Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-02-15 / 4. szám

(■Neues Deutschland Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs elmondta beszámolóját az SZKP XXI. kongresszusán. Francia, néipet, angol, amerikai lapok az első oldalon hozták az SZKP XXI. kongresszusáról szóló jelentéseket. miiÄWMGM A nyugati sajtóügynökségek ai SZKP XXI. kongresszusáról hozott első hír­adásaikban igen pontosan ecsetelték Hruscsov elvtárs beszámolójának felépíté­sét. így megtudtuk, hogy a 370 percig tartó beszédből 35 percet szentelt a nemzetközi kérdéseknek, ebből is 17 percet a német probléma megoldásának, stb. Meg vagyok győződve róla, hogy Amerikában már rég kiszámították, hány szóból, szótagból, betű­ből állt a beszámoló, hogy Hruscsov be­széd közben ásványvizet, teát vagy éppen közönséges kútvizet ivott-e. Bizonyára akadnak olyanok is, akik majd átszámítják, hogy a 370 perces beszéd milyen fizióló­­giai teljesítménynek felel meg az energia­­fogyasztás szempontjából. A szenzációkat hajszoló nyugati sajtó mindezzel egy célt tart szem előtt: elte­relni a figyelmet a lényegről. Mert nem kétséges, Hruscsov elvtárs beszámolóját lélegzetfojtva olvassák az emberek, leg­alább úgy, mint a legizgalmasabb és leg­fantasztikusabb regényt. Pedig a fantaszti­kus ebben az esetben igenis reális tény, melynek körvonalai már egészen jól látha­tók. Mert míg a kapitalista országokban sen­ki sem tudja megmondani, mit hoz a hói­két vendég szívélyes találkozása az SZKP XXI. kongresszusának szünetében. Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt KB-jának első titkára és Aloiry de la Pena, Argentina Kommunista Pártja KB-jának tagja a Kreml nagytermében. nap, a Szovjetunióban 41 esztendeje - felismerve a társadalom fejlődésének tör­vényeit és ezek alkalmazásával - biztosan, lépésről lépésre valósítják meg a kitűzött terveket. Innen a szovjetemberek jövőbe vetett hite, hisz a holnap a Szovjetunióban nem a nagy ismeretlen, hanem a kitűzött terv egyik megvalósítandó pontja. A XXI. kongresszus történelmi jelentősé­ge elsősorban abban rejlik, hogy világo­son kifejti a kommunizmushoz vezető út irányát. A szocializmusból a kommunizmus­ba való átmenet két szakaszának elmélete továbbfejleszti Marx-Engels-Lenin tanítását. Eszerint a kommunizmusba való átmenet első szakasza a Szovjetunióban akkor fe­jeződik be, amikor legyőzi a legfejlettebb kapitalista államot (USA) az egy főre eső termelésben. Ezzel azonban még nem va­lósult meg a kommunizmus, mert ennek célja oz, hogy mindenkit teljes szükségle­tei szerint lássanak el és ugyanakkor min­denki tudásának megfelelően dolgozik. En­nek elérése a kommunista építés második szakaszába esik. A szovjet kommunisták ma már pontosan tudják, hogy az első szakaszt 1970-ig be­tetőzik. Még abban az esetben is, ha az Egyesült Államokban évente átlagban két százalékkal fog emelkedni a termelés, amit maguk a burzsoá közgazdászok is csúcsteljesítménynek tartanak Igen jellem­ző a szovjet párt- és államvezetés céltuda­tosságára, hogy ezt a feladatot „utolérni és túlszárnyalni" 41 esztendeje sohasem té­vesztették szem elől. A forradalom után gyártott első traktor DIP-jeliést viselt, ami a „dognaty i peregnaty", vagyis az „utol­érni és túlszárnyalni" jelszó kezdőbetűit jelenti. Ekkor a nyugati tőkések ezen jókat nevettek, hogy a „kopejkás Oroszország", ahol a föld nagy részét faekével szántják, ohol a villanyfény is csodcszámba megy, ahol a legprimitívebb eszközökkel építenek, versenyre hívja Amerikát, ahol a traktorok már rég kiszorították a lovat, a daruk a kötelet és a csigát, a legmodernebb ipar pedig elözönlötte terményeivel a piacokat. Bizony, visszaemlékezhetnek ezek az urak akkori gúnyos mosolyaikra, amikor a szovjet nép sokszor nadrágsziját be-be­­húzva, korgó gyomorral építette hazáját, emelte fel a romokból, az elmaradottság­ból fejlett ipari állammá. Ma a gőgös és magabiztos iparmágnásoknak az arcukra fogyott a mosoly. Már régen nem mernek A szovjet nép megkezdte hét éves terve felada­tainak megvalósítását. A partra elsőnek a dicső munkásosztály és a szövetkezeti parasztok gárdája lépett. Ezekkel egyszerre a szovjet ifjúság is bizony­ságot tett szeretetéről és tiszteletéről pártja iránt. Ifjak és leányok kéz a kézben, vállvetve harcolnak ebben a csatában a nép javáért. Képünk a hét éves terv ilyen fiatal harcosát, Nyi­­na Bunjakovát, a kubáni Micsurin-kolhoz borjú­­ápolóját ábrázolja. Nyina így nyilatkozott: ,,Elha­­tároztuk, hogy az általunk épített új farmokon oz első naptól fogva a kommunista brigádok új mun­kaformáival fogunk dolgozni. Erősen hiszünk abban, hogy saját kezünkkel felépítjük a mi nagy népünk közös boldogságát. kételkedni óbban, hogy a szovjet hétéves tervet teljesítik. Harminc évvel ezelőtt, az első ötéves terv kezdetén még kételked­hettek benne, hogy a Szovjetuniónak sike­rülni fog felépítenie első gyárait. 30 évvel később már arról van szó, mikor lesz a Szovjetunió a világ első ipari nagyhatal­ma, pedig az elmúlt harminc esztendőből sok‘ idő esett a háborúra és a háború utáni újjáépítésre. S ami a legfontosabb, m: már azt serr. állíthatja senki, hogy az c hatalmas tempo, amellyel a Szovjetunió halod, a nép életszínvonalának rovására megy. Ellenkezőleg, a Szovjetunió 1970- ben az életszínvonal tekintetében az első lesz a világon és itt lesz a legrövidebb munkaidő is. Valóban, akik 30-40 évvel ezelőtt gúnyo­­lócftok, mosolyogtak, nevettek, ma azon tö­rik a fejüket, mi lesz 7 vagy 10 esztendő múlva, mit hoz a jövő számukra, ha a szo­cialista tábor a termelésben túlszárnyalja c kepitefista világot. Mi lesz akkor a „sza­bad világ" csalétke? Mit mond majd akkor a „Szabad Európa" vagy az „Ame­rika hangja"? Talán egy háború segítene? De hisz Gromiko külügyminiszter a XXI. kongresszuson nyíltan megmondta: „Nyu­­gat-Németország bármely pontja közelebb van, mint a Hold." Sőt New York is köze­lebb van Moszkvához, mint a Hold, azt pedig igen jól tudják a Nyugaton is, hogy a Szovjetunió tudósainak, technikusainak és katonáinak a Hold sincs messze, a Hold sem bevehetetlen térség. Tehát az „utolsó ütőkártya" is eléggé bizonytalan az urak kezében. Úgy látszik, azzal sem lehet megütni a bankot. Persze, az adott helyzetben is van szá­mukra kiút. Ez a békés együttélés, a békés versengés útja. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa pedig ismétel­ten békés párviadalra hívja a tőkés orszá­gok vezetőit. SZIGETI GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom