Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-01 / 9. szám
BATUM A Szovjetunió legdélibb városa a Fekete-tenger partján Batum. Mintegy tizenöt kilométernyire van a török határtól. Bár gyakran esik itt az eső, mégis az ország legmelegebb helyének tartják. Gyárváros, de egyben fürdő- és üdülőhely - párosul benne a hasznos a kellemessel. A tenger vize a kikötőben naftás ugyan, a szivárvány minden színében játszik, de a strandon se híre, se hamva a tisztátalanságnak. A sekély, derékig érő vízben messze begázolhatunk a tengerbe, úgy, hogy még azok is, akik nem tudnak úszni, a szelíden simogató hullámokon kedvükre lubickolhatnak. Útközben mindenféle nemzet fiával öszszetalálkozunk. Grúzokon, ukránokon, örményeken és oroszokon kívül görögökkel, sőt törökökkel is. Errefelé akadnak nők, akik még ma is fátyollal leplezik arcukat az idegenek, főleg a férfiak elől. így követeli meg mohamedán vallásuk. Minthogy a Szovjetunióban mindenki a nap minden részében teát szürcsöl, mert - amint mondják - télen melegít, nyáron meg üdít, az országnak 70 000 hektáros teaültetvénye van és ebből Grúziára 63 000 hektár esik. Batum környékén mintegy tíz teafeldolgozó-gyár van, úgyhogy itt is alkalmunk nyílik az ültetvények és gyárak megtekintésére. A tea leve sötétbarna, de olyan is van, mely zöldre festi a forró vizet. A grúziai tea ízét nálunk is jól ismerjük, mert a sokfajta ízletes teát nemcsak a szovjet nép issza. Mi is szívesen reggelizzük, vagy oltjuk szomjunkat a szovjet teával. A bambuszerdő és a füvészkert Batum további látványosságai közé tartozik. Magaslatokon, völgyeken, pálma- és eukaliptusz- és cipruserdőkön keresztül visz utunk. A bambuszcserjék sárgák, a fák törzse zöld. A szovhoz vezetőjének magyarázata bámulatba ejt:- A bambusz oly gyorsan nő, hogy majdnem szemmel látható. Huszonnégy óra alatt néha negyven centiméterrel is gyarapodik. Fája olcsó és gazdaságos. Padokat, asztalokat készítenek belőle, sőt házépítésre is alkalmas. A fa magját megőrlik és lisztként hozzák forgalomba, míg a fiatal hajtásokat keleti (orientá i is) édességek formájában árulják a bazárokban. Indokínából hozták be hozzánk, — fejezi be új ismerősünk érdekes magyarázatát. Emlékbe mindannyian letörünk egy-egy darabot a cserjékből, sőt olyanok is akadnak, akik halászbothoz hasonló pálcákkal térnek vissza, és szemünk világát veszélyeztetik féltve őrzött zsákmányukkal. A füvészkerten fiatal tanárnő vezet végig. Nyina Mihajlovna szakértelemmel magyarázza a különféle fák, pálmák és növények eredetét, hazáját, korát és tulajdonságait. Sétánk folyamán olyan fákkal, növényekkel is találkozunk, amelyekről már hallottunk, de sokkal nagyobb azoknak a száma, amelyekkel még sohasem találkoztunk. Gondosan olvasgatjuk az orosz ismertető feliratok mellett a latint is,, és igyekszünk kisilabízálni, melyik, mit jelent. De nem vagyunk szakemberek és ezért be kell érnünk annyival. Titokban szemrehányásokat teszünk magunknak, hogy nem tanultunk kellő lelkiismerettel az iskolában, és csodáljuk az okos Nyinocskát, aki türelmesen, játszi könnyedséggel ad valamennyi kérdésünkre részletes felvilágosítást. Újabb meglepetés Batumban, a városban ér. Az utcán véletlenül összetalálkozunk az ottani dohánygyár dolgozóinak együttesével. A fiatal leányok aznap este lépnek fel a batumi nyári színházban zene- és táncszámaikkal. Hogy milyen volt az előadás? Csak úgy ropták a különféle köztársaságbeli nemzeti táncokat a legkülönfélébb nemzeti viseletekben. A vérpezsdítő zenére nem tudtuk megállni, hogy lábunkkal ne verjük az ütemet és velük ne énekeljük a fülbemászó dallamot. Mesébe illő és felejthetetlen élmény volt! A szűnni nem akaró tapsviharon kívül, hogyan is köszönhetnénk meg a közreműködőknek a gyönyörű estét? Kardos Márta. iHänydjuhk ügye... Melyik anya nem érzi saját magát dicsérve, ha gyerekét dicsérik? Én is híztam a büszkeségtől a múltkoriban, amikor egy hároméves kisfiú édesanyja a kisleányomat dicsérte. „A maga kisleánya olyan udvarias, már gyakrabban megfigyeltem!" kezdte a beszélgetést, amikor a múltkor bevásárlás közben találkoztunk. Ő maga szomorúan panaszolva, milyen neveletlen, szemtelen a kisfia, aki az uccán és a játéktéren a legkomiszabb kifejezéseket szedi fel. Vigasztaltam a kis betyár anyját, hogy az én kisleányom már ötéves és két esztendő az ilyen kis emberkék fejlődésében milyen nagy szerepet játszik. Arra is figyelmeztettem, hogy az iskolát még nem látogató gyerekek neveléséért a családi kör, dolgozó anyák esetében pedig a családi körön kívül az ovóda is felelős. Nekem például nem okoz nehézséget gyermekeimet „csúnya szavak" használatáról leszoktatni. Egyszerűen megmagyarázom nekik, miért nem szabad azokat használniuk és miután otthon sohase hallják, gyorsan megfeledkeznek róluk. Akkoriban nem volt idom az illető anyával hosszabb eszmecserét folytatni, de mivel tudtommal sok a saját gyereke viselkedésével elégedetlen anya, о nevelés terén szerzett tapasztalataimat leírtam. Mindenekelőtt igyekszem minden tekintetben határozott és következetes maradni. Bizonyos kötelezettségükhöz a gyerekek már egész kicsi koruk óta annyira hozzászoktak, hogy ma azokat minden figyelmeztetés, szidás és időhúzás nélkül teljesítik, így például ha valahonnan (sétáról, bevásárlásról, stb.) hazajönnek, akkor 1. levetkőznek, 2. a dolgaikat elteszik, azaz fogasra akasztják, 3. levetik a cipőjüket, 4. kezet mosnak, 5 kötényt öltenek magukra. Erre a sorrendre már akkor igyekeztem őket megszoktatni, amikor még egészen tehetetlenek voltak. Idővel azonban már ők maguk is tettek egy pár suta mozdulatot és lassan rájöttek, mi a teendőjük. Ma már legfeljebb a sorrendet kell néha említenem a többit ők egészen magától értődve elvégzik. Következetességemért meg lettem jutalmazva, a gyerekek megtanulták mi a rend. Ez a módszeresség lényegesen könnyíti munkámat, ugyanakkor azonban szigorú önellenőrzést is igényel. Ha jó példát mutatok, a két gyerek nem okoz nehézségeket. Vannak azonban pillanatok, amikor nem minden megy simán. Nemrégen azt mondja a kisfiam: „Anyuka ma nem mosott kezet . . ." Igaza volt a gyereknek és én meg se próbáltam kimagyarázkodni, inkább 12 sloítom megdicsértem, hogy mulasztásomat eszembe juttatta. Kimentem kezet mosni. Tökéletes ember nincs és mindenki legyen hálás, ha hibájára vagy mulasztására figyelmeztetik. Sok szülő azonban gyakran olyasmit is követel gyermekétől, amit saját maga sohase csinált, sőt a jövőben se tesz. A gyerekek az ilyen követeléseket nem értik. Gyakran volt már alkalmam látni és hallani, hogy gyerekek idegenek jelenlétében szüleik követelésére: „csináld ezt meg azt“ nem engedelmeskednek és csodálkozva mondják: „Hiszen - máskor se kellett ezt vagy azt csinálnom!“ Ha a gyerekeim hibát követnek el, az okokat nem bennük vagy „az anyósom vagy apjuk után örökölt hajlamukban" keresem - ahogyan azt oly sok anya teszi olyan szívesen, hanem saját magamban. Magamnak teszem fel a kérdést, hogyan is viselkedtél, esetleg mi is késztette környezetünkben a gyereket erre vagy arra a csacsiságra. Az én gyermekeimben magamat látom. Ha rájuk nézek, magamra vagy a férjemre ismerek, aki - bár keveset tartózkodik otthon - a nevelés terén hűséges tanácsadóm. Megvigasztal, ha valami nem sikerül, megtárgyalja velem a teendőket, de mindenekelőtt megdicsér és együtt örül velem gyermekeink sikerei alkalmával. F. H.
