Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Ш!Пе1еп azt sem tudta, hol van, Álmos tekintete a jól ismert, sokarcú foltot kereste a szemközti falon, amelynél reggelenként olyan sokáig el tudott időzni. Gyermekfontóziája a legkülönbözőbb alakokat vélte felfedezni a sötét, nedves folton aszerint, milyen álmo volt, hogy szűkítette össze tekintetét.

És most hiába keresi. Az álom már teljesen elszállt a szeméből s lassan tudatára ébred, hol is van. Persze, még nem szokta meg, hogy külön szobában ébred, hogy a két kistestvér nincs mellette a kiságyban s hogy nem hallotta amikor apu reggel a munkába ment. Minek is fekszem még, gondolja s gyors elhatározással mosdani indul. A fürdőszobába. Ifjabb Ágh Zoltán, az első elemista öntudatával élvezi az új, modern lakás előnyeit, s a vízben locsolva már tervezi, mit mond majd az iskolában: Ahányon vagyunk, annyi helyiségünk van! Igen így mondta ezt apu tegnap este, amikor hazajött a munkából s elégedetten forgatta meg nagymamát a tengelye körül. — Ugyan, ne bolondozz, fiam, - mondta egy kicsit zsörtölődve, de a szeme azért nevetett. Zoli ezt már ismeri jól. Különben is, remek ez a néhány hét. Senki sem mérges, anyu dalol a konyhában, apu is jókedvű. Minden egészen más, mint a régi helyen.

igen. Nem volt egyszerű az élet egy zsúfolt kis lakásban, s még nehezebb volt egy nagy elhatározásra jutni. Tépelő- Nem várhattunk - mondja Prohászka elvtárs, a HNB dolgozója —, mert tervbe vettük, hogy az első lakástulajdonosok mór karácsonyra új otthonukban legyenek. 5 hogy ez az elhatározás megfontolt volt, arra már itt a bizonyíték. 48 család költözött be november elején Érsekújvárott — elsőnek Szlovákiában - a szövetkezeti lakásba.

Leírva ez nag^n szépnek, s főleg nagyon egyszerűnek tűnik. De az út, amelyen ilyen rövid idő alatt jutottak el ehhez a négyemeletes házhoz az újváriak, nem volt olyan síma. Sem a város, sem a családok részére. Elvégre komoly, életre szóló elhatározásról volt szó a 48 család életében, akárcsak Ágh Zoltánéknál.

XXX

Férj és feleség együtt ment el arra a megbeszélésre, melyre a HNB hívta azokat, akik lakásra vártak. Őszintén feltárta előttük, mikorra számíthatnak lakásra s megmutatták azt a lehetőséget is, melynek segítségével sokkal korábban nemcsak lakók, de lakástulajdonosok lehetnek. Negyven kétszobás, négy hámmszobás és négy garzonlakás lesz az első szövetkezeti hó' ,tjn — ez a mondat kísérte őket haza aznap este, ez merülrfel a férj képzeletében a nap minden órájában. Lakás, laxás — zsongott Erzsiben, erről beszéltek a gyerekek, a nagymamák. — Ha már, akkor háromszobás kéne, ez pedig 2f> 000 — törtek fel esténként a gondolatfoszlányok. Vagy ^lég lenne a kétszobás is? Ez 18 600. A szobában a házaspár forgatta, rágta a kérdést, a konyhában a

san épülő új otthont. Brigódmunkára már nem volt szükség, majd a ház körüli külső munka vár rájuk.

Ä HNB-re pedig naponta új érdeklődők látogattak el. Szegő mérnök, Prohászka elvtárs alig győzték felvilágosítással szolgálni, de szívesen tették. Újabb 36 lokósegység körvonala bontakozott ki az Elektrosvit dolgozóinak érdeklődése nyomán, egy újabb szövetkezet azok számára, akiknek munkahelyén nem alakult meg a szövetkezet. S az érdeklődés még nagyobb lett, amikor november elején megtelt élettel az első szövetkezeti otthon, s az egyik lakásban kiállítást nyitottak meg.

A három Ágh gyerek, az 5 éves Erzsi, 3 éves Zsuzsi, a 7 éves Zoli felügyelete alatt szállták meg a lakást, üdvrivalgással rohantak végig a szobákon, majd alaposabb terepszemlére indultak. Nagy előszoba, két utcára nyíló szoba, egy nagy szoba a konyha mellett (anyu azt mondta, itt laknak majd a nagymamák — informálta Zoli a gyerekeket), beépített konyha, ügyes kis fürdőszoba, mellékhelyiségek. Nem, hát ekkora birodalomról egyik nagymama sem beszélt esténként. De milyen csöndben vannak most ezek a nagyok, észre sem veszik, hogy ők itt futkosnak.

A négy felnőtt ott áll az ablaknál. Úgy tűnik, hogy az utcát nézik. Valóban kifelé néznek, nem mernek egymásra tekinteni. Csak nem sírják el magukat a gyerekek előtt! Az utcát nézik hát, s mint meleg forrás, törnek fel a jövő tervei. Erzsi most már munkába léphet, visszamegy a tisztítóba,

KIKÖLTÖZÖTTA BOLDOGSÁG Б...

dés, gondolkodás, vita előzte meg, amíg egy őszi napon aláírták nevüket a jelentkezési ívre.

— Élet ez így, heten egy szoba-konyhában? — hangzott el naponta az ismert mondat. S minél hosszabbak lettek az esték, minél jobban beszorultak a lakásba, annál nyomasztóbban hatottak. Pedig nem is szemrehányásnak voltak szánva, legalább is nem a családfő felé. Inkább azoknak, akik 1944-ben Érsekújvár 3394 lakóházából 546-ot teljesen tönkretettek, 1477-et pedig súlyosan vagy részben megrongáltak. A szörnyű bombázások emlékét még nem feledték el az emberek, de a nehéz emléken kívül azóta a lakáskérdés is súlyos teherként nehezedik a városra. Jelenleg is 1200 lakáskérvény gazdája várja a lakást.

Ez azonban szeptember óta már nemcsak tétlen várakozás volt. Ekkor merült fel Érsekújvárott először a szövetkezeti lakásépítés gondolata, s a gondolat nyomában a tett járt.

4 Zsuzska a fürdőszobával ismerkedik.

két öreg ült le. az asztalhoz. A két özvegy agyondolgozott, kimosott keze fogta kézbe a ceruzát, s számolni kezdett. — Zoli azt mondja, hogy szubvenciót az állam ad, nekünk 25 ezerre volna szükségünk. Ehhez 10 ezret ad a bank 5 évi törlesztésre, hatezret a Zdruzené podniky, a munkahelye kölcsönözne Zolinak kamat nélkül 3 évre. így már csak kilencezret kellene összehozni. Aztán a mi nyugdíjunk havi 800, ebből törleszthetnénk az adósságokat. A gyerekek már aludtak, de ez estén sokáig világított a kis szoba-konyha lámpája. S a homályos sarokban mind élesebben rajzolódott ki a háromszobás lakás képe addig, amíg október 3-ig teljesen reális alapot kapott. Ezen a napon, az alakuló közgyűlésen beléptek a lakásépítési szövetkezetbe.

Ezután már gyorsan peregtek az események. Naponta eljártak a „házuk" ’ ott, bizakodva szemlélgették a rohamoa nagymama majd vezeti a háztartást. Édesanyám már nem mos többet még otthon sem, mondja keményen-lágyan Zoltán. Erzsi szívesen áll majd a mosógép mellé, ha maguk elviszik sétálni a gyerekeket. A gyerekeket is rendre szoktatjuk, aztán porszívót is veszünk, aztán . . . Nézik az utcát, amelyen naponta eljárnak majd a munkába, ahol a nagymamák sétálnak majd az unokákkal, s amelyen felvillant egy olyan szép jövő terve, amilyet álmodni sem mertek volna. A jövőé, amelyet 15 évvel ezelőtt dübörgő tankok, hősi katonák jeleztek s amely ma egy révbe jutott család otthonából fakad.

Mert az Érsekújvár lebombázott területén épült új házba nemcsak a családok költöztek be. Velük tartott a csöndes, emberi boldogság is-. . .

Minden kéznél van, Erzsi élvezi az új konyhát.

Van hol irm a leckét, Ágh Zol’ári szívesen segít az ifjabb Zolinak.

ÚJVÁRI MAGDA (Foto: SCHREIBER)

Külön szobánk lesz, képzeljék (Ágh Mari néni, az egyik nagymama).

Zoli a folyosót is kipróbálja.