Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-06-01 / 11. szám

Itu'fh opcm biztosan megfeledkezett rólunk, mert nem ír. Pedig nagyon várom válaszát. Zá­rom levelem és nagyon nehezen várom le­velét Maruska. — Mun. Yong Chi. A többi levél is hasonlóan kedves és megható. Pak Sang Hó azt írta, hogy sok olyan autó szaladgál a koreai utcákon, melyeken legnagyobb örömére a „Skoda” csehszlovák jelzést fedezte fel. Boldog, hogy ezt a szót el tudja olvasni s ilyenkor mindig Csehszlovákiára gondol. Mások meg arra panaszkodnak, hogy nehezen szoknak rá újra a koreai kosztra. írják, hogy hiány­zik nekik a krumpli, knédli, kelt tészta és a sütemény, amit Koreában nem ismernek. A látogatásunkat megelőző estén indiai filmet forgattak a koreai gyermekeknek. Cí­me „A nagyváros utcáin“. Máskor mindig zajosan és vidámon tárgyalják a filmben látottakat, hogy levonhassák belőle a ta­nulságot Most azonban szótlanul, meg­rendülve széledtek szét szobáikba. Biztosan nem egy közülük sírt is az éj leple alatt, mivel a filmben szereplő, édesanyját a föl­dön és égben egyaránt kereső gyermek sa­ját sorsukat juttatta eszükbe. Lehet, hogy ez a film is inspirálni fogja őket képek fes­tésére, mint a huszita háborúról szóló „Mindenki ellen" című cseh film, melynek nyomán olajfestmények és akvarellek szü­lettek a kis festőművészek ecsetje alatt, így volt annak idején is, amikor határtalan lelkesedéssel hallgatták a szovjet műhold fellövéséről szóló híreket. Akkor a műhold volt festészetük fő témája. A koreai gyermekek nagy tehetséget és hajlamot mutatnak a művészet iránt. A festészeten kívül érdekli őket a zene is. Saját erejükből, zenetanár segítsége nélkül A kultúrterem egyik sarkában családias hangulat uralkodik. megtanultak játszani különböző hangsze­reken. Mandolinzenekaruk, valamint tánc­csoportjuk az ifjúsági csoportok idei járási versenyén az első díjat nyerte. írnak verse­ket is — szlovákul — melyek meg is jelennek a szlovák ifjúsági lapok hasábjain. Futball­csapatuk meg átverekedte magát a kerületi versenyekbe. A vidám kultúr- és sportélet mellett azon­ban nem feledkeznek meg arról sem, hogy hazájuknak müveit, technikailag képzett polgárokra van szüksége. A tanulók ötven százaléka kitüntetéssel vizsgázik, s a töb­binek is többnyire csak a szlovák nyelv ront­ja az osztályzatát. Kitűnőek különösen a fi­zikában, kémiában és a matematikában — tehát azokban a tantárgyakban, melyekre a praktikus életben a legnagyobb szükség van. A hegyek tövében meghúzódó kis község - Mosovce -г- lakói már nehezen tudják el­képzelni életüket a koreai gyermekek nél­kül. Hiszen szemük láttára nőttek kicsiny gyermekekből serdülő leányokká, fiúkká. A helyi EFSZ évzáró ülésén, s az állami birtok gazdaságain nem győzik eléggé di­csérni szorgalmukat, ügyességüket. Segítet­tek mindenkinek, aki tőlük segítséget kért. Sőt, kérni sem kellett. Jó szívük egyszer csaknem bajba sodorta őket. Történt egyszer, hogy a gyermekotthon előtt vezető úton öreg anyókát figyeltek meg, omint mendegélt hátán az erdőben szedett rőzsecsomóval. A gyermekek figye­lemmel kísérték meghajlott alakját, külö­nösen amikor észrevették, hogy ezt az utat csaknem minden nap megteszi hátán az összegyűjtött rőzsecsomóval. Egy nap se szó — se beszéd, néhány fiú szó nélkül el­tűnt a gyermekotthonból. Pár óra alatt úgy telehordták az öreg néni udvarát fával és rőzsével, hogy az erdész panaszra ment a Központi Gyermekotthon igazgatójához. így, hol vidáman, hol szomorúan teltek a koreai gyermekek évei a Mosovcei Gyer­mekotthonban, ahol most utolsó heteiket töltik. A kisleányok már falvédőket hímeznek ezzel a felírással: UDD - Mosovce - 1953-58. Emlékül a Csehszlovákiában eltöltött né­hány boldog évre. S mi, amikor a nemzet­közi gyermeknapot ünnepeljük, szívünk minden szeretetével kívánunk boldog és hosszú életet a világ összes gyermekeinek, köztük a hazánkban élő, meleg szívű koreai gyermekeknek js. Gir \ tánccsoport szinte áhítattal táncolja ősei táncát. Repül a labda Ri Bu Von, Kim Han Dók és Ri Yong 5n< festményeiket bírálgatják. Stúr, 2izka, hu­szita háború - ez a témája legújabb festményeiknek. Végre kitavaszodott, s a napfény kicsai­­ja őket a szabadba, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom