E szempontot figyelembe véve öt farmtípus építését javasolják. Ezek: 1. szaporító - nemesítő farmok 2500 tojóstyúk számára 2. tojástermelő farmok 2000 tojóstyúk számára 3. tojástermelő farmok 5000 tojóstyúk számára 4. farmok 10 000 tojóstyúk számára saját tenyészóllománnyal 5. farmok 20 000 tojóstyúk számára saját tenyészóllománnyal A szaporító farmok magasfokú nemesítéssel és csirkeneveléssel foglalkoznak, melyeket a termelő farmoknak adnak át. Egy ilyen szaporító farm három 20 000 tyúkkal bíró, és hét 5000 tyúkkal rendelkező termelő farmot fog ellátni. Tehát egy ilyen nemesítő farm körzetébe 41 000 tojóstyúk fog tartozni. A termelő farmok fogyasztásra szánt tojást fognak termelni. A csibéket abban a korban veszik át, mikor már nem kell azokat melegíteni és legeltetéssel nevelhetők. A felnevelt csirkéket a tojási időszak előtt termekben helyezik el, ahol egy évig tartják, míg elérik a legmagasabb tojóképességet. Ekkor — levágásra — eladják őket és új csirkéket állítanak be helyettük. A 10- és 20 000 tyúkot befogadó farmok önálló egységek lesznek saját tenyészóllománnyal, s fel lesznek szerelve keltetőkkel, nevelőkkel és az intenzív tenyésztésre szolgáló helyiségekkel. Az ilyen farmokat az állami gazdaságok keretében építik ki, az EFSZ-eknél csak elvétve és leginkább több EFSZ közös kezelésében. Az új farmok építésénél érvényesítik az új technológiát, a tyúkok mélyalmozásos tenyésztését, a csirkék mélyalmozásos vagy ketreces nevelését hathetes korukig. Ez utóbbi módszert a tenyészállatoknál is alkalmazzák. Kisebb méretekben bevezetik a ketreces tyúktenyésztést is. A helyiségekben számolnak az automatikus önitatókkal, melyeket a vízvezetékbe kapcsolnak be. Természetesen gépesítik az etetést is. E gépesítés a száraz etetést szolgálja, de a munkatermelékenység növelése érdekében szükséges ezt kiegészíteni zöld takarmánnyal vagy tejjel, melyre külön etetőket fognak alkalmazni. Az intenzív tenyésztésnél nagyon fontos a jó szellőztetés, különösen a nagy helyiségekben. A ketreces tenyésztésnél óránként 4—8-szor kell kicserélni a levegőt. Mivel ezt az év minden szakában lehetetlen természetes szellőzéssel elérni, szükséges bevezetni a mesterséges szellőzést is. Különösen fontos ez a mélyalmozásnál, ahol az alom gyorsan átnedvesedik és tönkremegy. A pulykatenyésztés terén szükséges a tenyészállományt nagy mértékben kiszélesíteni. Ez a tenyésztési ág nagy figyelmet érdemel, elsősorban azért, mivel itt jól ki lehet használni a legeltetést, egészen 10—12 hetes korig. Sok EFSZ-ben 1 kg pulykahús termesztéséhez alig 2,5 kg takarmány volt szükséges. Az EFSZ-ekben nagyon elterjedt a kacsatenyésztés is. De nem egyenletesen minden járásban és kerületben. Ezért szükséges bevezetni mindenütt, ahol erre kedvező feltételek vannak. Minden járásban legalább 2—4 kacsa-farmnak kellene működnie. A már létező és az újonnan alapítandó kacsafarmoknál olyan tenyésztési feltéleket kell teremteni, melyek lehetővé teszik, hogy egy tenyészkacsára 40 kiskacsa jusson. Ennél kevesebb már nem gazdaságos. Az utóbbi években sikeresen alkalmazzák a kacsák gyorshizlalását, 60 nap alatt 2,20-2,40 kg-ra hizlalják fel a kacsát. De figyelembe kell venni a takarmányfogyasztást is. Egy kg hús előállításához nem szabad 3,5—4 kg takarmánynál többet fogyasztani. Fontos feltétel a nagy egységekben való tenyésztés. A legkisebb kapacitás 4000 kacsa legyen. A libatenyésztés az utóbbi években lecsökkent. Ez káros jelenség, mert a húson kívül a tollat és a májat is figyelembe kell venni, melyek fontos kiviteli cikkek. Ezért szükséges, hogy a szövetkezeti tagok megtartsák és növeljék libaállományukat. Emellett új tenyészeteket kell alapítani az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban. Az új farm alapításánál fel kell vásárolni a tagoktól a libákat és azokat 5—600-as csoportokban kell legeltetni. Ahol erre kedvező feltételek vannak és gyakorlott tenyésztők állnak rendelkezésre, 50—100 tenyészlibával kell farmot alapítani. Egy-egy EFSZ ne tenyéssze a baromfiak minden fajtáját, inkább egyfajta baromfit, de magas színvonalon és a mezőgazdasági talaj méretei arányában. A baromfitenyésztés munkája mindig az asszonyokra hárult. Ezért ezt ma is az asszonyokra kell bízni, akik áldozatkész munkájukkal és az új technika elsajátitásával be tudják biztosítani feladataink teljesítését a baromfitenyésztés terén is. Ország Vilmos, az ivánkai baromfitenyésztő kísérleti állomás dolgozója 4. Ellenőrző kérdések a) Van-e szövetkezetükben nagyüzemi baromfitenyésztés? Van-e pulykatenyésztés? Milyen haszna van ebből szövetkezetüknek? Milyen módszerrel neveltek tyúkokat és csirkéket, hogy azok tenyésztése jó hasznot hozzon az EFSZ-nek? b) Miért előnyös a kacsa- és a libatenyésztés az EFSZ-ben nemzetgazdasági szempontból is? (A marha- és disznóhús pótlása, jó bevétel, toll és máj a bel- és külföldi piacra.) Bevezette-e a szövetkezet a víziszárnyasok tenyésztését? Mit hoz ez a szövetkezet pénztárába? c) Mivel járultak hozzá az asszonyok ahhoz, hogy az EFSZ elegendő baromfit neveljen? Mit tesznek a baromfitenyésztés olcsóbbá tétele és a tojáshozam növelése érdekében a harmadik ötéves terv időszakában?
