Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-06-01 / 11. szám

i7млЖа*/ ELVESZETT... Észre sem vette, hogy mosolyog. Tekintete a cipőket követte a kirakatban, gondolata az övéit. Kislányát és férjét. Mint két gyermek, titokzatos arccal mentek be a szomszéd üzletbe pénz­tárcát nézni. Tudta, hogy most számára vásárolják a régen kivá­lasztott táskát, a meglepetést — születésnapja közeledik. - Ré­gen benn vannak már, sok a vásárló. Bemegyek — gondolja - Janka bizonyára türelmetlen már, unatkozik. Nem, Janka már nem unatkozik. Jó ideje, hogy kisétált az üzletből, mert ugyan mi érdekesség van abban, állni a pultnál? Inkább megkeresi anyut, kint vár az utcán. Mint egy kis egér, surrant ki apu mellől: — Anyuhoz megyek — mondta megnyug­­tatólag. Hol itt, hol ott tűnik fel a szőke csöppség piros ruhács­kája, az emberek ránevetnek. A sarkon talán még eszébe jut, hogy anyu itt áll valahol, de ezt rögtön elfelejti egy pompás ki­rakat láttán. Aztán itt egy nagy papírkakas a sorsjegyárus asztal­káján, igazi a szeme? A golyózó kisfiútól egy szép üveggolyót Reméljük, nem történik baj, amíg megta­láljuk... bíztatja Janka édesapját Stick törzsőrmester Egyelőre nincs baj. Janka talán gombot ad a golyóért cserébe? b kap - csuda érdekes ez az utca. A kis téren a galambokat kergeti, benéz minden kapu alá. Delet harangoznak, amikor egy furcsa, torkoruhás néni ül mellé a kispadra. — Jankáé a fülbevaló — kap védőn fülecskéjéhez, amikor a néni nagyon forgatja azt. Majd gondol egy nagyot és udvariatlanul otthagyja látoga­tóját a pádon, elszalad. Egy nagy zöld labda gurul az úton, hátha meg­fogja. Már a markában érzi, amikor hirtelen fékcsíkorgás, motorzúgás veri fel az utca déli csendjét. A motoros lélekjelenlétén múlott, hogy Jonka kicsit ijedten ugyan, de épségben ugrik fel a járdára, hogy a kis szőke fej nem nyugszik vértócsában. — Hol a mamád, kis haszontalan, mész rögtön hozzá — hallja a mo­torkerékpáros mérges hangját. — Mama, jaj, hol a mama? — görbül el a mosolygós szájacsko, s eszé­be jut, hogy hol is van ő tulajdonképpen. Se mama, se papa melle'tte. Védelmet keresőn öleli körül a lámpaoszlopot. - Hol az én apukám? — sírja el magát. XXX — Három órája keressük már, a feleségem egészen rosszul lett. Bejár­tam az üzleteket, az utcákat, nem tudom, hol keressem már. Kérem, se­gítsenek, Három és fél éves, szőke, piros ruhácska van rajta. Élénk gyerek, mindenkivel megbarátkozik. A neve Janka. Jón Stick törzsőrmester komolyan nézi a meggyötört embert. Nem újdon­ság számára a bejelentés, csaknem naponta előfordul. Főleg szép időben szól a telefon a közbiztonság bratislavai Gyermekszobájában (Detská izba VB), riadt szülők keresik kislányukat vagy fiúkat, esetleg mindkettőt. Gyak­ran kirándulócsoportok, vidéki bevásárlók eltévedt gyerkőceit hozzák be ide a járókelők. S milyen hosszadalmas a kutatás, ha sokszor nagyobb gyerekek sem tudják nevüket, lakóhelyüket. A szülők pedig - ha már egyszer gon­datlanok voltak — ahelyett, hogy rögtön a közbintonsági szervhez vagy köz­vetlenül a Gyermekszobához fordulnának, bejárják a várost, a kinti ne­gyedeket, belebetegszenek az izgalomba — amíg a kis szökevény rend­szerint ott játszik a Gyermekszobában. Tavaly 228 gyermeket vettek át a szülők, ez évben Janka a harmincharmadik. Stick elvtárs felírja az adatokat, telefonál, intézkedik. — Nézzen be dél­után, bizonyára itt lesz már a kislány - kíséri ki a gondterhelt apát, s visszatér munkájához. Ketten dolgoznak itt. Mária Rozenbergová törzs­­őrmester már 8 éve a gyerekek „őrangyala". Munkájuk messzire túlhalad-KITT LOP А «ШМВОТГ ижшз ? I Az illető bemegy az önkiszolgáló в élelmiszer-boltba. Kezébe vesz egy kosarat. A jobb kezébe, mert a bal­ban már van egy szatyor, melynek mélyén meghúzódik néhány másutt bevásárolt ap­róság. Namármostl Az illető az üzleti ko­sárba kiválogatja, amit venni akar. De az illető feledékeny ember, nem mindig ebbe a kosárba teszi az árut, hanem - és ugye­bár ez érthető, hiszen ő feledékeny ember - abba is, amit magával hozott. így nem­csak a jobb, hanem a bal keze is egyfor­mán van megterhelve. Az üzlet alkalma­zottja összeszámolja a kiválasztott áru árát, de természetesen csak azt, amit az üzleti kosárban megmutat neki a „feledékeny".. . De mit meséljem tovább? Az illető meg­szervezte saiát árleszállítását.. . И Az illető „feledékeny" ipse azután bemegy az önkiszolgáló textilüzletbe. Kihúz az állványról két-három puló­vert, szétteregeti, nem tetszik neki. Átmegy a férfiingekhez, a jelenet megismétlődik. De íme, a női fehérneműnél nagy a forga­lom, a pulton már egész halom patyolat sziion-fehérnemű incselkedik. Lila kombinék, sárga alsók, halványkék hálóingek. A fele­dékeny vevőnek eszébe jut, hogy ez kell neki. Nézi őket, forgatja. Addig válogat, míg egy darabot — feledékenységből — a 8 zsebébe süllyeszt. Aztán morózus arccal tá­vozik. Nem talált semmi megfelelőt. .. mEste Kelenné, az önkiszolgáló egyik dolgozója szomorúan megy hazafelé. * Annál jókedvűbb kislánya, Lidiké. Hogyisne, hiszen ma hozza anyuka haza az új kabátot, ma kapta fizetését. De anyu­ka nem hozza a kabátot. Az elszámolásnál kiderült, hogy lelkiismeretlen vevők elsajá­títottak kétszáznégy korona értékű árut eb­ben a hónapban. Pedig anyuka olyan szor­galmas és figyelmes hozzájuk, Mikor elpa­naszolja férjének a dolgot, a kis. Lidiké így szól:- Milyen rosszak az emberek! Most ne­kem nem lesz kabátom, pedig hogy örül­tem neki! Ugye, anyuka, ezek az én kabá­tomat lopták e1?- Iqen, - mondia Kelenné. — A rossz emberek sok kisgyerek kabátkáját, ruhács­káját, de még a kenyerét is ellopják . . . Simkó Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom