Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-10-01 / 19. szám
Réthy Istvánné Szeptember 8-án, Július Fucík nemzeti hős halála 15. évfordulójának napján a prágai Karolinumban rendezett ünnepség keretében kihirdették a csehszlovák békedijakat, melyeket a Békevédök Csehszlovákiai Bizottsága Ítél oda. A kitüntetettek között három nő is szerepelt. xxx- Nem csináltam én semmi rendkívülit,- válaszolta az újságírók kérdésére kissé csodálkozva Réthy Istvánné, amikor azok a Csehszlovák Békedíj átadása után felkeresték. A nagy megtiszteltetéstől, Július Fucík özvegyének csókjától és a régi harcostársak meleg szeretetétől meghatva szorította magához a magas érdemjelet és a Picasso galambjával ékesített plakettet. íme, a férje négy kitüntetése mellé, melyek között a Munka érdemrendje és a népi milíciák 10 éves évfordulóján kiadott .magas pártkitüntetés is szerepel, most ő is magas elismerést hozott a rimaszombati családi fészekbe! — Nem csináltam én semmi rendkívülit! — ezt válaszolta nekem is, amikor rimaszombati otthonában felkerestem. Nem álszerénységből mondta. A közért való munka már annyira hozzátartozik az életéhez, hogy nem is tartja érdemesnek róla részletesebben beszélni. Csak apránként, sok sok kérdezősködés után lett az emlékek mozaikszemcséiből teljes a kép - a köz javáért élő és dolgozó asszony képe. Az örök Anyát juttatta az eszembe, aki már úgy hozzászokott a geyrmekei ágyacskája fölött átvirrasztott éjszakákhoz és a családnak szentelt, munkával teli nappalokhoz, hogy ha valaki megkérdi tőle, mit tett eddig a családjáért, hírtelenében nem is tudja, mit válaszoljon. Mert nehéz erre a kérdésül 1958, évi csehszlovák békedíjak kitüntetettjei JH&qhdntmll kitilt re pontos választ adni. Apró gondokkal és áldozatokkal teli munkáját talán úgy lehetne a legtolálóbban jellemezni, hogy a családjának él. így van ez Réthy Istvánnéval is. Csakhogy Réthyéknak a családot és a gyermekeket a kommunista párt helyettesítette. Réthy Istvánné 1924-ben lépett be a kommunista pártba. A férje, (a „drága", ahogyan Réthyné nevezi őt beszéd közben), a Csehszlovákiai Kommunista Párt alapitó tagjai közé tartozik. Ö tanította meg a feleségét arra, hogy a köz érdekeit előnyben részesítse a serjót érdekeivel szemben.- Amikor hozzámentem feleségül, tudtam, milyen élet vár rám az ő oldalán, - fűzte tovább a beszéd fonalát Réthy Istvánné. Kommunistákra nem várt rózsás jövő a kapitalista rendszerben. Mór a házasságunk is lemondással kezdődött. Az esküvőt követő reggelen a férjem — először, de nem utoljára — börtönbe indult. Négyhetes büntetését ment letölteni. Abban az időben a kommunistáknak igen könnyen osztogatták a börtönbüntetést. Elég volt, ha a népgyűlésen felszólaltak. S az én férjem nemcsak agitált, de szervezett is, meg röplapokat sokszorosított és terjesztett. Szegényt, ha lefogták, bizony sokszor megpofozták, kínozták, bajonettel összeszurkálták - de ő így sem vallott. Ha lezárták a férjemet, hát én meg a sógeraim igyekeztünk erőnkhöz képest folytatni azt a munkát, amit ő abbahagyott. Titkos röpiratokat sokszorosítottunk és terjesztettünk, detektívek elől dugdostuk a kompromittáló anyagot, elvtársakat szállásoltunk el, vagy pedig vezettünk el észrevétlenül az előre megbeszélt helyre, sztrájkclóknak szerveztünk erkölcsi és anyagi segítséget, Réthyné ezt olyan egyszerű természetességgel mondja, mintha veszély nélküli, jelentéktelen munkáról számolna be. Pedig ö sem kerülte el a börtönbüntetést. Mikor a közeli Hórkában sztrájkoltak a munkások és összeütközésbe kerültek a rendőrökkel, az összeütközés egy munkáshalottat követelt. A sztrájkolok közül sokot börtönbe vetettek. Réthyné akkor más elvtársakkal együtt aláírásokat gyűjtött a szabadlábra helyezésüket követelő felhívás alá, mely egyben támogatta a munkások bérkövetelését is. Ezért a munkájáért három heti fogságra Ítélték. Még rosszabb lett a sorsuk, amikor Rimaszombatba bevonultak a „Felvidéket felszabadító" Horthy-csapatok. Első dolguk Vlasta Raposovó volt bilincsbe verve elhurcolni a magyar származású Réthy Istvánt. Az ok?! Kommunista volt. — 42 kilót nyomott, amikor visszatért о budapesti és nagykanizsai gyűjtőtáborból A teste tele volt fekélyekkel, Ilyen állapotban élte meg a szovjet hadsereg bejövetelét. S azután? Kitanult asztalos volt. Újra dolgozni kezdett a szakmájában. Később о járási nemzeti bizottságra került, ahol az utolsó években az elnökhelyettesi tisztséget töltötte be. — De sajátmagáról nagyon keveset beszélt, — figyelmeztettem öt beszélgetés közben. — Pedig a Csehszlovák Béke-dijat a háború utáni munkásságáért is kapta! — Aranyoskám, én igazán nem is tudom, mit is mondjak. Olyan apró munka az, amit végzek. Mi az, ma a közért dolgozni, amikor azért le se zárják az embert! Megint a kérdések sokaságára volt szükség, hogy közelebbi adatokat áruljon el munkájáról. Kitűnt, hogy ez az „apró" munka Réthyné heti három-négy napját veszi igénybe. Mint a HN8 tanácsának tagja, választói ügyes-bajos dolgait intézi, a Csemadokban fiatalokat szervez kultúrmunkába, és a JNB tanácsa mellett működő női komisszióban a járás költségvetési problémáit segiti megoldani. A Nemzeti Front helyi szervezete vezetőségébe és a csehszlovák békemozgalom járási bizottságába is beválasztották. íme. Így fest a gyakorlatban az az „apró" munka, melyről nem is tartja érdemesnek részletesebben beszélni. — Én csak a férjemnek igyekeztem egy kicsit segíteni, r- vonul ismét szerényen a háttérbe. 57 évével és rakoncátlankodó szívevei még ma is olyan, mint házasságuk kezdetén: férjének szerető, hűséges bajtársa az emberiség jobb jövőjéért és a békéért vívott küzdelemben. GAJDÁCS IRÉN 5 n
