Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-05-01 / 9. szám

Érdekes kis híreink

Csehszlovákia őskora címen a prágai Nemzeti Múzeumban több ezer leletet és emléktárgyat állítanak ki, melyekre az idők folyamán a régészek Csehszlovákia területén bukkantak. A legérdekesebb ereklye egy kétezer éves búzakenyér, amely egyedülálló a világon.

A Rio de Janeiróban megtartott II. nemzetközi táncfesztiválon a klaszikus balett első három díját a Szovjetúnió, a modern balett első diját is a Szovjetunió nyerte el.

Indiábcn már most készülnék legnagyobb írójuk, Rabindranath Tagore 1961-ben bekövetkező száz éves születési évfordulójának megünneplésére. Az Indiai Irodalmi Társaság bizottságot alakított Tagore műveinek összegyűjtésére, mely bizottság élén Nehru áll.

Yves Montand, a „Május elseje" című olasz-francia filmében az egyszerű párizsi emberek életét rajzolja meg.

Csehszlovákia több ezer mohamedán Koránt szállított az arab államoknak. A könyvet rendkívül finom papírra nyomtak és akkorára, mint egy kockacukor. Csak nagyítóval olvasható.

Toni Seiler, az osztrákok hires síelője filmszerepet vállalt egy sportfilmben, amiért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfenyegette, hogy professzionistává nyilvánítják. Toni Seiler arra hivatkozik, hogy a bizottságnak nem lehet kifogása az ellen, ha a bádogosmesterség helyett a filmszinészetet választja foglalkozásnak.

A párizsi Nemzetek Színháza előadássorozatában, melyen tizenhat külföldi együttes vesz részt, a görög Nemzeti Színház szerepel elsőnek. A megnyitón Euripides Medeája kerül bemutatásra.

A moszkvai Állami Könyvtár 2212 könyvből álló Kínai Enciklopédiát kapott ajándékba. Ezzel együtt a könyvtár külföldi könyvállománya több mint kétmillióra emelkedett.

Néhány angol mozinak az a kísérlete, hogy az előadásokon betiltsák a dohányzást - kudarcba fulladt. Rövid idő alatt erősen megcsappant ezekben a filmszínházakban a látogatók száma.

E. Cileisz és L. Kogan világhírű szovjet művészek befejezték hangversenykörútjukat az.USA-ban és jelenleg Kanadában szerepelnek rendkívüli sikerrel.

Fizikai munka végzése közben a férfiaknak több erőre van szükségük, mint a nőknek - állapítják meg uz angol fizikusok. Pl. 500 méteres futással hasonló feltételek és teljesítmények mellett a férfiak energiafogyasztása 14%-al nagyobb, mint a nőké.

Szófiában megkezdték az első televíziós állomás építését, mely ebben az évben már működni fog.

U

•£ ár évvel ezelőtt az első baromfiösszeírás napján történt. .

Zsuzsi néni sohasem volt gazdag. Afféle párholdas parasztnak volt a felesége. Mindig békés természetű volt az istenadta, éppen ezért illendően köszöntötte a nála gazdagabbakat, de jó viszonyban élt a szegényebbekkel is.

Egy reggel lélekszakadva esett be az ajtón Kovács Gergőné, egy volt nagygazdasszony.

— Jaj Zsuzsi, végem van . . . már a tyúkjaimat meg az összes baromfimat összeírták, jaj, elviszik már még a párnát is a fejünk alól, - jajveszékelt az asszony.

Zsuzsi néni, mi tűrés-tagadás, nagyon megijedt, összeírják a tyúkokat? De hiszen eddig elég volt a négylábúak nyilvántartása, most még a baromfit is számbaveszikl? Már abból sem tarthat az ember annyit, amennyit akar? Hát mit ér a gazdasszony, ha udvara nem hangos a mindig éhes tyúkok, kacsák, libák kiabálásától, minek kapre, oldalára igazították, nehogy kihallatszszék a nagyszájúak óbégatása, éppen abban a pillanatban, amikor itt lesznek.

— Jól van ez, lelkem, — dörzsölte a kezét megelégedetten Kovácsné, — aztán rólam el ne feledkezz majd, ha már rajtad sikerült segítenem. Aztán itthon legyél, mert minden pillanatban ideérhetnek... —

Azzal elköszönt, hogy szól még akinek tud.

Zsuzsi néni fejében egyre csak az járt, hogy milyen jólelkű asszony ez a Kovácsné. Ahelyett, hogy kárörvendő lenne, ha az övét elviszik, vigyék el a másét is, még inkább segít, minél kevesebbet fizessenek rá az összeírásra . . .

Nem tudta, mihez fogjon, olyan izgatott volt. Csak ne lenne belőle semmi baj. A szomszédok csak nem árulják el. Jaj, azt el is felejtette megkérdezni, hogy ki jár összeírni? Hátha valami ismerős? Mert ha idegen, akkor nincs semmi baj, annak megmondja kereken: 7 tyúk, 1 kakas és el van intézve. Nem is adja oda azokat a drágán

ti

m

/

t

' ja‘(Xa

V

m Pé\

J H\AAI fv

ja el a láoát, ha váratlan vendég érkezik, vagy beteg akad, akit illendő meglátogatni és urambocsá’, a szegény ember fiának már azt is kikötik, hány baromfi mehet le a torkán?

Mindez pár pillanat alatt futott át az agyán, miközben Kovácsné állandóan jajveszékelt.

— ... Jaj nekem . . ., hogy én nem tudtam előre ..., eldugtam volna az istenadtákat, vagy leöldöstem volna belőlük. r., mind meg kellett mondanom, lelkem, mert kétszer is a lelkemre kötötték, hogy csak a valóságot mondjam . , . No, egy párat azért így is letagadtam, hogy ha'elviszik, maradjon legalább hírmondója ... De mit ér az, ha az embert megfosztják a saját nevelésétől. Ezért eteti meg velük az ember azt a ménkű sok kukuricát, hiszen többet esznek, mint két hízó! De mikor olyan jó a csirkehús! . . . Dugd el őket Zsuzsi, mire ideérnek, dugd el akárhová ... és mondd azt, hogy fia sincs ... Az lesz a legjobb, aztán majd ha az enyémet elviszik s a tied mind megmarad ..., hát majd csak eszedbe jutok és hozzájárulsz a káromhoz egypár aprójószággal . . .

Zsuzsi néni figyelte is, meg nem is, amit Kovácsné mondott, mert neki is ilyesmi járt az eszében. Eldugni valamennyit. Szerencsére még nem engedte ki őket az ólból, de hová rejtse őket. .. Sietnie is kell, mert minden pillanatban ideérhetnek ...

— Jól van Kovácsné asszony . . . hogyne, — szólt anélkül, hogy tudta volna, mit.mond és mire mondja ... — De az isten áldja meg, segítsen! — Azzal kiszaladt, a hírhozó pedig utána.

Hamarosan előkerült egy nagy láda, abba egymás után 36 paprikásnak való csirkét dugtak bele, aztán - gyerünk fel a padlásra. Valahány rossz pokróc, rongyos ruha akadt a padláson, azt mind a láda tetejénevelt csirkéket, hiszen szüretre meglesz egyetlen unokájának a lakodalma, mivel rukkolna ki akkor?

Hol felállt, hol leült, idekapott, odakapott, de a szeme mindig az utcaajtón volt. Néha ki-kiszaladt az útra, de sehol sem látott gyanús személyeket. Egyszer fel is ment a padlásra, persze előbb belülről bekulcsolta a konyhaajtót, nehogy rányissanak. A csirkék úgy lihegtek, mint a fáradt kutyák, szinte megkönnyebbültek, amikor felcsapódott, a fejük fölött a sokrétű takaró.

Szomjasak szegények . . . hozok vizet, leikeim . . . várjatok, - suttogta Zsuzsi néni és magában így zsörtölődött. - Csak már jönnének, meddig senyvesszem ezeket az ártatlan állatokat ebben a melegben, levegő nélkül ... - Aztán betett közéjük egy lábas vizet, újra letakargatta és otthagyta őket.

Közben elharangozták a delet... se ebéd... se semmi. . . Hiába, nem tudott dolgozni. Már arra is gondolt, hogy felmegy a padlásra és szélnek ereszti a jószágot, hátha Kovácsné csak rémeket lát. Miért vinnék el az ő baromfiát, hiszen a beszolgáltatásnak mindenkor pontosan eleget tett, talán hozzá nem is jönnek, azok a szegény párák meg ott főnek abban a levegőnélküli börtönben ...

Délután négy óra volt, mire a HNB titkára és egy nőbizottsági tag lenyomta a kiskapu kilincsét.

És jaj ... a nőbizottsági tag Kelemen Julis, Zsuzsi néni harmadik szomszédja volt.

Zsuzsi néninek egyszerre nagyon melege lett, de a másik pillanatban kirázta a hideg. Mi lesz most?

— Jó napot, Zsuzsi néni.. ., van-e sok aprójószága, — köszöntött rá a titkár. . .

— Hogyne volna, — nevetett Kelemen Julis, — hiszen együtt kapirgálnak a mieinkkel,