Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-06-15 / 12. szám
1959 májusának szürke hétköznapjai legendás hírű hősöket vonzottak Bratislava egyjk tanácstermébe. Emberi egyszerűségüket látva az ember szinte elcsodálkozik. Valóban ők azok az emberek, akikről gyermekeink tanulnak a történelemórán? Igen. Róluk beszélnek о szlovák hegyek ölén meghúzódó falvak egyszerű la|cói és nevükhöz fűződnek a szlovák nép történelmének iegdicsőbb napjai. A Szlovák Nemzeti Felkelés vezető személyiségei adtak itt találkozót a tudomány dolgozóinak, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának tiszteletére megrendezett konferencián élményeik tükrében hitelesítsék a felkelés történelmi anyagát és emlékeikkel, hozzászólásaikkal kiegészítsék azt. Amint a felszólalásokból kitűnik, minden egyes emlék szervesen összefügg a felkelés vezetésében és szervezésében döntő szerepet játszó szovjet partizánok nevével. A. S. Jegorov és V. I. Klokov - mindketten a Szovjetunió Hősei és a Szlovák Nemzeti Felkelés legendás hírű partizánparancsnokai —, ott ültek az öttagú szovjet küldöttség többi tagjával a konferencia részvevői között. Mellükön a kitüntetés arany csillagja ragyog, s szemükben a viszontlátás örömének lángja. Vége-hossza nincs a szívélyes öleléseknek, baráti kézfogásoknak.- Emlékszel?! Prasivá - Chabenec - Bukovec — Banska Bystrica .. . Hegyek és falvak nevei röpködnek a levegőben s velük kapcsolatban egy nép jövőjét eldöntő partizánharcok részletei. A régi ismerősök szinte kíváncsian vizsgálgatják egymás arcát. Hát ilyenek vagyunk?! A civilruhás, békés polgári életet élő emberek emlékező szeme most régi képeket idéz . . . Borostás arcú, puskát szorongató bajtársakat lát, akik együtt mászták Szlovákia hegycsúcsait, járták az őszi esőzéstől járhatatlanná vált utakat, zimankós estéken dideregve bújtak össze, hogy egy kissé felmelegedjenek és megosztották egymással az utolsó falat kenyeret, az utolsó cigarettát is. Múlnak a napok. Egymás után hangzanak el a nagy gonddal előkészített beszámolók, hozzászólások. Gyűlnek az adatok, felszínre kerülnek a legkisebb részletek is. Ezek az emberek itt történelmet írnak - talán minden idők legigazabban megírt történelmét. Talán a negyedik napon szólásra emelkedett Jegorov, a legendás hírű partizónparancsnok. „ — - . . Nem akarom megsérteni a történelemírókat, de szerintem igen hiányosan dolgozzák fel a Szlovák Nemzeti Felkelés történetét. Hiányosan abban az értelemben, hogy nem eléggé ismertetik a felkelés sorsát eldöntő konkrét embereket. De hiszen a felkelés az egész nép ügye volt. Mindaz, ami itt elhangzott, nagyon érdekes és tanulságos volt. De nem beszélnek arról, hogy Medzibrodon a fasiszták felakasztották J. Droppát, aki nem engedte meg, hogy a hóhér tegye nyakára a hurkot. Kitépte a kötelet о fasiszta kezéből, belerúgott a német tisztbe és azt kiáltotta, nem engedi meg, hogy ilyen mocskos kezek érintsék a testét. Sajátkezűlég tette nyakára a hurkot. Az emberekről kel! beszélni. A mi brigádunkban, mely Sztálin nevét viselte, több mint 900 olyan partizán harcolt, akik a podbrezová-i vasöntődéből jöttek a hegyekbe. Munkások voltak, sokan közülük a kommunista párt tagjai. Felfegyverkezve jöttek hozzánk s a fegyvereket sajátkezüleg készítették. Nagy részük elesett a harcokban, de sokan közülük még élnek. Róluk kell írni a történelmet. De az asszonyokról és a fiatalságról sem szabad elfeledkeznünk. Hiszen a brigádunk harminc százalékát nők és a nyolc százalékát fiatalkorúak alkották. Nem lehet eléggé értékelni a partizánkórházakban, felderítői szolgálatban vagy az élelmezés terén végzett hősies munkájukat. A legtöbbjük egyszerű falusi asszony és leány volt. Liptovskó Osada, Svöty Ondrej, Predajná, Medzibrod, Hiadel’, Korytnica. Brezno, Jasenie, Telgárt, Sklabiná . . . Elsősorban ezeknek a falvaknak a nevei, az ott élő emberek magatartása kellene, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés történetét alkossák. A. S. Jegorov volt partizánparancsnokot minden nap ostromolták az újságírók, A teremben mintha hangosabban dobognának a szívek. A levegő egyszerre a régi harcok izgalmától és a régi győzelmek örömétől fűtött. Tapsorkán zúgott fel a teremben. Ügy tűnik, mintha nemcsak az itt ülő emberek tapsolnának, de mindazok az élők és holtak, akiknek nevében népünk nagy barátja, a szovjet ember felszólalt. Mert a szovjet ember nem engedhette meg, hogy az emberek véréből, harcából és álmaiból ne maradjon az utókorra más, mint száraz történelem. V. I. Klokov elvtárs szlovák barátai körében Gir.
