Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-15 / 10. szám

IK II L N C ¥ N ¥ A p R Ä A 0 „Valamennyiünket közös cél vezérel: nemzeti és általános emberi öntudatunk fokozása, a nemzet erkölcsi alapjának meg­szilárdítása, ismereteink kibővítése. A nem­zet szellemi képességeitől függ annak jö­vője, csakis műveltségéből meríti az erőt, mely dicsősége tetőpontjára juttatja," - mondotta Jan Neruda kilencven évvel ez­előtt — 1868. május 16-án, a prágai Nem­zeti Színház alapkőletételekor elhangzott beszédében. A Nemzeti Színháznak, melyről bátran állíthatjuk, hogy a cseh nemzet szíve, éppen úgy, mint Prágáról, hogy Csehszlovákia szí­ve. régi hagyományai vannak. Ezek a ha­gyományok már az ünnepélyes alapkötetté^ tel napján is kifejezésre jutottak, MMÜTS/ cseh nép az ország minden^és^bijK^BU vonult a színház elé és szívbor Jpfcő, ben­sőséges monifesztáció keretébftríucuuibi­­zonyságot tett összetartásáról.^álagzoflLéVz/1 ségéről, harciasságóról. ’л A Nemzeti Színház felépítése hazafija» tett volt kulturc Is es politikai szemponAóP egyaránt. Az 186/. évi osztrák alkotmar^f ugyan biztosította a lakosság gyülejsjqési jogát, mégis a bécsi kormány - az aflöt­­mány törvényeivel ellentétben — uketólst adott -a hivataloknak, lehetőleg korletézzák a nép ezen jogát. A csendőrség és кчяйпа­­ság gyakori beavatkozása és „rend*9|itólá­­sa", összetűzései a néppel, csak seHlerftet­­ték a nemzetet elhatározásában: pjnden körülmények között kivívni a cseh nap sza­badságát. Érthető, hogy e szent cél eléré­séhez évekig tartó rendkívüli önfeláldozás­ra, kitartásra, egységre volt szükség. Egyéb anyagi eszközök híján éveken át gyűjtése­ket rendezett a nép, míg végre 1881. jú­nius 11-én a Vltava menti „Arany kápolnát" átadták igényes hivatásának. Sajnos, a nép nem sokáig élvezhette művének gyümölcsét. A nemzeti öntudat hirdetését szolgáló szen­télyben két hónap múlva tűz ütött ki és majdnem teljesen leégett. Az újjáépítéssel járó munkálatok több mint két évet vettek igénybe és az egyszerű emberek összeku­porgatott koronáiból ismét igen sokat emésztettek fel, míg végül is 1883. novem­ber 18-án' az új Nemzeti Színház Smetana Libusejével ismét szélesre tárhatta kapuit.. Az épület, mely világviszonylatban is kép­zőművészeti remekmű, mai külsejét kora legkiválóbb művészeinek köszönheti. Ales, Zenísek, Brozík, Marák, Hynais, Myslbek és Zítek soha el nem múló dicsőséget szerez­tek nevüknek azért a szevedélyes, olthatat­­lan szeretetért, alkotó lelkesedésért, amely­­lyel belevetették magukat munkájukba. így vált a nemzeti megújhodás temploma a cseh nemzet erejének és kitartásának jel­képévé. ’ I A Nemzeti Színház már kezdettől fogva \ cseh színháp>kultúra mesterműveit, klasz­­: ^ikyck»ai1t3tosarfaÉtfzte műsorára. Smeta­­nbich, Janácek operáiban, Jirásek színműveiben mindig a cseh fészek legjobbjai tündököltek. Színpa­­ífct Mosna, Vojan, Hübnerová, Destinová és'sokan mások szereztek maguknak világ­hírt, hogy külföldön is hirdessék a cseh mű­vészet nagyszerűségét. De á bársonnyal bevont földszinti ülőhe­lyeken, páholyokban az előadásokat akkori­ban csak az úgynevezett jobb társaság tag­jai élvezhették. A nép csak madártávlatból, a kakasüiőről tapsolhatott kedvenceinek. Csak 1945 májusa, a felszabadulás tette számára elérhetővé és természetessé a szín­ház rendszeres látogatását. Csak ä májusi felkelés, a szovjet hadsereg és a népi de­mokrácia adta vissza a haladó szellemű színészek jogait. Ma, a Nemzeti Színház alapkőletétele kilencvenedik évfordulóján hivatásának te­tőpontján áll. Nézőterét estéről estére meg­tölti a dolgozó nép, mely megtanulta él­vezni az erkölcsi igazságot, a klasszikusok és a legjobb mai művek szépségét, a haza szocialista építésének nemes hazafiasságát, hogy mindazt, ami szép, ami jó, átvegye és örök időkre a magáévá tegye! Kardos Márta. NEMZETI SZÍNHÁZ A prágai Nemzeti Színház A színház szalonja, Mikolás Ales eredeti festményeivel. Smetana: Libusa operájából az egyik jele­net. Mária Podvalová. államdijas, és Vác­lav Bednáf, az opera tagjai, A színház nézőtere

Next

/
Oldalképek
Tartalom