Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-05-01 / 9. szám

Л! ÍMIÉKÍ2ÉS

лгамист.- Nem is emlékszem mór pontosan - mondja és kissé tanácstalanul simítja háti! ra az ősz hajszálakat. Igen, a haját alaposan megfehérítette a 76 év meg az élet,

— figyelő,' okos szeme azonban fiatalosan kék maradt. — Látta a zászlót? Ugye szép?

Ma már szebbek, díszesebbek vannak, de .a..

t_l IV tv t

'sem merült fel, hogy ki a szlovák, magyar vagy német. Egyszerűen munkások voltunk, kábelgyári „vasasok".

Ezt az együvétartozást, szolidaritásunkat akartuk kifejezni, amikor 1920-ban elhatároztuk: vörös zászlóval vonulunk fel mc jus elseién.

S a kis kertben a tavaszi szellővel az emlékezés is átsuhan . . .

Senki sem csodálkozott, hogy az ő ötlete volt, hogy ő kezdte a pénzt gyűjteni.

Nyurga leány volt, tizenöt éves, amikor a gyárba került. Ott lett nagylány, ott találta meg élettársát és ott, tekercselés közben szövögette gyermekei jövőjének álmát, mind az ötét. A családja és gyermekei sorsának, a kábelgyári munkások jövőjének fonalát. Mert zajlott az élet. Szervezkedés, sztrájk, Vörös Szakszervezet - gazdag harcos hagyományú a bratislavai Kábelgyár munkásainak élete. S az elsők között férje oldalán mindenütt ott van a csinos szőke asszony, Matz Anna.

Frissen vasalt kötényben jön reggelenként a gyárba, leül a géphez. — Mehetünk a bélyegekért - terjed el a havi híradás az osztályon és óvatosan, egyenként surrannak Annához az asszonyok. Kezébe csúsztatják a kis könyvet, amely jól megfér a kötény alatt. Ki tudja, hogyan történik, de amikor a tagsági könyv visszakerül gazdájához, benne már a Vörös Szakszervezet tagsági bélyege.

— Pedig senki sem védett, segített minket. Tudtuk, mit kockáztatunk — ismétli öregesen, kedvesen - de mi egyek voltunk. So-Nem is emlékszem mór pontosan

mondja Matz néni

A Kábelgyárban ez év elején nyitották meg a munkásmozgalmi hagyatékok kis múzeumát. Itt találkozott sok

év után Matz Anna, Michalicskáné és

Puha elvtárs, aki 1938-tól őrizte a

zászlót.

Harminckilenc éves már ekkor Matzné. Természetes, hogy ő gyűjti a pénzt az osztályon, a gumiosztályan társnője, Michalicskáné. Szaporodik a pénz, gyűlnek a nehezen megkeresett fillérek.

Megvan végre az összeg, vehetik az anyagot. — Apámék a Duna utcába vitték himeztetni — emlékezik vissza Matz néni asszonyleánya, aki azon a májuson versenyt futott testvéreivel, hogy jelenthesse, milyen hosszú a menet, hány csoport megy a felvonulásra, amelyen a kábelgyáriak vörös zászlajuk alatt vonulnak fel.

Harmincnyolc május telt el azóta. Lengett vagy összecsavarva húzódott meg a zászló, látott bizakodást és nyomort, 1938- tól a földben elásva várta a virradatot. S kivárta. 1945 májusának előestéjén Puha elvtárs hozta be újból a gyárba. „Becsüljétek meg e zászlót, s ha felvonultok vele, gondoljatok azokra, akik elsőnek meneteltek alatta." Talán többet mondott, talán ennyit sem. De akik átvették, tudták, hogy a kábelgyári munkásmozgalom értékes hagyatékát kapták mreg.

Azóta szabadon leng a vörös zászló a májusi felvonulásokon. De nem vonul mór alatta Matz néni, a zószlóanya. Kint ül kertecskéjében és halkan, inkább az emlékezés hangján dúdolja a dallamot, amelyet a májusi szél hoz felé:

„Hajnali fényözön földre leszáll, Kézben a kéz és a vállhoz a váll: Repülj te lángoló, tűzpiros zászló .

Ú IVARI MAGDA Fényképek: FR. LEFLER

i

'M

Pioníravatási ünnepség a Banská- Bystrica-i iskolában.

iskolák fehér falai közt egyszerre lehalkult a zsivaj. A gyermekek

Гm mí I elé kék inges fiúk, lányok, idősebb Й elvtársak léptek.

— Gyerekek, szeretnétek pionírok lenni? — tették fel a kérdést.

— Pionír, vajon mi lehet az? — nézett fel sok ezer ártatlan szempár kiváncsion a beszélőkre.

— Hát ez olyan szervezet, melyben közösen töltitek el szabad időtöket. Kirándulni mentek, kulturális és sportversenyeket rendeztek egymás közt. Mindenki a saját hajlama és érdeklődési köre szerint különféle érdekkörök munkájában vehet részt, például modellkészítők, micsurinisták, technikusok és más körök munkájában. Ez a szervezet segítséget nyújt az olyan diákoknak, akik lemaradtak a tanulásban s ezenkívül az ország különféle fontos munkahelyein is segíthettek majd.

A gyerekek elgondolkoztak, majd egymás után lendültek magasba a kezek.

Ez 1949 tavaszán történt. Akkor, amikor a februári győzelem örömétől áthatva nagy lelkesedéssel láttunk hozzá az ország építéséhez. Ezt a lelkesedést, örömet, átvittük gyermekeinkre az új pionírszervezetben is. Tíz év telt el azóta. Ma már több mint egymillió gyermek hordja büszkén a pionírkendőt. Ezen idő alatt sok örömet szerzett a pionírszervezet a gyerekeknek, szülőknek, az egész országnak.

Hiszen melyik szülő ne örülne, amikor eljön a várva várt pillanat s a gyermek nyakába pionírkendőt kötnek. Ettől a naptól kezdve az úttörők között van, ahol fegyelemre, becsületre nevelik. Amint telnek a napok és az évek, amint nő a kis pionírgyerek, úgy hordja házhoz a sok örömet. Egyszer tudásáért, máskor fegyelméért és jó munkájáért hoz az iskolába' dicséretet. “

Amilyen kicsik

ezek a pionírkezek, olyan fürgék, mindenhová elérnek. Egyszer a technikai körökben látjuk munkálkodni őket, máskor a Micsurin-körökben. Munkálkodnak a földeken, a gabonagyűjtésnél, különféle helyeken vesznek részt az ország építésében. Pl. több millió gyümölcsfát ültettek az utak szélére, részt vettek a falu- és városszépítési akcióban stb. S a pionírok hulladékgyűjtését ki ne ismerné? Talán nincs is olyan család, ahová a gyermek az iskolából hazajövet a szokásos köszönés helyett ne ezzel a kérdéssel állítana be:

— Anyu, nincs itthon üres üvegünk, a hivatalban nincs hulladékpapír vagy vashulladék?

S feleletet nem is várva úgy kitisztítja az éléskamrát, pincét, a ház környékét, hogy sokszor gondot okoz egy-két üveget szerezni. A Jedlové Kostolany-i iskola pionírjai a múlt évben 175 mázsa mákfejet, 13 mázsa borókamagot, 5 mázsa málnát, 3970 kilogramm hulladékvasat gyűjtöttek össze. Ezenkívül magból növesztettek 260 diófát s több alma- és körtefát, amit az EFSZ-nek ajándékoztak.

A Dlhá n/Cirochov-i nyolc éves iskolo pionírjai az első helyen állnak a faluszépítési akcióban. Üj parkot létesítettek, részt vettek a patak szabályozásában, a határban kitisztították az elhanyagolt kutakat, forrásokat.

A koltai iskola pionírjai a gyümölcsöskerteket tisztították meg a kártékony rovaroktól s ezzel hozzájárultak a jó termés eléréséhez. Az EFSZ földjein 3100 brigádórát dolgoztak le.