Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-01 / 5. szám
f f \^/0ЛУ0^>0/ fetbtáty&t A New York Herald Tribune, Amerika egyik legnagyobb napilapja gazdasági rovatvezetőjének az utóbbi évek folyamán feltűnt, hogy a hivatalos statisztikák szerint a nagyobb városokban élő asszonyok átlagban jó néhány évvel túlélik férjüket. A mindennapi kenyér utáni hajsza, a dollárért folytatott harc különösen az Egyesült Államokban emészti a férfiakat, morzsolja fel azok egészségét. A férfiak halálozási számaránya itt a nőkével szemben szinte feltűnő. Ez a tény késztette a pénzügyekben jártas szerkesztőt, Donald Rogers-t arra, hogy megírja „Nevelje feleségét özvegynek" című könyvét. A szerző azt a nézetet vallja, hogy az USA-ban minden házasulandó férfi józan realitással köteles szembenézni azzal a valószínűséggel, hogy nem képez majd kivételt az öregedő férfiak sorában, tehát ennélfogva úgy saját magát, mint hitestársát elő kell készítenie korábbi elhalálozására. Rogers elképzelése szerint a férj feladata, hogy feleségéből már házasságuk kezdetétől fogva „jó özvegyet neveljen". E feladat pedig abból áll, hogy az asszonyt felvilágosítsuk a különféle adó- és egyéb pénzügyi kérdésekről. Ismerje meg a mindennapos gazdasági problémákat, tanuljon meg kérdőíveket kitölteni, sajátítsa el a hivatalbeli tárgyalások gyakorlatát, hogy majd magára utalva ne tévelyegjen gyámoltalanul a gyakorlati életben oly gyakran előforduló „ügyek" útvesztőjében. Mindez hozzátartozik az „özvegységre való nevelés" gyakorlataihoz. Hiszen már a gyász szomorúsága is elég nagy megterhelést jelent az özvegy részére. Teljesen fölösleges tehát, hogy a tapasztalatlanság és a tehetetlenség méginkább súlyosbítsák életét. Tanulmánya végén a szerző azt tanácsolja férfi és női olvasóinak - о könyv nemcsak a férfiak, hanem a „jövendő özvegyek" számára is íródott -, hogy készítsenek szabatosan fogalmazott végrendeleteket. D. Rogers könyve, kihívó címével annyira tipikus „az amerikai életmódra", hogy nem is csodálkozunk azon, ha ma az USA egyik „bestseller"-e, azaz legerősebben vitatott és olvasott könyvei közé tartozik. w 1 ' -v Bözsi néni tizenegy gyermeket nevelt fel s most inkább 12 unokájáról és 3 dédunokájáról szeret beszélni. Volzovór Erzsébet 68 éves, de nem öregasszony. Szeretem hallgatni okos, értelmes szavait, mert oly jóleső érzéssel tudja a múltat a jelennel összekötni és levonni a tanulságot. — Nagyon boldog vagyok, hogy gyermekeim jól élnek, nem kell nekik annyit szenvedniük, mint nekem kellett. A régi világról mi iát tudnék mondani? Sokat dolgoztam, feles és harmados földeket kapáltam, hogy gyermekeimnek nyújthassak valamit. Férjem jó ember volt. Nagy volt a család, sokat dolgozott, de keveset keresett. Sok keserű napom volt, míg felneveltem a családot. Ha a fiatalságom még egyszer visszajönne, én jobban meg tudnám becsülni a mai világot, mint sok mai fiatal, aki még ennél is jobbat szeretne. Miska fiam 22 éves korában halt meg a front alatt — folytatja könnyes szemmel Bözsi néni. - Csak háború ne legyen soha többé! Nem szabad, hogy ez a mostani jó világ elromoljék. Mi öregek, akik annyit szenvedtünk, a régi cudar világot nem kívánjuk vissza, melyet nem lehet a maival összehasonlitani. Zsibrita Gizelia Hat gyermek anyja Bolta Magda fejönő az őrösi EFSZ egyik pillérje. Reggel és este ott találjuk az istállóban, napközben kora tavasztól késő ászig a mezőn. Épp oly szorgalommal gondozza, feji a teheneket, mint kapál, ültet, egyel a földeken. Becsületes munkájának meg is van az eredménye. A múlt évben 628 munkaegységet szerzett. Ezekre 37 métermázsa terményt és 10 676 korona készpénzt kapott. A szövetkezet évzáró gyűlésén megelégedetten és magabiztosan ki is jelentette :„Aki dolgozott, az keresett is. Érdemes volt!" Horosz A. Kötelezettségvállalások A T r n a v a i Járási Nemzeti Bizottság felszólította a járás nőit, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az ismert trnavai népi hímzések feledésbe ne menjenek. A trnavai járás kézimunkatradíciója szerte a világon ismert. Fontos felkutatni azokat a már-már feledésbe menő mintákat, melyek ugyan egyes családok birtokában vannak, de népművészeti szempontból mindnyájunk számára értékes örökséget jelentenek. A legutóbbi aktíván Lichardné, a népmüvelődési osztály vezetője versenyre bivta a járás valamennyi nőbizottságát, hogy március 8 - á r a készítsék el a legszebb, legjellegzetesebb kézimunkát, melyet ajándékképpen a Nők IV. világkongreszs z u s á r a küldenének. A felhívást az asszonyok elfogadták. A s к a I i c a i nőbizottság tagjai elhatározták, hogy segítenek kiküszöbölni az üzemekben sokszor fölöslegesen előforduló mulasztásokat. Gsszeköttetésbe léptek az üzemekben működő nemzeti biztosítási bizottságokkal, amelyektől megtudták, hogy ki hiányzik a munkából. Felkeresik, beszélnek az illetővel és meggyőzik, hogy tartsa be az orvosi előírásokat, s igyekezzék minél előbb felgyógyulni. A fölöslegesen mulasztók nemcsak az üzem, de a maguk hírnevét is rontják. A nőbizottság tagjainak munkájáról az üzemek vezetői, mesterei elismeréssel nyilatkoznak. Bár az 195 7. évi cukorrépatermésünk szép volt, mégis elhatároztuk, hogy 1 9 5 8- ban 20%- kel növeljük fehéraranyunk hozamát. T udjuk, hogy ezt a rendszeres, lelkiismertes kapálással, egyeléssel és trágyázással érhetjük H. Ezt az Ígéretünket pártunk XI. kongresszusának tiszteletére tesszük. A nemzetközi nőnapra pedig vállaljuk, hogy agitkettöseink meglátogatják a családokat. Meggyőző munkájukkal biztosan sikerül évi tojásbeadásunkat már az első negyedévben 50%-ra teljesíteni. Bajcsy Jenőné, Sokolec AZ ANGORATEX SZÖVETKEZET Nővé Zámky-i dolgozói a FebruáriGyőzelem 10. évforulójára kötelezték magukat, hogy ez év végéig 1800 korona értékű anyagot takaritanak meg azáltal, hogy figyelmesebb munkával kiküszöbölik a selejtet. Ebből a pamutból 150 s z v e 11 e r t készítenek.
