Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-01 / 7. szám
44 о íta-4Д гл március 7-ét nem lehet elfelejl\i lli ten'- ^'s iskolások hóvirágcsok- IJJ J rokkal és papírból kivágott apró csecsebecsével díszített szívekkel, komoly felnőtt emberek, családapák is virággal siettek, hogy üdvözöljék az édesanyákat, feleségüket, szeretteiket. Igazi ünnep az utcán, ünnep a munkahelyeken és a legnagyobb ünnep otthon, a családi fészekben. Egy-egy őszinte jókívánság, csók és végtelen öröm a szívekben. S mindehhez a legkellemesebb hír, amely az éter hullámain Prágától a legeldugottabb faluba is a másodperc ezredrésze alatt jutott el. Igen, a virág és a csók mellett a legtöbbet mondó ajándék, az árleszállítás. Talán még sohasem számoltak annyit az országban, mint azon a napon. Mert ki nem számol és ki nem örül? Az egyébként mindig siető háziasszonyok, akiknek reggeltájt soha sincs idejük az újságolvasásra, ezen a napon ceruzával a kezükben figyelmesen követték a számokat, az élelmiszerektől a ruhákra, a ruhákról a mosógépekre, majd a gyermekpótlék emelésére terelődött figyelmük. Mi tagadás — van aki bevallja, van aki tagadja — a család pénztárosa az asszony. Ki ismerheti jobban a családi költségvetést, mint ő? Csak ő tudja igazán, mi kell a gyomornak ma, vagy mire lesz holnap szüksége a gyermekeknek. Talán épp ezért tudják az asszonyok a férfiaknál jobbon megbecsülni a megtakarított filléreket és koronákat. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága legutóbbi életszínvonalunk emelésére irányuló határozatai a napnál is világosabban bizonyítják, hogy államunk minden törekvésének központjában az ember - az emberek jóléte áll. És minden egyes intézkedés, amely az életszínvonal emelését érinti, elsősorban családjaink életének megkönnyítését jelenti. Mert minden egyes árleszállítás több és jobb élelLEGSZEBB МЖК miszert, ruhát, cipőt, mosógépet és ki tudja, mi mindent jelent még. Gyakran eszünkbe sem jut, mi minden szolgál életünk megkönnyítésére. És mégis, lépésrőllépésre szemünkbe tűnnek társadalmi rendszerünk különfegességei. Gyermekpótlék, általános szociális gondoskodás, üdülés, ingyenes gyógykezelés. Persze, mindez nem adminisztratív intézkedés eredménye. Nem is égi ajándék. Mind emögött munka, kemény, kitartó, becsületes munka áll. Mindannyiunk közös munkája. Ez a munka gyümölcsözte minden esetben életszínvonalunk emelését. Elsősorban ezt kell látnunk, ha látszólag száraz statisztikai adatok kerülnek a kezünkbe. Gyakran olvasunk kötelezettségvállalásokról, felajánlásokról, üzemekben, szövetkezetekben. Vannak olyanok is, akik az így kimutatott milliók láttára legyintenek, vagy felteszik a kérdést, hogy ki látja majd a milliókat. Most megadhatjuk a választ, megvannak a milliók, ezeknek köszönhetjük, hogy az árak csökkennek, és nem emelkednek, mint ahogy annak a kopilalista államokban ez időtájt tanúi vagyunk. Még a hivatalos statisztika sem tudja eltitkolni az igazságot, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a munkanélküliek száma megközelíti az 5 milliót, s a Német Szövetségi Köztársaságban meghaladta a félmilliót. Az elmúlt három év alatt az Egyesült Államokban 8 százalékkal, Franciaországban 22 százalékkal drágult az élet. Ugyanakkor minálunk 1953 óta ez már a hetedik árleszállítás és arról a tényről, hogy könnyebben élünk, jobban étkezünk, és olcsóbban öltözködünk, nem is kell bizonyíték. A nyugati rádióállomások majd bizonyára továbbra is krokodilkönnyeket hullatnak felettünk, hogy milyen sokat dolgoznak Csehszlovákiában az emberek, és milyen kevés demokrácia és szabadság jut ezért nekik. Persze, könnyebb az „Amerika hqngjá"-nak elsiratni a csehszlovák demokráciát, mint munkát adni és jóllakatni azt az 5 millió amerikai munkanélkülit és családtagjait. Ami pedig demokráciánkat illeti, nincs mit szégyellnünk. Nálunk valóban milliók szóltak hozzá az életszínvonal emelését célzó határozatok előkészítéséhez s ennek nyomán született meg most is a CSKP KB döntése. Mutasson nekünk a „Szabad Európa", vagy az „Amerika hangja" legalább egy kapitalista országot, ahol a kormány az egész ország népével tanácskozik az életszínvonal emeléséről, a gyermekpótlékról, vagy a nyugdíjrendezésről. Erre nem tudnak példát mutatni. Ez tehát az igazság. Valamikor minden sikerünkre azt mondták, hogy propaganda. S az élet mégis minket igazol. A mi propagandánk alapja a valóság. Ha ma azt állítjuk, hogy az emberek nagy átlagban többet keresnek, mint 1953-ban, igazat mondunk. És ha azt állítjuk, hogy ugyanakkor olcsóbban vásárolunk vajat, cukrot, lisztet, vagy ha azt mondjuk, hogy ma 1 000 koronáért tökéletesebb mosógépet kapunk, mint akkor 1 800-ért, jobb órát 360 koronáért, mint akkor 960-ért, megint igazat mondunk. Ez tehát a mi propagandánk. Ez a ma valósága. És a jövő is a mi kezünkben van, mert a jólét kulcsa mindennapi munkánk. Tehát fejünkön, kezünkön múlik további jólétünk növelése. Ezért mindenki felelős. SZIGETI GYÖRGY Melyiket szeressem? Nagy volt a kerestet a bratislavai Molotov utcai órásüzletben is. Két óra alatt 12 karórát adtak el leszállított áron. Családi tanácskozás a mosógépek felett. A bratislavai Dunaj áruházban három óra alatt 6 porszívót és 4 mosógépet adtak el. 1360 X-
