Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-02-15 / 4. szám
A Ш 53 /■ тг * А No 53 / g ТГ Kislány, meglesett a fényképész, kinek lencséje ravasz s kedvenc témája, ha tél van, ha tavasz, a szerelmesek, Azt hiszi szegény, hogy két szép szemed azért oly vágyó, mert nem jön sítalpon a sportimádó fiatal legény, Mester, ön téved! Ö nem vár senkit, karját kitárja, hó hull szemére, szőke hajára, s kacag az Élet! Mert nem kell semmi a boldogsághoz, ha van egészség, kis jókedv, humor, egy kis merészség, csak — ifjúnak lenni. Azelőtt vala az optimista és a pesszimista. Ma van az elégedett (nevezzük A-nak) és ez elégedetlen (nevezzük B-nek). A: Nagyszerű ez a gyorsjavító, alig fél óra alatt megjavították a cipőmet. B: Ez is valami? Azt úgy kellene csinálni, hogy együtt legyen a cipőjavító, a harisnyc-szemfelszedő, a fehérnemű mosoda, a ruhavasclás, úgy, hogy ezt mind egy fél óra cilott lehetne megcsináltatni. Persze, mindenütt csak az a vacak rádió van bevezetve, már rég televízióval kellene szórakoztatni a publikumot, mialatt vár, egy csésze feketét is felszolgálhatnának ... no, de nálunk ... A: Nézze, milyen szép zöldséget vettem. Ugye gyönyörű, ilyenkor, télvíz idején. Még nyáron sem lehet szebb! B: Ugyan, hagyjon békét, még arról sem gondoskodtak, hogy újévre kis snidlinget lehetett volna kapni, mert én a vajaskenyeret snidling nélkül nem eszem) A: És milyen nagyszerű, hogy a nap minden szakában be lehet vásárolni. Azelőtt, he valamit elfelejtett megvenni, akkor vagy nem kapta’ sehol, vagy háromszor annyit kellett fizetnie érte. B: Ha-ha, hogy a nap minden szakában lehet kapni? Múltkor éjjel 12-kor jöttünk hazafelé a bárból és nekem gusztusom támadt pemetefűcukorra. Hát azt hiszi, voll egy cukorkaüzlet is nyitva? Egy se, tudja meg, már este tízkor becsuknak. Hát törődnek itt a közönséggel? Az egész csak propaganda! Sima Rosa Luxemburg-emlekestet rendezett a Cseh szlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága. Simkó Margit A bratislavai Hviezdoslav 5zínház nagy sikerrel mutatta be Shakespeare Macbeth-jét. Lady Macbethet Éva Kristínová és Macbeth szerepét L. Chudík játszotta. ШШОлч a4s, én falum Gyakran felkeresem, megtekintem. Mert nem elég megtekinteni egyszer. Rendszeresen kellene hazajárni, hogy a változás iramával lépést tarthasson az ember. Rimaszombat és Tornaija főútvonalán fekszik, s megmondhatnák az autóbusz mindennapos utasai is, mennyit változott a falu és határának képe. Kezdhetnénk talán azzal, hogy ötvenkettőben eltűntek a paraszti életet nehezítő, nyomorító barázdák, öszszeborultak a hantok. Azóta a mező új, más színben pompázik s a színek árnyalata csak mélyül az újabb gazdák társulásával. Egyébként minden c( régi a határban, ahogyan még gyermekkoromból emlékszem rá: fák, bokrok, vízmosások ugyanazon a helyen. Csak a barázdák lettek mások. Mélyebbek, igazabbak, emberibbek. És a falu lett . más. A szövetkezeti élet kezdete óta minden esztendőben történik benne valami örömre gyújtó dolog. Külsőségekben az emberek előzékenyebbek, megértőbbek, s nem a válaszfalak elmélyítésén munkálkodnak már, hanem azok lerombolásán. A tegnapi cselédek, napszámosok, részaratók pedig egymás után s egymással versenyezve építik meg új fészküket s legalább olyan nagy tágas és világos házakat alkotnak, mint régebben a legmódosabb gazdák. . \ Bizony, nagy legyen annak a felnőtté érett tegnapi kisgyermeknek a szíve, aki ma a falujába visszatér. A felvégen hatalmas terményraktár építése áll. befejezés előtt. Tamási felé meg háromnégy-öt új lakóház hirdeti mindenkinek gazdája megbékülését, megelégedését korral, világgal, rendszerrel. S ahogy haladunk befelé a faluba, talán minden századik lépésünkre esik egy új épület. Meglepnek ezek a házak, mert előző utam alkalmával még nem meresztették ablakszemüket az utcára. Melegítenek, lelkesítenek ezek a házak, ha boldog tulajdonosukat a kapuban vagy az udvaron észreveszem. Én értem, ismerem őket. Én a lelkűk legmélyére lótok. Látom tegnapi cselédsorsukat, napszámoséletüket, határtalan és verejtékes küzdelmüket a mindennapi betevőért: látom ezerszer meghalt vágyukat is egy igénytelen kis hajlékra. S ma életre tudtak keini ezek a mélyen szunnya4ó akarások, boldogulások. összeborultak a hantok, felszabadultak az akaratok és elsimultak a redők a homlokon! De olyan változásokat is hozott vagy hoz a szövetkezet léte, amelyek mindenkinek hasznára válnak. Villanyt kapott a falu, a kamrák lim-lomjai közé kerültek a füstös, egészségtelen petróleumlámpák, felzúgtak minden házban a négylámpás rádiók s több helyen suhognck már a mosógépek. Az egykori kastély termei pedig körzeti kórházzá alakulnak át. jelenleg a helyi nemzeti bizottság tartózkodik a kastélyban, de már napirenden a kiköltözés. Parasztok és vezetőik gondja lett a megfelelő kultúrház felépítése is. A régi terményrakányt veszik meg a közeljövőben, azt alakítják át majd brigádmunkával! Mondanom sem kellene a felsoroltak után, hogy a faluban, ahol annyi minden történt néhány év alatt, az emberek is mások lettek. Nyugodt élet, kiegyensúlyozott világ az én falum. A parasztok elfelejtettek tegnapjuk bizonytalanságáról beszélni, a többet, nagyobbat sejtető holnap feszül izmaikban. S ez a holnap, ez a titok legjobban a faluszéli közös istállókban ölt testet, amelyek már most sejtetik a még gazdagabb élet lehetőségeit. Elkoptak a barázdák, összeborultak a hantok, a szegényekből gazdagok lettek. íme, ezek azok a dolgok, amelyekről a falu gyermekének szólnia kell. Szóljunk hát róla s beszéljünk róla. És sétáljunk nagyon sokat s főleg nyitvatartott szemmel a mai faluban. És erősítsük meg jól a szívünket a sétára, mert az örömös tények is megviselik az embert, míg kimondhatja, világgá kiálthatja, hogy jertek, nézzétek, örüljetek: ilyen lett az én falum, az én szövetkezeti falum! Bátka, 1959. január. MACS JÓZSEF
