Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-15 / 24. szám
HsMűAű&uaA... м indjárt rójulc ismertünk a munkaköpenyben is. Nem hagyhatták abba a munkát, a futószalag észreveszi a hiányzó embert. A mesterrel beszélgetve vártuk ki a tízórai szünetet.- Levicky Mari? Talpraesett, ügyes lányka, most már semmi baj sincs vele . .. Sőt... Tehát volt.- Mit dirigál nekem? - vágta magát energikus pózba újonc korában a nagyszemü, csinos barna lány, amikor a műhely idősebbjei figyelmeztették erre, arra. Aztán lassan beadta a derekát, később már meg is köszönte a jó tanácsot. - Szófogadó, őszinte — mondja Tonka elvtárs, a mester. Amint tovább beszél, a tegnap esti színjátszókat új szerepkörükben ismerjük meg. Vierka Valentovát, aki az ötéves ipariskolát végzi esti hallgatóként, a szőke, csendes Kováé Otát. Betekintést nyerünk a Nővé Zámky-i ELEKTROSVIT szerelőműhelyének életébe, melyben a jó kollektíva megértésének derűje honol, A szlovák nyelvtanfolyamon komoly munka folyik Tűivel elvtárs (középen) próbál a szlovák sziniátszókk Kitartó munkára von szükségük, amíg a fiotolok be élik magukat szerepükbe - de szívesen vállalják. amely körülfonja a műhely . jelszavát „Mindnyájan újítókként!“ A műhely, melynek két csoportja a szociális munkabrigád címért versenyez, elhatározt hogy felszámolja a gépies munkát. FutószaU mellett is lehet gondolkozni - állapították meg egyik tízpercesen-s egyúttal elhatározták, me kezdik a heti műszaki oktatást, hogy növelj’ szaktudásukat, ismerjék a gépeket, amelyeki dolgoznak. Az eredmény nemsokára megmutc kozott. A két gyártás közötti idő, amig a szere az új gyártásra állította be a gépeket, csakne két órai veszteséget jelentett. Amióta a n< maguk állítják át a szalagot, a munka fél órá sem tart. Nemcsak keresetük emelkedett, de h nyegesen csökkent a túlóra is. A jó mester vezetése mindenütt meglátszi A mesteré, aki nem ad ki egy fejfájás eile port sem anélkül, hog meg ne kérdezné a fe fájás okát, aki érzékenyen bánik a műhely do gazéinak problémáival. A három lányt is ő beszélte rá, vállaljon sz< repet az üzemi klub színjátszó csoportjába! Tulajdonképpen igy ismerkedtünk meg Marivo Valikéval és Otával az előző esti szindarabprc bán, amelyen az új üzemi klub vezetősége részt vett, hogy felmérje a klub minden szol körének ténykedését. — Fizetést nem kaptok, a munkában semrr kedvezményetek sem lesz — mondta meg őszir tén Tonka mester „színjátszó lányainak", mini egy irányt adva az üzemi klub minden tagjc nak. — Művelődtök ott, szórakoztok, de műked velők maradtok és becsületes dolgozók, ner pedig sztárok. Nem is kívánnak pénzjutalmat azok a szín padkedvelők, akik a klub színjátszó és esztrádcsc portjába jelentkeztek, hisz tudják, hogy a gye jó hírnevét öregbítik sikeres fellépéseikkel, me aztán kaphatnak-e nagyobb jutalmat a közön ség lelkes tapsánál? Ez pedig már sokszor felhangzott az üzerr klub fennállásának kilenc éve alatt. Tausch Má ria, Cápa László, Marosinec elvtárs és a tovób biok sora tudná ezt bizonyítani. Éppen ezéi nagy kór volna, ha személyi véleményeltérése Mari, Óta és Vali nemcsak ügyes színjátszók, de jó dolgozók is. Valentová Valika partnere tudó Singiiar, a szerszámmühely többszörös újítója.
