Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-01 / 5. szám
(if töa/ÍHy.U első terhesség, s most irigy szemekkel néz idegen gyermekkocsikra. Végül nem szabad megfeledkeznünk a pavlovi nézetről az emberi szervezet feladatát illetően. A terhesség ideje alatt a testnek minden szervében, az idegrendszerben is bizonyos változások mennek végbe. Az olyan erőszakos beavatkozás, mint a terhesség mesterséges megszakítása, feltétlenül nyomot hagy a szervezetben, főleg az idegrendszer működésében. Tekintettel ezekre a lehetséges komplikációkra, melyekkel mindig számolnunk kell, a törvény a következő esetekben nem engedi meg a beavatkozást: a három hónapnál tovább tartó terhességnél, a nemiszervek gyulladásos betegségénél, vagy a testen levő gennyes gócok miatt, akut fertőzőbetegségeknél, és az utolsó hat hónapban. Ezekben az esetekben nincs megengedve a terhesség mesterséges megszakítása. Ez a tilalom a nő biztonsága miatt van törvénybe iktatva. Kivételt képeznek az olyan esetek, amikor a terhesség veszélyeztetné a nő életét. Az orvosoknak kell majd meggyőzniök az asszonyokat, hogy ezekben az esetekben ne erőszakolják a terhesség mesterséges megszakítását és ne vegyék sérelemnek, ha a bizottság ilyen körülmények között megtagadja kívánságuk teljesítését. Végül még egy megjegyzésünk volna. A törvény lehetőséget ad a nőknek arra, hogy maguk határozzanak terhességük felől, s egyidejűleg ösztönzi a férfiakat a felelősség egy részének átvételére és arra, hogy aktívan vegyenek részt a nem kívánt terhesség megelőzésében. A megelőzés helyesebb és hathatósabb, mint a gyógyítás, erről az orvostudományban minden nap meggyőződhetünk. Helyesebb elkerülni a terhesség keletkezését, mint a már meglevő terhességet mesterségesen megszakítani. Az egészségügyi intézményeknek kell ebben az emberek segítségére lenniök oktatással és a fogamzáselleni szerek konkrét biztosításával. . KI LESí s42 % ÖRÖKÖSÖM ?% . . . kérdezi özvegy Sebők Jánosné, mert a szomszédja azt állítja, hogy egyetlen unokahúga nem örökös, és ezért házacskája az államra száll. A kérdés helyes megvilágításához tudnunk kell, hogy jogrendünk kétféle öröklést ismer: törvényes és végrendeleti öröklést. Törvényes öröklésre akkor kerül sor, ha nem maradt érvényes végrendelet, vagy a végrendeleti örökösök nem örökölhetnek, vagy nem akarnak örökölni és helyükre sem lép pótörökös. Nem kétséges, hogy Sebők Jánosné végrendelettel unokahúgára hagyhatja vagyonát. A kérdés azonban az, hogy kik a törvényes örökösök, ha nem ír végrendeletet, miután gyermekei nincsenek, szülei és testvérei pedig már nem élnek. Az új polgári törvénykönyv (érvényes 1951. január 1-től) a törvényes örökösöket, azokat a személyeket, akik az örökhagyóhoz legközelebb állanak, az ő családját alkotják, háztartásának tagjai voltak, két csoportba osztja. Az első csoportban egyenlő részben örökölnek az örökhagyó gyermekei, éspedig a házasságon kívül született gyermek is (a régi jog szerint az csak az anya után örökölt), valamint az örökbefogadott gyermekek és az örökhagyót túlélő házastárs. A régi jog szerint a házastárs nem örökölt, ha az örökhagyó utódokat hagyott hátra, és a feleségnek csak özvegyi haszonélvezetre volt igénye, ez azonban megszűnt, ha az özvegy újból férjhez ment. Ha az örökhagyó gyermeke meghalt vagy kitagadták, vagy az örökségről saját nevében lemondott, örökrészét egyenlő részben utódai, tehát az örökhagyó unokái vagy dédunokái szerzik meg. A második csoportban, ha az örökhagyó utódokat nem hagyott hátra, örököl a hátrahagyott házastárs és az örökhagyó szülei (ha nem is házastársak), esetleg örökbefogadó szülők. Ha a szülők nem élik túl az örökhagyót, akkor a szülők részeit az örökhagyó testvérei kapják. Ha az örökhagyónak nincsenek testvérei vagy ezek bármilyen okból kifogyólag nem örökölnek, ezek részeit egyenlő arányban az örökhagyó nagyszülei öröklik. Míg az első csoportban a hátrahagyott házastárs egyenlő részben örörköl, vagyis amennyit egy gyermek, addig a második csoportban mindig legalább a hagyaték felét. Azonkívül a hátrahagyott házastárs mindkét csoportban, ha az örökhagyóval annak halála idejében közös háztartásban élt, örökli még a szokásos lakásberendezést, valamint az örökhagyó munkadíjának ki nem fizetett részét és ismétlődő járadékait egy hónap: jövedelem erejéig. Ki kell itt hangsúlyozniuk, hogy családjogunk értelmében az örökségbe csak a törvényes vagyonközösség fele tartozik, míg a másik fele a hátramaradt házastársat illeti meg, ez tehát nem képezi a hagyaték tárgyát. Az örökhagyó távolabbi rokonai, nagybácsi, nagynéni és unokatestvérek tehát nem törvényes örökösök. Ellenben a második csoportban örökölnek azok a személyek, akik az örökhagyóval halála előtt legalább egy éven át családtagként éltek, gondoskodtak a közös háztartásról vagy pedig ellátás szempontjából az örökhagyóra voltak utalva. Ezen feltételek mellett tehát özvegy Sebők Jánosné unokahúga örökölhet, de ezeknek hiányában végrendeletileg hagyhatja Sebők Jánosné vagyonát az unokahúgára. Ha azonban végrendelet nincs és hiányoznak az említett feltételek, a vagyon az államra száll, mint urafogyott. £7 . 0 /У / ^ Dr. R. S. Az élet keletkezésének kérdése egyike azoknak a problémáknak, melyek az emberiséget különösen napjainkban gyakran foglalkoztatják. Ha az élet .keletkezéséről van szó, elsősorban azt a kérdést kell tisztázni, hogy mi is tulajdonképpen az élet. Erre a kérdésre legegyszerűbben így lehetne felelni: Az élet nem más, mint a magasan szervezett anyag egyik megnyilvánulási formája. Maga az élet szó tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, mivelhogy életen (tulajdonképpen) bizonyos életjelenségeket értünk, amilyenek a táplálkozás, növekedés, szaporodás és az ingerlékenységgel kapcsolatos mozgás. Az élettelen anyagoknál ezeket a tulajdonságokat nem látjuk, tehá( az élő szervezetek minőségileg különböznek az élettelen anyagoktól, azonban életük az anyaghoz van kötve. Ebből következik, hogy az élet lényegére nézve anyagi. Ha meg akarjuk ismerni az életet, figyelembe kell vennünk az anyagi fejlődést is, amelyhez az élet kötve van. Ezzel természetesen elkerülhetetlenül megoldjuk az élet keletkezésének problémáját is. Az elő szervezet nélkülözhetetlen anyaga a szén (vegyjele „C"). Ennek az elemnek a vegyületei képezik az élő anyagokat. A csillagászok kimutatták, hogy a szén a különböző égitesteken aszerint, hogy azok fiatalabbak vagy öregebbek, tehát felületük hőmérséklete magasabb vagy alacsonyabb, egyszerű elem vagy bonyolultabb vegyület formájában van jelen. így például az aránylag fiatal csillagokon, amelyek felületi hőmérséklete 20 000-30 000 °C között van, a szén egyszerű atomok formájában van jelen. Az idősebb égitestek felületén, ahol a hőmérséklet 12 000 °C között mozog, megjelennek a szén első hidrogénnel (vegyjele „H") alkotott vegyületei, a szénhidrátok. A szén és a hidrogén itt már molekulát alkot. A Nap felületének a hőmérséklete még alacsonyabb (600 °Q, itt a szén- és a hidrogénvegyületek száma már feltűnően felszaporodott. Ebből is látjuk, hogy a szén a csillagok különböző fbkán különböző fejlődési stádiumokon megy keresztül, amelyek egymástól minőségileg is különböznek. Földünk körülbelül 2 milliárd éves. Néhány százmillió évig csillagokhoz hasonló égitest volt. Benne is végbementek azok a változások, amelyeket más égitesteken megfigyelhetünk. A szén tehát Földünk felületének a kisugárzás következtében történő lehűlésével párhuzamosan az eredetileg egyszerű atom - és bonyolultabb molekulaformákon keresztül mindinkább összetettebb vegyületeket alkotott. A földi élet keletkezése tehát szorosan összefügg magának a Földnek a keletkezésével és kialakulásával, ahogyan azt А. I. Oparin akadémikus tudományos módszerrel megállapította. Amikor Földünk a folytonos hőveszteség következtében annyira lehűlt, hogy felületén szilárd kéreg kezdett kialakulni, a szén a fémekkel vegyülve ún. karbidokká egyesült. A karbidok ősóceán vizével vegyülve szénhidrátok keletkezéséhez vezettek. A geológiai őskorban a karbidok és az ősóceánok vize között hasonló folyamat játszódhat le, mint manapság a bányászok karbidlámpájában, ahol a karbidra vizet öntenek és az egyesülés hatására szénhidrátvegyületek keletkeznek, amelyek meggyújtva a karbidlámpa fényét szolgáltatják. (Folytatjuk.) Cs. A. 13
