Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-02-15 / 4. szám
A munkás-parasztszövetség megnyílvánulásu a februári napokban Prágában a Václav téren. „Köztársaságunkat megvédjük, Zenkl-t a kormányból eltávolítjuk" jelszóval demonstrálnak a prágai munkásnők. Köztársaságunk minden üzemében 1948 február 24.-én, déli 12 órakor sziréna jelzésre megkezdődött az 1 órás általános sztrájk. 1бИ МШЕН! NNo «65.71211. 2. 1. A közösen megmunkált földterületek növekedése. Tíz év alatt több mint 410 ezer lakást építettünk. 3- A főiskolai hallgatók száma a múltban és ma. 3,488.871 ha О; sző POCFT VVS0KQSK6LAKÚ DRÍSE 4 jtil 77000 51.000 1857 1855 Set iáI megíjoeta az1948 iebzuázja 2. 1. A Komáromi Magyar Területi Színház műsorának egyik legszebb előadása Jókai Mór „Aranyember" című regényének színpadi feldolgozása. 1948. decemberében megjelent a párt magyar nyelvű napilapja, az „Új szó" és követték a többi sajtótermékek. 3. A magyar tannyelvű pedagógiai iskola földrajzóráján. 4. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó gazdag aratása. 5. A legkisebb magyar nemzetiségű gyerekek is magyar óvodában nevelkednek, >. 1949-ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. 4#— FEiftUi Prágára emlékszem, 1948, február 21,-ére. A szürke égbélt valahogyan olyan alacsonynak tűnt, akár egy modem lakás mennyezete, lassan szállingózott a hó. A párt nagygyűlésre hívta össze tagjait és a szimpatizáló dolgozókat. Tízezrek jöttek az Óváros térre: munkások, munkásnők, értelmiségiek. A nagy prágai gyárak dolgozói fegyelmezetten, magabiztosan vprták a szeretett szónokot. Gottwald elvtárs nem hagy magára sokáig váratni. Röviden, mindenki számára érthetően beszél. „Legyetek egységesek és határozottak - és az igazságotok győzedelmeskedik." Emlékszem szavaira. Ezekre a szavakra százezrek fogtak kezet, hogy jelképezzék az egységet. Ezekben a napokban az esték is igen hidegek voltak. A kemény téli éjszakákba kivonult a népi milícia, a munkások hadserege. Ahányon voltak, annyiféle ruhában, de szivük egyszerre dobbant. Az Óváros téren olyan volt a tömeg, mint a szürke, hömpölygő tenger. De a szürke tenger minden cseppje tudta, mi a teendő. 1948 februárjában láttam először munkásokat, akik külön parancs nélkül egész éjjeleket őrködtek a hidakon, pályaudvarokon, nehogy az ellenség valami rossz fát tegyen a tűzre. - Őrt állok, a párt harci feladatát teljesítem - ezt hallottuk számtalanszor ezekben a napokban. Egyesek hozzátették: „Megint 1920 decemberét szerették volna az urak megszervezni!“ és megrázták a fejüket, mintha maguk sem akarták volna hinni. De elszámitották magukat 4 burzsoázia bajnokai. Gottwald nem Tusar és á kommunista párt nem az 1920-as szociáldemokrácia. Reggelenként beesett szemekkel - az ébren töltött éjszaka után, - de pontosan mentek a munkások a gyárakba. Vagy elfogadják Gottwald elvtárs javaslatait, vagy nem dolgozunk - volt a jelszó. A hatalom mi vagyunk, mi döntjük el, hogyan lesz. Ilyen légkörben telt el az az öt nap, amely felrázta köztársaságunkat. Elérkezett február 25_-e. Délután nagygyűlés a Vencel téren. Minden hely megtelt. Minden ablak, minden erkély. Végre megérkezett a miniszterelnök, Gottwald elvtárs. Bejelenti, hogy új kormány alakult, a reakciót kizárták a kormányból. A sokat látott Vencel tér ilyen' lelkesedésnek még nem volt tanúja. Majd mikor befejeződött a nagygyűlés, felcsendültek Smetana örökszép melódiái: Miért ne örülnénk..." És ezen a napon minden becsületes ember örülhetett is, hisz eldőlt a köztársaság további sorsa. A tíz esztendő, amely ettől a naptól elválaszt, valahogy úgy elszaladt, hogy talán úgy is mondhatnánk, még megöregedni sem volt időnk.
