Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-15 / 24. szám
A takarmányalap megteremtésénél fontos tényező a burgonya is. Ismerjük be, hogy erre az utóbbi években nem sok gondot fordítottunk. Pedig asszonyaink büszkék lehetnek arra, hogy hektáronként átlagosan 200 mázsa burgonyát termelünk. Magasabb hektárhozamokat csak akkor érhetünk el, ha jól -trágyázott földbe vetjük a burgonyát, gondosan ápoljuk és óvjuk a kártevők ellen. Ipari növényeink Ipari növényeink között legjelentősebb helyet a. cukorrépa foglal el. Cukorgyártásunk szükségleteire való tekintettel, harmadik ötéves tervünk alatt növelnünk keli e becses növényünk termőterületét és hektárhozamát. Erre is meg vannak a lehetőségeink. Az utóbbi években jó tapasztalatokat szereztünk a cukorrépa termelésében. Az idén sok szövetkezetünk ért el 400—500 mázsás hektárhozamot eléggé nagy kiterjedésű területeken. Mindez nagy részben asszonyaink becsületes — és ma még megerőltető — munkájának eredménye. A terméshozamok további növelése nagy mértékben függ majd attól, hogyan gépesítjük és tesszük könnyűvé a cukorrépa termelésének munkálatait, hogy az emberi munkára olyan igényes egyelést hogyan oldjuk meg keresztsoros sarabolással, amely az emberi munka 30 %-át felszabadítja. Hektáronként 75—80 ezer egyedet keli hagynunk és helyes ápolással küzdeni kell a répa betegségei és kártevői ellen. Fellendítjük az állattenyésztést Szlovákiai viszonylatban 1965-ig egy hektár,földterületen 70 kg hússal, 250 liter tejjel és 145 tojással kell többet termelnünk, mint most. Az állattenyésztéssel kapcsolatban most legtöbbet az új technológia alkalmazását emlegetik. Nézzük csak meg ezt a kérdést közelebbről! Ha a szarvasmarhák — főleg a tehenek - etetésének új módszereiről beszélünk, akkor ennek alapját az egyenletes etetésben kell látnunk, mert az eddig alkalmazott „idényetetés" nagy veszteségeket jelent, a tejtermelés növelése pedig mezőgazdasági termelésünk kulcskérdése. A sertéstenyésztés A sertéstenyésztést szintén asszonyaink dolgos keze irányítja. A sertések etetésénél a nagyüzemi munkamódszerek jól beváltak, főleg a nedves- vagy kombinált gépesíted etetés. Több baromfihúst és tojást 1965-ben 500 millió tojássol és 12 ezer baromfival többet kell felvásárolnunk, mint 1960-ban. Ha a mostani kisüzemi termelési módszerekkel akarnánk ezt a tojásmennyiséget kitermelni, akkor tojóink számát 5 millió darabbal kellene növelnünk. A jelenlegi kedvezőtlen helyzetből csak egy kiút van: magas teljesítőképességű nagyüzemi alapokra helyezett baromfitelepeket kell létesítenünk. Szövetkezeteink sem elégedhetnek meg jelenlegi baromfiállományukkal. 4-5- szörösére kell növelni baromfiaik számát. Kérdések az első témához 1. Milyen feladatokat kell teljesítenie szövetkezetüknek a harmadik ötéves tervben és milyen kötelezettségeket vállaltak, hogy azt négy év alatt teljesíthessék? 2. Milyen egyéni és kollektív kötelezettségvállalásokat tettek az állatállomány hasznosságának növelése érdekében? {Tejtermelés, borjúelválasztás, a sertések súlygyarapodása stb.) 3. Végeznek-e talajjavítást, s az asszonyok hogyan segítik a szövetkezetét e feladat teljesítésében? 4. Miiyen intézkedéseket és kötelezettségeket tesznek az EFSZ jó takarmányalapjának megteremtése érdekében? 5. Milyen mértékben gépesítették a munkát szövetkezetükben és milyen gépesítésre volna szükség a harmadik ötéves tervben, hogy könnyebbé váljék az asszonyok munkája? Hogyan szervezzük meg a téli iskolát? Megkezdjük a Földművesasszonyok téli iskoláját. A napokban minden szövetkezetben elkezdik a kongresszusi vitaanyagok tárgyalását, ezért az asszonyoknak Is fel kell készülniök. Már most körül kell nézniök a gondos gazda szemével, miben is lehetne segíteni a szövetkezetnek, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesíthessék. Több szem többet lát - így tartja a közmondás. Ezért elsősorban az asszonyok — akik a szövetkezet tagságának többségét alkotják — kötelessége, hogy tanácsokkal és kezdeményezéssel álljanak elő, mutassanak rá, mit keíl tenni, megjavítani stb. Hogyan szervezzük meg a Földművesasszonyok téli iskoláját? A nőbizottságok, HNB-k, a szövetkezetek vezetőségének asszonytagjai hívjanak össze minden faluban gyűlést a nők számára és a Dolgozó Nő szerkesztőségével közösen tárgyalják meg a kongresszusi vitaanyagot. Az első témát még decemberben át kel! venni, hogy a szövetkezeti taggyűlésen az asszonyok már kidolgozott javaslatokkal, kötelezettségvállalásokkal állhassanak elő. A kérdésekre adott válaszokat 1961. január 10-ig küldjék be. A legjobb válaszokat ebben az évben is megjutalmazzuk. Hogy milyenek lesznek a díjak? Azt még nem árulhatjuk el, de azt mégis megmondjuk, hogy szerepel köztük a szovjetunióbeli tanulmányút is.