Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-15 / 10. szám
A KÖ2TÄRSASÄG NEVÉBEN. Mint a halottaskocsi, sötétben, kicsiny ablakkal hátsó falán, rabkocsi zúgott végig naponta kétszer Banská Bystrica macskaköves utcáin. Előtte motorbicikli - mögötte személyautó. Az emberek megálltak a járdák szélén és borzongva suttogták: Ott viszik a gyilkosokat. A rabkocsi nap nap után minden reggel megállt ijesztő terhével a Banská Bystricai Népház udvarán. Bilincs csörrent, lépés dobbant. A kocsi mélyéből lehajtott fejjel tizenkét ember menetelt a vádlottak padja felé. A Népház nagy terme indulatokkal fűtött. A Csehszlovák Köztársaság címere alatt bírói talárban háromtagú szentjtus ül. Jobbján két ügyész vádol sok száz halott és még több gyászoló nevében. Balján négy védőügyvéd ügyel, hogy a szenátus tagjai minden enyhítő körülményről tudomást szerezzenek és a törvény betűje szerint ítélkezzenek. A vádlottak padján ülő tizenkét ember tarkójára sok száz szempár tapad. A hozzátartozók — apa, testvér, feleség — tekintete, akik a tárgyalás első napján még hitetlenkedő könnyes szemmel néztek feléjük, most irtózottal telve hallgatják a vádlottak és a tanuk vallomásait. A vallomások nyomón feléled a tizenhárom év előtti ködös, zimankós decemberi hajnal. A vádlottak padján ülő rohamosztagosok Krupináról Banská Bystricára kisértek egy nagy csoport foglyot. Embereket, akiknek nem volt joguk — úgy mint most nekik — bíróságra, védőügyvédre. Bűnük: szlovák hazafiak voltak, a szabadságért harcoltak, vagy, hogy 'cigánykunyhóban vagy zsidó csalódban látták meg a napvilágot. Alig aludtak egyetlen éjszakát a Banská Bystricai börtönben, fekete autóbusz és fekete ponyvával letakart teherautók álltak meg a börtön udvarán. Ezekben vitték őket a rohamosztagosok Kremnicka felé. Ezen a hajnalon Kremnicka határában száz és száz férfi, nő és gyermek feküdt arccal a fagyos földön. Egyenként ráncigálták és vezették őket a tankcsapda szélére, hogy tarkólövéssel hulljanak a már ott fekvő halottakra. Németek kezdték a gyilkolást. De amikor pánik tört ki az élők között és azok jajveszékelve tömegestől ugráltak a tankcsapdába, hogy a holttestek alá furakodva védjék meg életüket, lövöldözni kezdtek a rohamosztagosok is. A kicsiny gyermekek pólyapárnájából tollak röpdöstek a levegőben és a gyermekek, aszszonyok keservesen jajveszékeltek. Néhány óra leforgása alatt kb. 300 életet oltottak ki a németek és a rof|omosztagosok golyói.- Mikor visszatértfk Kremnickáról Krupinára, ittasak voltak. Szemük, vérben forgott mint a veszett kutyáké - mondta vallomásában Alexander Breuer, aki tanúként szerepelt ezen a tárgyaláson. Ő közöttük töltött néhány napot, miután szüleivel együtt egy barlangban elfogták. Kovács János névre szóló hamis igazolványával sikerült megmenekülnie. Tizenhat éves volt akkor. - A rohamosztagosok egyike odajött akkor hozzám és megkérdezte, emlékszem-e arra a Breuer nevezetű öreg házaspárra, akivel együtt engem is elfogtak. Nem akartam magam elárulni előttük és ezért azt mondottam, már nem emlékszem rájuk. Mondta, hogy azokat is lelőtték Kremnickán. Ö még állítólag megengedte a szüleimnek, hogy elbúcsúzzanak egymástól, majd egyszerre lőtte őket agyon. Arany fogakat is mutattak akkor nekem, amit zsákmányként hoztak magukkal. Még ma is hinni szeretném, hogy azok nem az édesanyám fogai voltak — tette hozzá visszafojtva könnyeit. A teremben megdöbbent csend fogadta vallomását.- Alexander Breuer! Meg tudná ismerni a rohamosztag tagjait?- Igen. A tanú megfordult. Az előírásoknak megfelelően eddig őt nem engedték be a tárgyalásra. Most látja először a vádlottakat.- Ez a pap járt nagyon gyakran a rohamosztagosok közé és ez az ember itt Laco, a rohamosztag parancsnokának helyettese - mutat vádlóan az ott ülők felé. Sorra felismeri a többi vádlottat is.- Vádlott Laco! Igazat mondott a tanú?- Laco felállt, a tanúhoz lépett. - Igazat . — válaszolta. Ö nem tagad. De Sliacan lelkész semmire sem emlékszik. Eddig minden tanú és mindegyik bűntársa ellene vallott, de ő semmit sem akar beismerni. Úgy állítja be a dolgot, mintha gárdista lelki tanácsadói tisztsége, a Hlinka Párt járási elnöki, valamint kormánybiztosi tisztsége csak formális dolog lett volna. A terem felmorajlik. A hátsó sorokban ülő cigány származású férfiakat és nőket nézem. Izgatottan gesztikulálnak, sírnak. Az egyikkel közülük az előző napon beszélgettem a vasútállomáson.- Az édesapámat és két bátyámat gyilkolták le Kremnickán — mondta. — Az 6 Jv <f krupinai pap, aki együtt dolgozott <r rohamosztagosokkai, - mutat Sliacan felé Alexander Breiter. anyám hat gyerekkel maradt egyedül. Mint nálunk sokan mások, ő is eszét vesztette a fájdalomtól és a gondtól. A mi negyedünkből egy süketnémán kívül minden férfit és fiatal leányt elvittek és meggyilkoltak. Mikor segítségért könyörögtünk, Sliacan lelkész azt válaszolta nekünk: A cigányt gyilkolni nem bűn, mert a cigány nem ember! Elhangzott a vádbeszéd, valamint az alaposan kidolgozott védőbeszédek is, melyek a körülményeket és lelki adottságokat figyelembe véve igyekeztek megmagyarázni, hogyan lettek az itt ülő vádlottakból gyilkosok. Az ügyész Laco fejére halálbüntetést és a többinek a legsúlyosabb ítéletet követeli. Az utolsó szó jogán Sliacan, Párnican, Sepitko és Krajcí, a krupinai járás akkori vezetői igyekeznek hófehérre mosni magukat. Laco is megtörik. Osvald, aki Kremnickán a rohamosztagot vezette, felháborodottan kiabál. — Az urak már megint szeretnének kibújni a felelősség alól. Hazudnak és tagadnak. Igaz, mi gyilkoltunk. Mi fogtuk a puskát, de a ravaszt ők húzták meg: Sliacan lelkész,, aki előre megáldotta minden cselekedetünket és PáLrnican polgármesterrel, Sepitko jegyzővel és Krajcival, a Hlinka gárda járási vezetőjével halálba küldte az embereket Mi, a rohamosztag tagjai idegenek voltunk Krupinán. Ha ők, a helyi urak nem szemeltek volna ki áldozatokat, nekünk sem lett volna okunk gyilkolásra. Sliacan mennyországról és pokolról prédikált nekünk. Kremnickára kellett volna eljönnie, hogy meglássa, milyen az igazi pokol I A tárgyalás legdrámaibb pillanatai ezek. Hasonlóan vádol Zauska, Koprda, Tóth, Stolár, Miksík és Masaryk is. Csakhogy a törvény értelmében nemcsak az bűnhődik, aki a törvényellenes parancsot adja, de az is, aki azt végrehajtja. Banská Bystrica utcáin utoljára viszi szörnyű terhét a rabokat szállító autó a Népháztól a börtön épületéig. Az emberek szótlanul néznek utána. Nem egy közülük kevesli az egyetlen halálos ítéletet. De az, aki a tárgyalást végighallgatta, tudja, hogy az első számú vádlott a fasiszta rendszer, a fasiszta ideológia volt, mely célja érdekében szentesítette a legszörnyűbb bűntetteket is. Gir.
