Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-01 / 5. szám
\lervek a ktimhambm Nehéz szívvel mondja, de látni rajta, hogy a Palárikovon látottak után nem hagyja annyiban a dolgot.- Viszontlátásra a legközelebbi tapasztalatcserénél! - integettek egymásnak búcsúzóul a küldöttek s lelke mélyén mindegyik megfogadta, hogy a legközelebbi találkozóra jobban felkészül. ÍME a tanulás utáni vágy, valamint népgazdaságunk fejlődése az élet minden terén kikényszeríti a hazánkban élő, a kapitalista múltban egymás elten uszított különböző nemzetiségű emberek ismerkedését. S a kölcsönös ismerkedés maga után vonja a kölcsönös bizalmat, szeretetet és megbecsülést. Nem frázis, vagy puszta óhaj ez, dp örömteli valóság, mely már érleli gyümölcsét az asszonyi élet legnemesebb, legbensöségesebb pontján, az új, jobb nemzedék nevelésének terén is. Ezt bizonyítja az a tapasztalat, melyet a bratislavai magyar óvoda látogatása alkalmával szereztünk. A Panenská utcai magyar óvodáról van szó, mely már hetedik éve neveli a dolgozó magyar anyák gyermekeit. A keskeny folyosón egy nagyon kedves, szlovákul beszélő asszonnyal találkoztunk. Kis piros bundás leánykáját vezette kézenfogva. Szlovák gyermek magyar óvodában? Vajon miért akarják a szülei, hogy magyarul is megtanuljon? — A férjem orvos az egyik bratislavai klinikán — adta meg Kostolka Ivona édesanyja a választ. - Gyakran van olyan betege, aki csak magyarul beszél, ilyenkor a férjem mindig sajnálja, hogy nem tud magyarul. Ezért határoztuk el, hogy a kislányunknál pótoljuk ezt о hiányt. Itt, az óvodában,, minden nehézség nélkül megtanul magyarul, s ezenkívül jól érzi magát a magyar gyermekek között. Reggelenként alig várja, hogy újra kispajtásai között lehessen. Másnap.újra meglátogattuk az óvodát. Ivonka csendesen ült a kiabáló gyermekhad kellős Puobisz Magda és Miklós Tériké közös eröt/fel várat építenek. Magda még csak néhány szót és egy verset tud magyarul, de Tériké már folyékonyan beszéli a magyar nyelvet. Évike viszont a magyar óvodában tanult meg szlovákul. Gyakran tolmácsol is a mamájának, ha az nem érti meg a szlovák beszédet. Ivonka az óvoda legcsendesebb növendéke. Egyelőre még csak figyeli a gyermekek beszédét. közepén. Egyelőre keveset ért a magyar szóból, de minden szóra figyel. Ivonka nem egyedüli szlovák növendéke az óvodának. Mici néni, aki már hetedik éve gondos mamaként neveli védenceit, sorra bemutatta a hancúrozó gyermekeket. A csendes, szűkszavú Ulickó Nóra Mici néni társaságában főzőcskét játszik. — Az a gyönyörű, nagyszemü kisfiú Skalina Pistike. Rendkívül intelligens gyermek. Amikor hozzánk került, csak szlovákul beszélt. Pór hónap alatt elsajátította a magyar nyelvet. S azt a csendes kislányt ott, azzal a babával, Ulická Nórának hívják. Már két éve jár hozzánk. Nehezebben tanul, mint Pistike, de mór ő is jól beszél magyarul. A szlovák gyermekektől meg a magyar gyermekek tanulnak meg szlovákul, aminek a szülők nagyon örülnek. Mezei Zoli és Marsovszky Évike is azok közé a gyermekek közé tartoznak, akik már sokat értenek szlovákul. A játszóteremben szlovák és magyar nyelven folyik a társalgás. Csak itt-ott hallani, amint egyik vagy másik mondja: „Azt a szót nem értem." Ilyenkor a gyermekek egymást tanítva játszanak tovább. Az óvoda mindegyik növendékének megvan a maga külön érdekes története. Egyben azonban mind egyforma: okos és haladó szellemű szülőkkel áldotta meg őket a sors. Olyanokkal, akik előítéletektől mentes, jó embereket akarnak nevelni gyermekeikből az egész társadalom javára. Gajdács Irén Megjött a mama! Magda örömmel szalad édesanyját üdvözölni. A mama egy szót sem tud magyarul, ennek ellenére a kis öcsike is csakhamar a magyar óvoda növendéke lesz.
