Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-08-15 / 16. szám
MEGJÖTTEK A PIONÍROK Komoly a barna arcocskája, fehér fez van a fején, így nyitja a sorompót. Venilin Valev, a tizenhárom éves terveli fiúcska bocsát be birodalmukba, az albán, bolgár, francia és csehszlovák pionírok boldog telepére. Egy hónapot, a nyár delqpek harmincegy szép napját tölti el közös táborban százöt 12—13 éves lány és fiú, a Szitno tövében, a Pocúvadlo mellett. Hideg eső és meleg fogadtatás után élettel, vidám zsibongással telt meg a sokablakos épület, a kis nyárilak sora. Alig telik el néhány nap, ismerik és szeretik egymást, a napirendet már tolmácsok nélkül is megértik. Tudják, ki a jó harmonikás, ki a legjobb góllövő. Ébresztő! Reggeli torna! Gyorsan, gyorsan, mert máris felhangzik: Tú, tú, tű, tű! Itt a sorakozás ideje. Ismét felhangzik a pionírtrombita. Feszült csend, tisztelgés, s négy zászló, négy nemzet zászlaja lendül a magasba. Nagyot nyújtózva lengnek, vidáman táncolják körül az oszlopot, akár lenn, alattuk a fürge lábú gyerekek. A francia kedves kis dallamot fújják, egyre ismétlik: „Megjöttek a pionírok .. ." Megjöttek, itt vannak és lassan úgy érzik, meleg otthonra találtak. Csónakázás, futballmeccs és már itt is a tízórai ideje. Aztán újra szétszélednek a csoportok. Drita Gerdzsi, a copfos albán kislány a fűre hasalva írja a naplót. Néhány év múlva talán előveszi és akkor újból átéli, újból Albán, bolgár és francia gyerekek Starostík elvtársat halgatják. Úgy tűnik, a kézmozdulatokat értik a leginkább feleleveníti a sok kedves arcot, a szőke Renétől tanult francia szavakat, a dundi kis Borist, a trombitást, Jirkát és Anickát, Starostík elvtársat, a gondos vezetőt. Egyelőre még fürgén szántja ceruzájával a sorokot, alig veszi észre, hogy már itt az ebédidő. Aztán másfél órára minden elcsendesül. Amikor a doktor bekukkant a szobákba, már mindenki alszik, legalább is behúnyt szemmel színleli az alvást. Délután újabb program. — Tempo, do toho! - hallatszik a buzdítás és nem tudni, az albánoknak, vagy a bolgároknak szól-e a lelkesítés. Holnap a francia-csehszlovák döntő kerül sorra, az lesz aztán a mérkőzés! A hegyek mögül lassan, halkan surran elő az alkonyat. A lenyugvó nap fényében újra ott áll a kis csapat, Gérard, Jonanda, Drita és Jozko néhánymondatos jelentése összegezi a nap eseményét. A zászlók lassan lefelé kúsznak az árbocon, az ő szolgálatuk is letelt. A csillagok már csak üres zászlórudakra találnak. De hiába kutatják a tegnapi vidám hangokat is, amelyek a tábortűz mellől jutottak fel hozzájuk. Vége már a filmelőadásnak, csöndes a tábor. A vén Szitno félszemével a sötét ablakokat lesi, s megnyugodva őrzi kis védencei álmát. A szövődő barátságok, a szép élmények és a hálás emlékezés boldog pionírálmát. Fényképezte: Sluka J. Újvári Magdolna Ez Boris, a kürtös Éva Svobodová, a csoportvezető átveszi az esti Jelentést Ötödik napunkat töltjük a táborban. Ma mi voltunk az ebédszolgálatosok, - jegyzi pontosan Drita Gerdzsi A reggel kicsit hűvös, de a gyönyörű tó ilyenkor még nyugodt. . . Négy zászló, négy nemzet zászlaja lendül a magasba ■ .
