Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-01 / 1. szám

л I ilyen régen történt és mégis úgy tűnik, mintha ma játszódnék le. Az év hosz­­szú. de ha végig tekintesz az életeden, az az érzésed, mintha az élet gyorsröptű ma­dár lenne és csak azt veszed észre, hogy éveid száma szaporodik. Együtt ültünk- Takács Paulával. Közeledik az új. az 1958-as esztendő- Ta­kács Paula ötvenkét esztendőt élt meg. Nem sok, nem is kevés, de van mire visszaemlé­keznie. Az elmúlt élet úgy pereg szemünk előtt, mint a legszínesebb film. Takács Paula hét gyermeknek adott életet. Milyen könnyű ezt most elmondani. De mennyi fáradtság, nél­külözés. fájdalom és öröm rejlik ebben az egyszerű mondatban. Akkor is, 1924-ben. új év volt. De milyen szomorú! Férje szüleinél laktak. Azt mondják, hogy,, egyszer volt egy jó anyós, de azt is elvitte az ördög”. Termé­szetesen ezt a mondást nem lehet általánosí­tani, mert sok anyós némelykor jobb, mint a saját édesanya. De Takácsné anyósa legyen neki könnyű a föld nem tartozott a jó anyósok közé. Állandóan a gyermekeket szidta. Ennyi éhes száj. A szegény családok­nál rendszerint kevés a kenyér, de annál több a gyerek. Mikor már 'ölfogyott a türelme, a fiatal asszony összekülönbözött az anyósá­val. A vége az lett. hogy az öregek ajtót mu­tattak a fiataloknak. Takácsék albérlők let­tek. Munkába jártak, oda. ahol éppen alka­lom kínálkozott. Egyszer a gazdag szőlőter­melőkhöz, máskor malacokat etettek, ter­mészetes. hogy nem a sajátjaikat. Takácsné fehérneműt, is mosott a tehetősebbeknek. Néha kenyeret, írót hozott és ilyenkor nagy volt a „lakoma”. Takács néni emlékezik. Szomorú emlékek rajzanak benne. Hét gyermek, egy hektár föld Dvorníkban és egy kis darab szőlő. A be­tegség is ellátogatott hozzájuk, azt sem tud­ták, hogyan. Takácsot, a férjet, asztma kínozza. Nem tudott dolgozni, azonban hét gyermek kenyeret kért. A hét gyermeket fel kellett ruházni, mert iskolakötelessé váltak. Ez 1932. január 1-én történt. Az asszony így szólt férjéhez: — Építsünk házat. Legyen ez a ház akár­milyen kicsiny, szegényes, de mégis a miénk lesz, legalább tetőt fogunk érezni a fejünk felett. Takács Paula mint anya, meleg fészket akart adni gyermekeinek. Talán bizony so­kat akart ezzel? Hisz a madárnak is fészke van az eresz alatt, a farkasnak is odúja van. pedig csak farkas! — De miből építsük fel a kunyhót ? — Kölcsönt kérünk! És mégis felépítjük! — Egy-két év múlva meg elárverezik. El­veszítjük azt a keveset is, amink van. Én beteges, tehetetlen vagyok. Hogyan fogjuk fizetni a kamatokat ? <75akácá cPaula ŰJ ÉVE Enni nem fogok, a szájamtól veszem el. mezítláb fogok járni, éjjel-nappal dolgozni fogok, de házat akarok. Kis házat, de az enyém lesz. Az asszony küzdött, ahogyan tudott. Szüleitől kétezer koronát kapott, a többit a bank kölcsönözte. A férj betegen otthon feküdt, a gyerekek mezítláb jártak, sokszor éhesen. Az asszony pedig fehérneműt mo­sott, sertéseket gondozott, szőlőben dolgo­zott néhány korináért és a bankot látogatta. Fizette a kamatokat, meg törlesztett is, ab­ból. amit a gyermekei, férje meg a saját szá­jától vont meg. Éje a házikó mégis állt. És az évek repültek. JJehogyis repültek. Ez csak ma látszik igy. Vánszorogtak, keserűséggel. fájdalommal és férje betegségével. A gyer­mekek pedig nőttek. Az első, második már kirepült a családi fészekből. És aztán eljöttek a felszabadítók. Fellélegzett az agyonsanyar­gatott föld, fellélegzettek a megkínzott em­berek és vártak. Új éveket vártak, és ezek el is jöttek. Takács Paula emlékezik ... az életre, mely csak lassan, de mégis szebb lett. Az 1958-ik óv küszöbén állunk. Takácsné ma is sertéseket gondoz. De már nem egy darabka kenyérért, és íróért. Taká­csóknál vajat kennek a kenyérre, az új szek­rények tömve vannak. Új bútor van a régi szobában, új bútor a konyhában. De a faze­kak a régiek maradtak, melyeket még az ínség napjaiban vett, hogy bennük káposz­tát és krumplit főzzön. Ma csak négyen van­nak otthon. Néha többen is. mikor az unokák jönnek meglátogatni a nagymamát. Takács­áénak tizenegy unokája van. Ezek közül egy mindig nála van. Nem tudna nélkülük élni. Már nem járnak úgy, ahogy' az ö gyermekei jártak, nem esznek úgy', ahogy apjuk és any­juk evett. A fazekakban jó ételek főnek. Takács néni a szövetkezet sertéseit gon­dozza. Száz anyadisznót és ezek malacait ápolja. Meg a saját két hízóját, melyek mind­egyike 150 kilót nyom. A hízókat levágja, mert vendégeket vár. Húsz vendéget, ha nem többet. Milyen fur­csa is ez. Mint gyermekek soha sem lakhat­tak jól. Ma bőség van mindenből, minde­nük megvan. Eljön Kliment is. aki bányász Osztravában. Csak neki magának hét gyer­meke van: hat fiú és egy lány. jóllehet csak harminckét éves. Nem szorul rá az anyja segítségére, mert havonkint csaknem 5000 koronát keres. De az anyának jól esik, ha megvendégelheti a fiát, akinek gyermek­korában nem adhatott meg mindent. Eljön .József is, ö raktárnok Bratislavában. Ennek három gyermeke vari. Nem fog hiányozni Albin sem. Albin. Bratislavában a szövetke­zeti kimérésben bort árul. -laroslav trakto­rista. Márta leérettségizett és a Higiéniai­­epidemiológiai állomás laboránsa. Anna is otthon van. Szegény, alig huszonnégy éves és már özvegy. Férje szívbajos volt és két évi házasságuk után meghalt. Nem mondta meg. hogy szívbajos, félt, hogyha elárulja beteg­ségét. a lány' elhagyja őt. Anna most otthon van az anyja mellett. Takács néninek fiatal korában nem sok jóban volt része. Öregségét azonban napfény' melengeti. A szövetkezet sertéseit gondozza. Havonkint majdnem kétezer koronát keres. Augusztusban a szövetkezettől kilenc méter - mázsa gabonát kapott. Most az elszámolás­kor tízezer koronát kap. Új évre gramofonos rádiót akar venni. Szívesen hallgat zenét, Most kipótolja azt. amit fiatal korában a sors megtagadott tőle. Az 1958-ik év küszöbén állunk. Az előző év gazdag volt. A jövő év még gazdagabb lesz, mert hisz a szövetkezetbe újabb 240 tag lépett a meglévő 300 tag mellé. Szaporo­dott a szövetkezet állatállománya is. A szö­vetkezet meggazdagodott és gazdagabb lesz új tagjai munkája révén. Tavaly az egységes fö ld m ű vessző vetkezetnek egy millió koro­nával nagyobb bevétele volt, mint az előző években, és jövőre még nagyobb lesz. Na­gyobb karéjt, lehet vágni a közös kenyérből. Erről mindennél meggyőzőbben beszélnek a szövetkezet tervei. Kezdik a föld megjaví­tásával. Ott, ahol a föld száraz, gondoskod­nak a csatornázásról, a vízbő helyeken pedig levezetik a fölösleges vizet. Új istállókat és magtárakat építenek. Nemrégen megvitat­ták a Csehszlovákiai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának levelét, melyet a nép­hez intézett, hogy a vezető kommun,isták a néppel, nemzettel közösen tárgyalják meg az állam érdekeit szolgáló kérdéseket. A levél 1924 Újév napján gyerekeimmel együtt kizavart az anyósom, nyugodjék békében. Hét. éhes száj, kevés kereset, a férjem beteg lett. A férjem meghalt, ny'akamba szakadt az adósság, éheztünk. Azután másféle Újévek jöttek. A bé a ve nekil

Next

/
Oldalképek
Tartalom