Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-04-01 / 7. szám
Universitas Carolina IV. Károly cseh király és római császár emlékének ma is tisztelettel odózik a cseh nép. Az ő nevéhez sok nagy cselekedet fűződik, de ezek közül is egyik legmaradandóbb tette a Prágai Egyetem megalapitása. A Károly Egyetemet, vagy ahogy hivatalosan latinul nevezték, az Universitas Carolina-t 1348. április 7-én kiadott bullájával alapította IV. Károly Prágában. Az Európa nagy városai közül is kimagasló prágai szellemi életnek bizonyítéka ez. Az egyetemet IV. Károly szavai szerint azért nyitották meg, „hogy a királyság hű lakosai, akik tudomónyszomjukat oltani akarják, ne legyenek kénytelenek külföldön alamizsnát keresni, hanem a királyságban találják meg a vendéglátásra terített asztalt". Az egyetem kezdetben teológiai, filozófiai, jogi és később orvosi fakultással működött. Bár az egyetemen a cseh diákok voltak többségben, a szomszédos országokból is — így Németországból, Magyarországról, Lengyelországból is idejártak tanulni. Ez annál is érthetőbb, mert Bécsben csak tizenhét évvel, Krakkóban tizenhat évvel, a németországi Heidelbergben pedig nem kevesebb mint harmincnyolc évvel később alapítanak egyetemet. Magyarországról nem is beszélve, ahol több mint egy évszázaddal később, csak Mátyás király idejében, Pozsonyban nyílik meg az Academia Istropolitana, az ország első főiskolája. A prágai diákélet hozzájárult a XIV. és XV. században о cseh, szlovák, magyar, német és lengyel kultúrkapcsolatok elmélyítéséhez. Az egyetem krónikájából megtudhatjuk, hogy a Magyarországról származó magyar és szlovák diákok közül egyesek diplomájuk megszerzése után mint tanárok működnek az egyetemen. A krónika 1397-ből bizonyos Bártfai' Ágostonról, az 1400-as évek eleién egy budai Brikciről és fán Vavrinecovról tesz említést. A Budáról származó Brikci később az egyetem rektora lett. Hű követője volt Ján Húsnak, aki egy időben szintén az egyetemen működött. A már említett Jón Vavrinecov, nyílván szlovák származású tanár, később Nyitrán kanonok lett, de az egyetemen szintén Hús pártján állott, amiért 1419-ben perbe fogták. Érdemes még említést tenni egy bizonyos Lukás nevezetű papról, aki Vágújhelyről származott, és mint táborita lelkész Zizka hadseregében szolgált s a végén vértanú halált halt a huszita eszmékért. A későbbi példák is azt bizonyítják, hogy az egyetem, amely megalakítása óta a tudomány és a haladás igazát szolgálta, ádáz harcot folytatott minden időben о sötétség és a reakció ereje ellen. 1618 és 1620 között az egyetem harcol a Habsburgok befolyása ellen. A Biela Horánál elvesztett csata után Ján Jesenskyt (Jesenius) az egyetem szlovák származású rektorát, az Európa-hírű anatómust a Habsburg-uralom az Óvárosi téren lefejezteti. Sokan ekkor az egyetem tanárai és diákjai közül emigrációba kényszerültek, köztük Ján Amos Komensky is, a nemzetek tanítója, akinek egy ideig a sárospataki kollégium adott otthont. A forradalmi 1848-as évben is kezükben fegyverrel harcolnak a prágai diákok a barikádokon, éppen úgy, mint közel száz esztendővel később, a prágai gyárak munkásainak oldalán, a hitleri fasiszták seregei ellen. A német megszállók már 1939-ben véres megtorló intézkedések foganatosítása után -bezárják a cseh főiskolák kapuit, mert bennük látják az ellenállás egyik fő bástyáját. Természetesen egyoldalúan ítélnénk meg az egyetem működését, ha csak politikai és közéleti ténykedéséről beszélnénk és nem tennénk említést az egyetem tudományos munkájáról, amely jelentőségében sohasem maradt le a már említett politikai szerepek mögött. Hiszen a Károly Egyetem tanárai között a múltban és ma is olyan nevekkel találkozunk, amelyeket a tudomány világában a legnagyobb tisztelettel ejtenek ki. Említsük csak Heyrovsky professzort, a polarográf feltalálóiát, akit éppen olyan jól ismernek a vegyészek Európában, mint Amerikában, Ázsiában vagy Afrikában. Laufberger professzor fiziológus munkáit a szakirodalom az egész világon idézi, éppen úgy, mint Jirásek professzor sebész munkáit. Nejedly professzor zenetörténeti műveit meszsze határainkon túl is igen nagyra értékelik. Az utóbbi időben nagy visszhangra találtak kiváló . matematikusaink: Cech, Jarník és Katetov professzorok munkái. De talán fölösleges is több nevet idézni, hisz igazságtalanok lennénk azokkal szemben, akiket nem említenénk. Közismert tény, hogy míg valaki eljut odóig, hogy a Károly Egyetemen tanszéket kap, legalább Európahírű tudósnak kell lennie, Nem kétséges, hogy az ilyen hagyományokkal és tudományos érőkké rendelkező egyetemen megvannak a legjobb feltételek a kiváló szakemberek képzésére. Évenként sok külföldi diák érkezik a Prágai Egyetemre, hiszen az itt szerzett képesítés egyenrangú az Oxfordi, a Sorbonni vagy a Lomonosov Egyetem diplomájával. Hatszáztiz évvel, alapítása után, bár köztársaságunknak ma negyven főiskolája van, a Károly Egyetem mitsem veszített tudományos és társadalmi jelentőségéből. Hisz ma a legmodernebb tudomány vívmányait sajátíthatják itt eJ a tanulni vágyó fiatalok. Mindinkább valóra válnak Gottwald elvtárs tíz évvel ezelőtt mondott szavai: „A Károly Egyetemnek valóban dicső múltja van, de még fényesebb iövő áll előtte, ha teljesíti fő felcdatát: olyan értelmiséget nevel, amely az egész néppel úi és jobb életet teremt." Legrégibb tudományos intézetünk megérdemli, hogy jubileuma alkalmából ne csak végzett és mai növendékei emlékezzenek meg róla hálóval, de emlékezzék mindenki, aki tisztelj évszázados tudományos hagyományainkat, hazánk magas kultúráját és civilizációját, melynek dicső hirdetője a Károly Egyetem. Dr. Sgy (Folytatás) Az egyszerű szerves' anyagok a meleg tengerekben hosszú évezredek során fokozatosan összetettebbekké váltak, míg végre nyálkaszerű, nedvdús fehérjevegyületekké alakultak. Ezek közül egyik-másik egészen különleges sajátsággal rendelkezett, ugyanis nem bomlott el, mint az egyszerű szerves anyagok, hanem környezetéből más vegyületeket vett fel magába. A felvett anyagokat beépítette saját testébe. Ily módon ez az ősi nyálkás anyag, melyet a tudósok koccervátumnak neveznek, élő anyaggá vált, mert anyagcserét folytatott környezetével; erre pedig csak élő szervezetek képesek. Ezek az ősi élőlények egyszerű nyálkaoseppek voltak, minden látható szerkezet nélkül. Anyag- és energiaszükségletüket az ősóceán vizében levő vegyületekből fedezték. Mindaddig, amíg ezekben a vizekben ez oldott szénvegyületek korlátlan mennyiségben álltak az első élőlények rendelkezésére, nem is volt semmi baj. Amikor azonben idők folyamán fogyni kezdett az oldott szerves vegyületek mennyisége, az ősi élőlények szempontjából döntően megváltoztak az életkörülmények: környezetükben táplálékhiány lépett fel. A kezdetleges élőlények nagy része ennék következtében elpusztult. Égy részük azonban alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Ezeknek az élőlényeknek a testében festékanyagok képződtek és halmozódtak fel. Ezek a festékanyagok a ma élő növények zöld festékanyagaihoz hasonlóak lehettek. Az ősi, zöld festékanyaggal rendelkező élőlények azután úgy táplálkoztak és hasonló életmódot kezdtek folytatni, mint a most éle növények. Ezekből fejlődött ki azután az egész növényvilág. A kezdetleges szervezetek másik része viszont kisebb, magához hasonló élőlényeket kebelezett be és azokkal táplálkozott, miközben fokozatosan megnövekedett és egy bizonyos méretet elérve két vagy több részre esett szét, vagyis szaporodott. Az igy keletkezett új, kis élő ények közül azok, amelyeknek tökéletesebb belső szerkezetük volt, ismét magukhoz vonzottak más, magukhoz hasonló szervezeteket, olyanokat, amelyek nem voltai annyira életképesek és így az előbbieknek csupán táplálékul szolgáltak. Az egyszerű élőlények fokozatosan továbbfejlődtek. Ezekből alakultak ki azután évmilliók során a ma is élő moszatok, vagyis a legegyszerűbb növények és az egysejtű állatok, amelyeket, mivel csak mikroszkóppal láthatók, véglényeknek nevezünk. A véglények, vagyis az egysejtű élőlények megjelenése fontos határkő az élővilág történetében, mivel lassú, de állandó fejlődéssel később ezekből alakultak ki az összes állati élőlények. Csanda Anna
