Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-02-15 / 4. szám

t • л • к 's к A Magyar Területi Színház munkájáról A színészek és a pedagógusok időszá­mítása valahogy eltér a polgári időszámí­tástól. Náluk a boldog újesztendőt nem a havas, jégvirágos január elseje jelenti, hanem az ősz színekben pompás szep­tembere. Az időbeosztás ilyen véletlen megegyezése a színészetben és a peda­gógusok életében nem véletlen. Hisz a színészek is pedagógusok, a színház is iskola, ha nem is az ábécé, a logaritmus vagy a nyelvtan kötött szabályainak vilá­ga, hanem olyan iskola, ahol a nézőket az írók élettapasztalatának megeleveníté­­sével, a legnemesebb emberi érzelmekre hatva, beszéddel, mozdulatokkal és játék­kal nevelik. De míg az iskolában gyak­ran „unalmas" nevelés folyik, addig a szí­nészek nevelése érdekében jogosan fel­használhatják az emberi érzések széles skálájának minden hangját. De a szín­házban is kell figyelni, gondolkodni és ítéletet is kell mondani. ítéletet a látottak és a hallottak felett. De ez már nem a színészek, hanem a közönség feladata. A Magyar Területi Színház Komáromban idei bemutatóit is a nevelés és az okos szórakozás elvének alapján állították ösz­­sze. Az első bemutatott darabjuk a fiata­lon elhunyt szlovák drámaírónak, Peter Zvonnak (1913—1942) a Boldogultak bálja. A darab a negyvenes évek szlovák tár­sadalmát mutatja be s a halott elődök életrekeltése után felteszi a kérdést: meg­változott-e a világ? A felelet lesújtó. Igen, megváltozott, de a negyvenes évek világa még rosszabb, mint a régi volt. A néző ezt a két világot Barabáson, a szolgán keresztül ítéli el. A szolga min­den keserűsége a befejező jelenetben robban ki, amikor sírva vádolja az ural­kodó osztály tagjait az emberi egyénisé­get megtipró egoizmusukért. Rozov: Boldogság, merre vagy? című darabja volt az idei idény második bemu­tatója. A két részből álló darab a szov­jet hétköznapokat viszi színpadra. Hétköz­napokat, amelyeken keresztül rádöbbe­nünk, hogy a szovjet család erkölcsi fö­lénye végérvényesen diadalmaskodott a kispolgári sekélyesség felett. Zvon: Boldogultak bálja. ▲ Bejrach: A lehetet­len nő. |Rozov: Boldogság, merre vagy? A nevelés mellett szórakozni is kell — elv vezette a színház vezetőségét, amikor a harmadik bemutatón J. Bejrach zenés vígjátékát, A lehetetlen nő-t adta elő. A nézők a napi gondokról megfeledkezve kacagnak, de a hazafelé indulók mellé mosolyogva társul szegődik a tanulság is. Tanuljuk meg, hogy a dolgozó emberek életében a munkának és az érzelmi élet­nek egyenlő jogai vannak. A január 22-i bemutatón Kisfaludy Ká­roly klasszikus vígjátéka: A kérők került bemutatásra. Kisfaludy darabja a nemzeti újjáébredés évtizedeibe viszi el a nézőt. A szellemesen komédiázó szereplők a ré­gi és az új oly sokszor és oly változatos formában megénekelt párviadalát elevení­tik meg. A cselekmény egyszerű, de fris­sen pergő s a néző kacag Kisfaludy ko­rának visszásságain, amit maga az író pellengérezett ki. A Magyar Területi Színház újabb be­mutatókra készül. Lelkes munkájuk ered­ménye biztosan újabb sikersorozat lesz, ami a színészi kifejezőképesség még na­gyobb elmélyítésére ösztönzi majd a tár­sulatot. VK. — Foto: Podhorsky Kisfaludy: A kérők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom