Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-08-15 / 16. szám
'fflA j ím k ítM \j\ ЮЫлААУ'' Zöld berekben, tarka réten, erdők mélyén, erdőszélen, mezők felett, vízmelléken s nagyanyóka kiskertjében szárnycsattogva fel-leszállnak, lombos ágon meg-megállnak, oltalmukat tőled várják csivitelő kismadárkák. Pici, hegyes csőr a szájuk, tollpihéből van ruhájuk, ó, be kedves szemük, szárnyuk begyük, hátuk, lábacskájuk. Ágra, fűbe fészket raknak, kunyhó az a madaraknak; szállnak, szállnak kéklő égig Milyenek is? Nézzük végig! Villásfarkú füsti fecske fészket tapaszt házereszre, hasa fehér, szürke árnnyal, cikázva száll, fürge szárnnyal, sötét háta kékzománcos, torka barnapaszomántos, kicsi csőrét mélyre tátva, röpköd, száldos bogarászva. Hernyó, bogár azt is bánja, pintyőke ha csőrét tárja, tarka tollas kismadárka fészkét rakja magas ágra, barna hasa, foltos háta, a homlokán éjszin párta, hangja csendül, mint az ezüst, parittyával ne bántsd, ne üsd. Féregrágta, korhadt fákon harkály ül a beteg ágon,~ férget keres, lyukat ácsol, fát gyógyítva ott kopácsol, csőre hosszú, nyelve lépes, zöld kabátja pehelyprémes, fejebúbján sipka veres, télidőben hangyát keres. Hamvas tollú kakukkmadár, ősz ha eljö, messzire száll, lába sárga, szeme piros, mellénykéje keresztcsikos, telhetetlen az étvágya, nincsen néki házatája, fészket bizony sohsem épít, elfoglalja mások fészkit. Búzaszemnyi, pici csőre, lábaszárán kék a bőre, kék dolmánya, sárga inge, rovart' pusztít molnárcinke; fa odvábán puha fészek, eledelt hord kicsinyének, erdők fáin, gyümölcsfákon, kertben lakik, télen, nyáron. Jól elrejtve, sűrűségben tákolt fészek ing a szélben: piros szemű gerlemadár kicsinyeit etetni jár, szereti az erdők szélét, itatóul vízmellékét, eledele dudvák magja, párját soha el nem hagyja. Kórók magvát irtja télen, kertben lakik s erdőszélen, fészkét rakja zöld bokorba, hernyóval él hébe-korba, barna zekét hord a hátán, rozsdás szegélyt sötét szárnyán, begye, hasa mint a sáfrány — ösztövér a citromsármány. A vörösbegy surranva jár, kicsiny, kövér, kurta madár, őszapónak ősz a búbja, illeg-billeg farka rúdja, piros csörű sárgarigó, azt dalolja: reá — rió; sorolhatnám hosszú sorban, hasznos madár nagyon sok van! Szépen bánjál, pajtás, velük, bogár, nyű az eledelük, pusztítják a hernyófészket, mihez ember nem is férhet, gyógyítgatják erdők fáit, védik lombos koronáit, kertet óvnak, zöld rügyecskéi, bokrok ágán levelecskét. Ne madarássz soha kővel, parittyával, puskacsővel. Tél ha eljő hóval, faggyal, kínáld őket kendermaggal, rostaaljjal, törekszállal, zsiroskenyér morzsájával, nem látod majd soha kárát, egész évben megszolgálják! i. RÉNYI MAGDA
