Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-01 / 3. szám
Dr. Andrea Andreen. Г\Л uszonhat országból jöttünk össze Kun- Jfy gölvbe, Svédország egyik legrégibb városóba, mely 1959 nyarán ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját. Oly távoli országokból is, mint Vietnám, Kína, Japán, Indonézia, Mongólia, Guinea és az Amerikai Egyesült Államok. Vendégeink közül többen viharokat, erős fagyokat, természeti katasztrófákat leküzdve jutottak csak el Kungölvbe s valamennyien félbeszakították karácsonyi előkészületeiket. Az ülésezés nem megegyezés alapján valósult meg. Maga az ügy hozott össze bennünket. Igaz, hogy az NDNSZ prágai tanácsülésén pattant ki a szikra, amely csak azért válhatott lánggá, mert valamennyiünk szívében oly könnyen éghető anyagra talált. Óhajunk: „örökre és mindenütt lehetetlenné tenni a háborút!" Sok példát találni a történelem utolsó száz évében, melyek bizonyítják, hogy a nők mennyire kiálltak a háború megakadályozásáért. Ezekből csak kettőt szeretnék megemlíteni. Az egyik Bertha von Suttner, aki a múlt század második felében könyvével aktívan kiállt ezen eszméért. „Rögeszmém, hogy a háborút ki keli küszöbölni! Csak egy cél vezérelje a nőket - a béke. Béke, s örökre le a fegyverekkel!" — írja könyvében. A másik példa, amit emlékezetükbe szeretnék idézni, bátor asszonyok csoportja, akik 1915-ben Hágában összejöttek. Vezetőjük az amerikai Jane Adams volt. Olyan asszonyok is voltak közöttük, akiknek hazája háborút viselt. A békéért és szabadságért jelszó jegyében megalakították a Nemzetközi Női Ligát. Célkitűzésük a „teljes és általános leszerelés" volt. Ma világos előttünk, hogy a liga megalakítói messze túlszárnyalták azt a kort, amelyben éltek. A második világháború után az NDNSZ alapító tagjai ünnepélyesen megfogadták, hogy fáradhatatlanul harcolni fognak a megingathatatlan tartós békéért. Ma az egész emberiség előtt világos, hogy választani kell a megsemmisülés, vagy a leszerelés között. Még nincs száz éve, hogy Bismarck német kancellár kijelentette: „A leszerelés egy rossz álom.'' Jelenleg egy kormány sem tudná Hruscsov elvtárs ajánlatát —az általános és teljes leszerelést — más ellenajánlattal helyettesíteni. Mindnyájan tudjuk, hogy e megváltozott beállítás okát nem abban kell keresni, hogy most jobb az ember jelleme, mint az előző évszázadokban, vagy ma csekélyebbek a békés egymás mellett élés problémái, mint azelőtt voltak. A fő ok az emberiség létezését veszélyeztető modern fegyverek. hogy a háború örökre és mindenhol lehetetlenné váljék . . . Végképpen csak a háború abszolút megakadályozása fogja megmenteni az emberiség életét és a civilizációt". Tudjuk, hogy a tudósok ezrei és az egyszerű férfiak és nők milliói hitvallói e gondolkodásmód új formájának. Tudjuk azonban azt is, hogy a háborús tradíciók fenntartását szolgáló intézmények még mindig érintetlenül maradtak. És Hruscsov elvtárs szavaival szólva — „addig, míg hatalmas légi-, földi- és vízihaderők léteznek, addig, míg fiatal férfiak életük küszöbén első tudományként a hadvezetést tanulják és vezérkarok lelkesen tervek kidolgozásán tevékenykednek, melyek a jövő katonai operációkat szolgálnák, addig nincsen biztosíték a tartós békére". Ezért a közvélemény nyomása éppen a Г/1.ч Einstein, a világhírű tudós már 1946-ban világosan látta, amikor kijelentette, hogy a „gondolkodás új formájára kell átmenni, ha az emberiség életben kíván maradni .. . a jövő gondolkodásmódjának meg kel! akadályoznia a háborút". Halála óta már ötször adtak találkozót egymásnak az ún. Pugwash-konferepcián a Kelet és a Nyugat tudósai. Nyomatékosan kijelentették, hogy „minden nemzet célja a háború kiküszöbölése, el kell érni az emberiség életének biztonságát. A háborút gyökerében kel! kiirtani . . . Nagy a fontossága annak, jelen időpontban a legfontosabb. Azt gondolom, hogy Önök valamennyien velem egy véleményen vannak, amikor azt mondom, hogy a nők világos és egységes véleménye a háború ellen és a teljes leszerelésért a világ valamennyi békeharcosát határozottan felbuzdíthatná és felbátoríthatná. Tudjuk, hogy a közvélemény mindenekelőtt a tények igaz megvilágosításával születik, s hogy a modern fegyverek gyermekeinket, a civilizációt, sőt az egész emberiséget veszélyeztetik. Dr. ANDREA ANDREEN. A résztvevők egyik csoportja. A béke eszméjéért Kerek 70 esztendővel ezelőtt jelent meg Bertha v. Suttner írónő könyve: „Le a fegyverekkel!" Ez az osztrák írónő nyíltan és bátran megírta azt, amit annak idején millió és millió ember szíve legmélyén bátortalanul rejtegetett. Nő volt, hatalom nélkül. Mély meggyőződése volt s rendíthetetlenül hitt abban, hogy az emberiség részére biztosítani lehet a békét. Ezen aszszony gondolkodás- és életmódja, tettei, írásai teljesen egyedülállóak voltak abban az időben. Megérdemli, hogy ismerjük ezt a Nobel-Békedíjas hős asszonyt, aki évtizedeken át, olyan időben, mikor az uralkodó politikai és gazdasági hatalmak háborúra törekedtek, s a népet, az „alattvalókat" abban a tévhitben tartották, hogy a háború elkerülhetetlen természeti jelenség — a béke gondolatát hirdette. 1914- ben halt meg, közvetlenül az első világháború kitörése előtt. Bertha v. Suttner az 1902-ben alakult Osztrák Nők Egyesületei Uniója békebizottságának elnöknője volt s a béke gondolatát az osztrák nőkben ő élesztgette és fejlesztette. L. Z.
