Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-15 / 2. szám

QjeAaélgetéA

a U>(fl/umtfíttahhal

Г \ t‘2££LЪлйкЛ

мilij\ > ь , *?■ í ' у. Téí2Noт Г#1 #1 & . rvt $j£у*?, » ffp/i, У?у. .*'.^ /1 >/•sT.’MwT' i7T>v/Tf.ü

Miniszter elvtársnő, számos olvasónk panaszolja, hogy a szilonharisnyák minősége rosszabbodott és hogy a piacról eltűntek az olcsóbb szilonharisnyák.

— Csaknem háromnegyed éve foglalkozunk már az olcsóbb, tehát vastagabb harisnyák kérdésével. Az utóbbi időben a szilonharisnyák minősége is gondokat okoz.

Meg kell állapítanunk, hogy az olcsóbb, tehát vastagabb harisnyák hiánya a kereskedelmet terheli. Az újabb gyártmányú, szebb és finomabb szálú vékony monofil-liarisnyák iránti kereslet arra ösztökélte a kereskedelmet, hogy főleg ezeket a harisnyákat rendeljék az ipartól. Az elvtársak úgy látszik nem vették tudomásul, hogy a gyengébb szilonfonálból (20 denier) készült monofii-harisnyák ünnepi alkalomra valók és nem mindennapra. Hétköznapra nagyon jól megfelelnek a 30 vagy 40 denieres vastagabb harisnyák is.

Az iparnak nem csekély gondot okozott a kereskedelem oly magas követelésének teljesítése, mely szerint 50 %-ban monofíl-harisnyákat kellett leszállítania. Ketté kellett osztani a fonalakat, átszerelni a gépeket. És alig oldotta meg iparunk ezt a technikai problémát, a kereskedelem új követelésekkel állt elő: adjatok több vastag harisnyát! Az üzemekben újra egybe kellett sodorni a fonalakat. 1957 végén az ipar már csak 29 %-ban szállította a 20 den. monofilharisnyákat és 71 %-ban a vastagokat, tehát olcsóbbakat. Jelenleg azért van belőlük kevesebb a piacon, mert a nők a hosszabb ideig tartó hiány hatása alatt készletre felvásárolták azokat.

— Bocsánat, ha félbeszakítjuk. Olvasóink szerint az utóbbi időben állítólag emelkedett a monofilharisnyák ára.

— Nem. Az ár nem magasabb. Azonban, amikor a harisnyák gyártását el< kezdtük, csak 2 % ’készült elsőosztályú minőségben. Ezek Kcs 56.10-ba kerültek. Jelenleg 75 %-ban készül elsőosztályú harisnya. Ennek következtében természetesen Kés 43.— értékű, másodosztályú monofilharisnya kevesebb jut piacra. Ebben az évben azonban az üzleteket egyidejűleg kivitelre készült monofilharisnyával is ellátjuk, annyira, hogy másod-, sőt harmadosztályú minőségű harisnyából is elegendő lesz raktáron.

Szeretném még hangsúlyozni, hogy maguk a nők is hibásak abban, ha harisnyáik nem elég tartósak. Megfelelő nagyságú és magasságú harisnyát kell vásárolniuk, és azokkal szakszerűen kell bánniuk. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a harisnyák teljesen hibátlanok. Ha annyit hallunk a minőség rosszabbodásáról, vizsgáljuk azt ki. A vegyi iparban dolgozó elvtársak vizsgálják meg a fonalnak a minőségét, a mieinknek viszont goridoskodniuk kell arról, hogyan volna megakadályozható a harisnya szegélyén támadt szemnek egészen a talpig való lefutása. Az Elita n. v. szakemberei olyan harisnya gyártásán dolgoznak, amely nagyon tartósnak Ígérkezik, mivel rácsoskötésű és azon a szemek már nem oldódnak. A kötöttáruipari kísérleti intézet dolgozóinak pedig az legyen a feladatuk, hogy oldják meg a harisnyák fényességének tompítását. A fényes monofilharisnya nem szép, és az eddigi fénytompítási gyakorlat sajnos 30—40 %-al csökkenti a színezés minőségét.

— Főleg korosabb olvasóink nevében szeretnénk még figyelmét a krepsziion-harisnyák hiányára felhívni.

— Örülök, hogy válaszommal megörvendeztethetem őket. E harisnyák gyártása 1958-ban 13 %-al emelkedik. Problémáink vannak ugyan a gépberendezéssel, amellyel a szilont göndörítik. Az átalakítás eltart 1960-ig. De amint mái említettem, a női krepsziion-harisnyák gyártása már ez évben emelkedni fog. Lesz elegendő női és férfi rövid krepszilonharisnya is.

Újdonság is kerül a piacra: krepszilonból készült sínadrág, amely nem térdelődik ki, továbbá ruganyos krepszilon fürdőruha.

Akad azért javítani való a krepszilonharisnyákon is. Megfelelő színekben kell őket gyártani. Hiszen idősebb asszonyaink is csinosak akarnak lenni.

— További kérdésünk a cipőket illeti. Az asszonyok azt írják, hogy a drágább és ízléstelen tűsarkú cipők helyett készítsenek inkább olcsóbb, kényelmes és könnyű cipőket.

— Az elmúlt években a cipőipar tényleg nehezebb cipők készítését részesítette előnyben. 1958-ban azonban már 70 %ban könnyű cipőket készítünk. Többek között az annyira kívánt mokaszinokat. Azonkívül a könnyű, műanyagsarokkal ellátott cipők is piacra kerülnek.

— Újra az idősebb nők problémáira szeretnénk visszatérni. Panaszkodnak, hogy az elmúlt évben nem lehetett sötétebb színű szandálokat kapni.

4

— Hát ez igaz. A cipőáruk jegyzékén az idén se gondoltak rájuk. És bizony' egy nyugdíjas, korosabb nő nehezen engedhet meg magának kézzel varrott cipőt. Elrendeltem, hogy a jegyzéket egészítsék ki ilyen, kissé zártabb sötét cipőfajtával. Biztosítani akarjuk még a szélesebb lábakra szánt, G-jelzésü női- és gyermekcipők raktározását is.

— Olvasóink arra is felhívták figyelmünket, hogy nem kapni sziionsált, szilonkesztyűt, modernebb kalapokat és táskákat.

— Nincs még elég szilonunk. Elég lesz azopban belőle, amint befejezzük a keletszlovákiai Kapron-üzem építését. Meggondolandó volna azonban, nem használhatnánk-e föl a szükségleti cikkekre például annak a szilon mennyiségnek egy részét-, amelyből a női hálóingek készülnek.

Kalapot különben eleget gyártunk, Prágai kirakatokban láthatunk eleget. E kérdés megoldása a kerület i bevásárlókon múlik. A nőknek határozottabban kell követelniük a kereskedelemtől, hogy jószabású, divatos kálapokat kapjanak. Akkor azután Bratislavában is, más városokban is elég modern kalap lesz. Ha már a kerületi bevásárlókról van szó, ők abban is hibát követnek el, hogy az üzletekben kockásmintájú és egyéb, erősebb nők részére nem megfelelő ruhák vannak raktáron éppen a legnagyobb méretekben. Mivel a bevásárlók ilyen ruhákat kérnek, az ipar szót fogad és leszállítja azokat. Ezentúl az ipar képviselőinek nemcsak az eladással, hanem azzal is törődniük kell, hogy figyelmeztessék a bevásárlót: hiszen ez kockás! Milyen lesz majd egy kövérebb nő ilyen ruhában!?

Ami a táskákat illeti, azok divatja nagyon változó. Meggondolandó, ne változtassuk-e a táskák jegyzékét évente legalább kétszer.

Nagyon hálásak vagyunk Miniszter elvtársnő, hogy olyan kedvesen fogadott bennünket és annyi időt szentelt nekünk. Mit üzenne újévre olvasóinknak?

— Azt, hogy jó munkát végezzenek. Az árucikkeket nem kormányhivatalokban gyártjuk. FJőforduit már, hogy felszaladf hozzánk nagy mérgesen egy pékinűhelyben dolgozó nő rosszul varrott ruhában. Lehet, hogy azt a ruhát éppen az 6 szomszédasszonya készítette, aki viszont a kenyér miatt dühöng. A jó készítmény csak mindnyájunk gondos munkájának eredménye lehet.

S. J