Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-15 / 10. szám
KIÉ Л CUKORKA?- Gyurikám, kínáld meg a nénit cukorkával !- mondja hatéves kisfiának az anya, gki zavarban van, mert éppen nincs mivel kínálnia vendégét.- Az enyémmel? - hangzik az elképedt, őszintén megbotránkozott válasz.- Igen, a tieddel, de ne félj, holnap majd megveszem, ami hiányzik. Néhány újabb nógatásra Gyurika előhozza a kis dobozt és kelletlenül nyújtja a néninek. Eddig nem tiltakozott a néni, mert kíváncsi volt a fejleményekre, de most fogfájásra hivatkozik. A kisfiú elégedetten vonul el kincsével. A családban hárman vannak: nagymama, mama és Gyurika. Apuka már régen nem lakik velük és nem szoktak róla beszélni. Nagymama és mama nyilván azért vannak a világon, hogy Gyurikának minden szépet és jót megszerezzenek. Nyáron jön a ropogós piros cseresznye, a kisfiú fogyasztja el az utolsó szemig. Mostanában jelent meg az első finom narancs, ki gondolna arra, hogy az ilyen csodából felnőtteknek is juthat? A csokoládé, cukorka természetesen csak Gyurikáé. S mikor a kirántott húst eszi rizzsel és barackbefőttel, csak megvetéssel pillant mama és nagymama tányérján a káposztára. Mi lesz Gyurikából? Életének első, alapvető közössége a család, itt tanul meg másokhoz alkalmazkodni, a saját érdekeit a közös érdekeknek alárendelni, itt ébred fel benne a szeretet, az igazságosság érzése. De Gyurika mindebben messze hátramaradt, mert ő nem közösségi tag, hanem kiváltságokat élvező központ, ő nem alkalmazkodik, hanem a többiek neki rendelik magukat alá. Gyurikára az iskolától kezdve sok, a családnál sokkal nagyobb közösség vár, lehet-e remélni, hogy majd azokba beleilleszkedik? Sajnos, alig lehet. Eszembe iut egy másik kisfiú, akit egyszer jókora túróslepénnyel kínáltam.- Az egészet kivehetem? — kérdezte a kis Szabolcs, - iut mindenkinek? Ez még a háború utáni nehéz időkben volt és náluk az ekkora süteményeket igazságosan szétosztották a hat gyerek között. Azóta Szabolcsnak is jut már egész túróslepény, de annyi bizonyos, hogy belőle sohasem lesz önző ember. A kis Rudi a háború után mindig két egyforma tízórait vitt az iskolába, hogy az egyiket odaadhassa nélkülöző kis társainak. Pe-NEHÉZ A LECKE dig az ő édesapja sem volt még itthon. Ma már nincs szükség adakozásra, minden gyermek hoz tízórait. De azért mindig rá gondolok, mikor valamelyik anya figyelmezteti gyermekét: - A tortából ne adj senkinek! Nehogy a kiránduláson a narancsot szétosztogasd! Makarenko kedvesen írja le a szülők könyvében, mikor a kétesztendős Zsora nem akar tejet inni. - „A macska meg akarja inni a tejedet," mondja az anyja. „Figyeld csak, már ideles. Nem, a macskának nem adjuk. Sicc innen, te macska, Zsora issza meg a tejet." — Az anya látszatra igazat mond. A macska csakugyan odales és szívesen reggelizne Zsora tejéből. De Zsora nem hagyja, hogy a tejet a macska igya meg. - Ilyen semmiségből származik az önzés." Mekkora önzés fejlődhet ki akkor Gyurikánál, aki évek hosszú során át megszokja, hogy minden jó csak neki jusson? Anyja és nagyanyja jót akarnak, de végzetesen elferdítik jellemét. Az anya bizonyára azt hozná fel mentségül, hogy mindhármuknak nem telik sonkára és narancsra, de nincs Is rá szükségük, mert ők ketten hízásra hajlamosak, csak Gyurika vézna. De a gyermeknek sem kell mindig a legdrágább dolgokat kapnia, hiszen éppen ezáltal válik a táplálkozása egyoldalúvá és nélkülözi a fontos tápanyagokat, amelyeket az egyszerű ételek tartalmaznak. A válogatós gyermek — rosszul táplált gyermek. A sok édesség sem szolgálja a gyermek javát. Ha pedig mégis van valami, amiről lemondanak a kisfiú javára — például a nehezebben hozzáférhető gyümölcs -, akkor azt feltűnés nélkül tegyék. Fogyasszanak belőle kevesebbet, de a gyermek adjon, kínáljon, tartsa fontosnak, hogy nekik is jusson a jóból. Szívesen ossza meg a |ó falatokat kis társaival is. Lehet, hogy néhány kalóriával kevesebb tápérték fog jutni Gyurikának, de több jut majd neki abból, ami az életben a legfontosabb: a boldogságból. R. F. Beteg vagyok, dolgozni sem tudok, panaszolja Szabolcs Pálné, mert elutasították a feleségnek járó járadék iránti kérelmét. Szabolcs Pál már 13 éve járadékos. Két lehető' ség is van a férj rokkantsági járadékának félémélésére. Az egyik az, hogy Szabolcs Pálnak, ki egész életében vagyontalan munkás ember volt, felemelhetik a járadékot, amennyiben az indokolt. A második eset pedig az, hogy ha a járadékos annyira magatehetetlen, hogy szüksége van egy személy állandó gondozására, kérheti járadékának 50 %'kcil való felemelését. Szabolcs Pál pedig, amint az a levélből kitűnik, tekintettel korára és betegségére, már állandóan az ágyat nyomja és így kell őt szolgálni, valamint gondozni. Mindkét esetben a járási nemzeti bizottság munkaközvetítő, egészségügyi és szociális biztosítási bizottságához kell fordulni. A feleségi járadék havi száz korona. Ez a járadék annak az alkalmazott vagy járadékos feleségének jár, aki betöltötte 65. évét, vagy rokkant és nincs kereseti tevékenysége és nem élvez más járadékot. Szóval itt egy olyan járadékról van szó, amit a feleség a férje jogán szerezhet, ha saját munkájával nem szerzett jogot járadékra. Szabolcs Pálné fiatalabb korában ugyan járt itt-ott napszámba, ha nem is rendszeresen, mert öt gyermeket nevelt fel. Annak idején az ő falujában nem is volt részére állandó munkaalkalom és csak szezónmunkákat végezhetett. Az utolsó 10 esztendőben pedig már egyáltalán nem járt munkába, elég volt neki saját háztartása, a beteg férj gondozása és ha maradt egy kis ideje, hát itt voltak a drága unokák. így nem is szerezhetett igényt saját alkalmazásával járadékra. Szabolcs Pálné kérelmét azért utasították el, mert az orvosi bizottság véleménye szerint képes még elvégezni az összes háztartási munkát, amit egy ilyen kis család megkíván, miután már csak férjével éldegél és még nem 65 éves. A kérelem elutasítása tehát teljesen indokoltnak látszik, ezért nem is ajánlatos megfellebbezése a kerületi székhelyén levő Népbirósághoz. Szabolcs Pálné kérheti azonban újból ezt a járadékot, ha egészségi állapota rosszabbodna és már nem bírna dolgozni saját háztartásában sem. Máskülönben már rövidesen, 65 éves korában megkapja ezt a járadékot tekintet nélkül egészségi állapotára. Ezen járadékot el lehet ismerni annak az élettársnőnek is - nem feleségnek -, aki az alkalmazott vagy járadékos élettársra van utalva életszükségletével. A feleség és éiettársnő között itt az a különbség, hogy az élettársnő, amennyiben kérelmét a Szociális Biztosítási Hivatal elutasítaná, nem fordulhat jogorvoslattal az illetékes Népbírósághoz. Igénye tehát csak vagylagos és kizárólag ezen hivatal hatáskörébe tartozik annak a kérdésnek az elbírálása, hogy rá van-e utalva életszükségletével az alkalmazott vagy járadékos élettár.sóra. Dr. R. S.