Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-09-10 / 17. szám

(íileg.niufaffdk Nehéz vádat emeltek a baromfiak ellen Nagysalló, Jasová és sok más község EFSZ-ében. Azt mondták, hogy a baromfi­­tenyésztésre csak ráfizet a tagság, s ezért nem érdemes aprójószógot tartani. Úgy beszéltek, mintha a hiba csakis a baromfi­ban lenne. Ejnye, hát nem akad szövetkezet, mely erre az állításra rácáfolna?! Pedig erre ugyancsak szükség lenne, mert így veszély­ben forog a tojás és az ízletes csirke-, ka­csa-, liba-, és pulykahús termelése. Nem­igen örülnének annak az emberek, ha a földművesek elhanyagolnák a baromfi te­nyésztését.- Dehogyis hanyagoljuk el! - nevetett az aggodalmon Barancsik József, a somor­­jai járásban levő Stefanikovce község EFSZ-ének zootechnikusa. — Hiszen a ba­romfitenyésztés nálunk ebben az évben több hasznot hoz, mint a sertéstenyésztés és hizlalás. Hatszázötvenezer korona bevé­telt jelent az idén a baromfitelep és 350- ezer koronát tesz ki annak a baromfinak az értéke, amellyel ez évben gyarapítjuk az alapállományt. EzzeF szemben a sertés­­állomány csak 680 ezer korona bevételt biztosít. S ha már * az összehasonlításnál tartunk, a baromfiállományunk ugyan­annyi gondozót kíván, mint a sertésállo­mány, de csak 13 vagon eleséget fogyaszt el, míg a sertések ennek több mint a két­szeresét, kerek 27 vagont. Tehát akárho­gyan is számítjuk, mindenféleképpen kifize­tődik a baromfitenyésztés. — Most már csak azt szeretném tudni, mi Épül a pulykatelep a titka ennek a szép eredménynek. A sok EFS2 rossz tapasztalata azt bizonyítja, tit­ka kell, hogy legyen ennek a sikernek. Válasz helyett megmutatták az EFSZ bá­­romfitelepét. A két hektárnyi legelőn, gaz­dasági épületeken és vándor tyúkházakon kívül egy villamoskocsit és három autóbuszt is láttam. Szinte azt várta az ember, hogy megjelenik a kalauz és elkióltja magát: Indulunk, tessék beszállni! A villamoskocsi és az autóbuszok abla­kai mögött azonban furcsa utasok bóbis­koltak. Az ülőkön hófehér tyúkok gubbasz­tottak mozdulatlanul, tarajuk vérpirosán lankadt lehúnyt szemükre. Néhány tyúk felriadt délutáni álmából és kíváncsian félrehajtott fejjel kukucskált ránk az ablak­üvegen keresztül. — Kiselejtezett, ócskavasba dobott jár­művek ezek. Elkértük, ingyen megkaptuk és azóta használjuk őket. Egy villamosko­csiba 450 tyúk fér el, míg egy vándor tyúk­házba, amely ötezer koronába kerül, nem fér el csak kétszáz. Nem rossz gondolat! A stefanikovcei EFSZ-ben bevált ez az ötlet, tehát másutt is hasznosíthatják. Ennyivel is kevesebbe kerül a baromfitelep létesítése. A két hektárnyi zöldelő legelő, melyet lóherével és fűvel vetettek be, a baromfiak eldorádója. Tizenegyezer csirke, tyúk, puly­ka és kacsa kószál rajta. A forró napsu­garak elől legtöbbje a derékig érő fűbe menekül. Csak itt-ott bukkan fel kíváncsi, vörös tarajú fejecskéjük. A háttérben egy hosszú épületre tetőt 3200 pulykatojást melenget a keltetőgép Ez a bratislavai villamos sem gondolta, hogy tyúkház lesz belőle ácsolt az EFSZ építőcsoportja. Ennek mun­káját figyeltük.- A pulykák otthona lesz, — kaptam meg a felvilágosítást. - Csak tavaly kezd­tük meg a pulykák tenyésztését. Mikor lát­tuk, milyen jó bevételt biztosítanak, hónap­ról hónapra emeltük a számukat, míg elér­ték az ezernyolcszázat. Meggyőződtünk arról, hogy kevesebb takarmánnyal nagyobb hús­gyarapodást érhetünk el a pulykáknál, mint a csirkéknél. 200 darabbal kezdtünk. Amikor két hónap múlva láttuk, milyen jó üzlet a pulykatenyésztés, még négyszáz darabot vettünk. 84 ezer koronát kaptunk értük. 40 darabot faiállatnak adtunk el és darabjáért 300 koronát is fizettek. A hat­száz pulykát egyetlen rokkant férfi látta el és legeltette kutyája segítségével. Most az öregebb pulykákat gondozza. Az ezerhat­­száz fiatalabb pulykát egy 15 éves kislány gondjaira bíztuk. Mind a ketten megkere­sik a napi két munkaegységet. Vettünk kel­tetőgépeket is, mert a környék EFSZ-ei is kedvet kaptak a pulykatenyésztésre, s mi látjuk el őket kispulykóval. Jövőre 30 ezer kispulykát keltetünk eladásra és a baromfi­­tenyésztésből egymillióháromszázezer koro­na jövedelmet várunk.- Mit ajánlana azoknak, akik szintén kedvet kapnak a pulykatenyésztésre?- Néhány apró és mégis fontos dolgot. Mikor az első száz pulykát neveltük, ugyanolyan eleséget adtunk nekik, mint amilyen a kiscsirkéknek van előírva. Csak­hamar rájöttünk, hogy ez az eleség a puly­káknak nem felel meg, mivel nem tartal­maz annyi ásványi sót, mint amennyire ne­kik szükségük van. Angolkórt kaptak. Okul­tunk az esetből és azóta minden tíz kilo­gramm eleséghez egy-két deciliter halola­jat és a Plastron vagy Mirál néven ismert tápanyagot keverünk előírás' szerint. Így elértük, hogy a pulykáknál sokkal kisebb Kicsik vagyunk, de nagy pulykák lesznek belőlünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom