Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Шгя yjpjö üMian

A téli napok, hófúvások és fagyok olyan öltözetet követelnek meg, amelyben nem didergünk a hidegtől, hanem vígan nekivághatunk a munkába vagy sétára vezető utunknak.

1. Nagyon célszerű kiegészítése a téli kabátnak a rojtokkal díszített kötött sál vagy a csuklya. Ez tökéletesen védi a hidegtől fejünket

és tarkónkat, amulett divatos is.

2. Téli sétához vagy korcsolyázáshoz nagyon alkalmas az erősebb anyagból készült bőven szabott rakott szoknya és a kényelmes szvetter, amely alá blúzt is felvehetünk. A szvetterek könnyedén testhez simulok. Hordhatjuk szoknyába vagy a szoknya fölé is. Megint divatosak a csíkos szvetterek, azonban csakis függőleges csíkozással. Csinos kiegészítése ennek az öltözetnek a szvetter anyagából készült sapka, egy szélesebb bőröv, harisnyanadrág, sportfélcipő, valamint kötött kesztyű.

3. A téli ruhatárhoz tartozik többek között a hétnyolcado8 meleg kabát, amelyet régibb bőszabásv kabátból is átalakíthatunk.

E kabátot sima, szűk szoknya fölé is hordhatjuk. Elkészítésénél ne feledkezzünk meg a begombolható téli betétről és a bővebb szabású karnyílásokról, hogy alatta melegebb szvettert vagy mellényt is viselhessünk.

4. A sínadrág ne legyen túl szűkre szabva, és a talp alatt húzódó kantárt úgy varrjuk fel, hogy a cipőben ne szorítson. Nagyon divatosak az új szélkabátok, kötött vállrésszel és csuklyával. Szalagszerűen\ bevégzett kötést alkalmazunk az övben is.

5. Továbbra is divatosak a rövid paletók. Szabásuk hátul azonban bővebb. Hidegebb napokon a kis paletóhoz erősebb szoknyát viselünk azonos anyagú sállal és egy szvetterrel kiegészítve.

M. Bendová Brziaková

Anyaga: bőr, düftin vagy másféle szövet, esetleg • kabátunkból maradt darab.

A rajzon feltüntetett méret szerint papírmintát készítünk, melyet a düftin baloldalára tűzünk és krétával körülrajzoljuk, majd vékony béléssel, lehetőleg organtinnal együtt körülgépeljük, és kivágjuk, kifordítjuk és kivasaljuk. Hegyes ollóval 2 cm távolságban és 1 cm mélységben kis lyukakat szúrunk a düftin szélébe.

Horgolás: használjunk vastag fonalat. Minden kiszúrt lyukba 2 rövid pálcát horgolunk, ezután összevarrjuk a düftin két szélét, az lesz a sapka hátulsó része. A horgolás rövid pálcákból áll, melyeket mindig a pálca hátulsó szemébe szúrunk. A munkát minden sor után megfordítjuk, ezáltal vastag, bordás horgolást nyerünk. A horgolt rész kb. 7—8 cm széles. Az utolsó sorba vékony gumit horgolunk, melyet a fejbőség szerint néhány öltéssel lerögzítünk. A sapka tetejét egyráhajtásos pálcából horgolt kör alkotja, melyet a sapka körülhorgolt széléhez varrunk.

Jó színösszeállítással csinos sapkát készíthetünk. Az őszi, téli napokon igen kellemes viselet.

Aki bőrből készíti a sapkát, ne használjon hozzá bélést, mivel a bőrnek enélkiil is jó tartása van.

Strausz Margit