Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-04-01 / 7. szám
A Socré Coeur Bazilika. Párizs egyetlen hegyen, о Montmartreon áll. Pszeudobizánci stílusban épült, 1919-ben szentelték fel. Hogyan kezdjünk beszélni Párizsról, Franciaország forgalmas fővárosáról, ahol jóformán nincs különbség a nappal és éjszaka között, ahol a látogatók sok napon át nézelődhetnek és mindig látnak valami újat. Beszélhetnénk műemlékeiről, de ezeket jobban láthatják fényképeinken. Beszélhetnénk a párizsi társadalomi élet szenzációiról, de ezek könnyen háttérbe szoruló, kevésbé fontos események. Másképpen, alaposabban fogunk tehát Párizsról beszélni. Ezért egészen a gyomrába nézünk és hatalmas termekben és vásárcsarnokokban találjuk magunkat, melyeket maguk a franciák neveztek el Párizs gyomrának. Szívesen mutogatják őket a külföldieknek, mert impozáns látvány a rengeteg élelmiszer, amely feltartóztathatatlanul tűnik el, széthordják a hotelekbe, éttermekbe és boltokba. Körülöttünk éjjel van, de itt benn vakító a fény és óriási a forgalom. Melegvizes fecskendőkkel mossák a ládákat, asztalokat, pultokat. Mindent elő kell készíteni, még mielőtt megérkeznek a teherautók megrakva friss, még harmatos gyümölccsel telerakott ládákkal. Nem baj, hogy láda több van az autón, mint amennyi ráfér, össze-vissza, hegyén-hátón vannak felhalmozva, kötelekkel összekötve. Az sem baj, hogy a sofőr és a kocsikísérők a szűk kabinban szoronganak, csak az árunak ne történjen semmi baja. A tengerpartról hűtőautók rohannak megrakva hallal, rákkal és más finom tengeri falattal. Ezeknek a többi élelmiszer előtt kell a városba érkezniök, mert a halpiac még a napkelte előtt befejeződik és a napsugár már csak az üres, tisztára mosott asztalokat világítja meg. Vidékről zöldséggel, salátával, articsókával, tojással megrakott autók jönnek, mindegyik a többit megelőzve akar Párizsba érni. A vásárcsarnok előtt fürgén kanyarodnak a többi kocsik között és bravúrosan futnak be kijelölt helyükre. Itt véget ér a sofőrök szolgálata, a többi már a kocsikísérők dolga. Gyorsan oldják fel a kötelek komplikált hálóját és középkorba illő alkudozást folytatnak a nagykereskedővel, aki az árut felbecsüli. Ez természetesen lehetetlen hangos és sokatmondó eszmecsere nélkül, — igen, ez a kenyérharc része abban az országban, amelyik nem tudja, hogy mivel javíthatná meg rossz gazdasági helyzetét. A ládákat lázas sietséggel rakják ki, az áru el van adva. A mintaszerűen megmosott gyümölcsöt, zöldséget piramisokba, gúlákba és más alakzatokba rakják, szín és nagyság szerint osztályozzák. Mindegyik piramist, gúlát igelittel borítanak be, hogy az árut egy porszem sem érje. Az árunak a lehető legcsábítóbbnak kell lennie, hisz abban az országban vagyunk, ahol az élelmiszerek ára állandóan emelkedik. S így nem ritkaság a tisztára mosott, rendezett áru mellett padlón alvó, éhes, rongyos újsággal takaródzó embert látni. De ha csak egy aludna így, egész családok alusznak így titokban és addig, míg valaki észre nem veszi és ki nem dobja őket. Természetesen mehetnének máshova is aludni, például egy hosszú keskeny helyiségbe, ahol az alvók egymás mellett ülnek a padlón, fejüket kezükre hajtják s kezükkel a középen levő megfeszített kötélbe kapaszkodnak. De milyen alvás ez, mikor minden három órában hangos csengetés kíséretében meglazul a kötél, s az előreeső fej a legjobb alvót is felébreszti. Igaz, ki lehet fizetni újabb három óra alvás arát, de nem kór fizetni az ilyen „kényelemért''? Ügy látszik, Párizs az ellentétek városa. Az egyik oldalon a gazdagok és a külföldiek vannak, akik nyugodtan fizetnek fantasztikus öszszegeket egy átmulatott éjszakáért valamelyik mulatóban, a másikon például a közalkalmazottak, akiket az emelkedő élelmiszerárak, az újabb adók és a közlekedés 50 százalékos drágulása sztrájkra kényszerített, mellyel fizetésük emelését akarták elérni. A napokban a menzák alkalmazottai sztrájkoltak s velük szolidaritásból a diákok is. Ezekben a napokban az Orly-i vámőrök sztrájkolnak, mert fizetésükből nem tudnak megélni. Havi 8 000 frankos fizetésemelést követelnek. Ma ők sztrájkolnak, holnap más iparág alkalmazottai, hiszen Franciaországban állandóan vannak sztrájkok, elszánt sztrájkok, melyeket a szükség robbant ki, de eredménytelenül. Hogyan is lehetne javulást elérni abban az országban, ahol ugyan majdnem hónaponként változik a kormány, de egyik se veszi figyelembe a nép akaratát. Franciaország már nyolc éve folytat háborút Algériában. A francia nép tiltakozik, sztrájkol, tüntet, de a kormány tovább folytatja a háborút és rengeteg emberéletbe és hatalmas pénzösszegekbe kerül neki ez az előre kudarcba fulladt kaland. Inkább újabb 55 milliós dollárkölcsönt kér az Egyesült Államoktól. Az országnak erre égető szüksége van, hogy kifizethesse egy sokmilliós összeg bírságát, mellyel adósa a nemzetközi pénzügyi alapnak. Lehet, hogyha „Uncle Sam" kölcsönt ad a bírság kifizetésére, akkor a nemzetközi pénzügyi alap új kölcsönt folyósít majd az elpuhult, tékozló Franciaországnak, ki tudja? Hol is keressék a pénzt, hisz Franciaország 600 millió franknyi hiánnyal indult neki az 1958-as esztendőnek. S így a lakosság tiltakozása ellenére ígérik a miniszterek Amerikának, hogy Franciaország megengedi rakétakilövő támaszpontok felállítását. Jóllehet a franciák utálják a nácikat, Franciaország mégis gazdasági szövetségbe szándékozik lépni Nyugat-Németországgal. A francia újfasiszta mozgalom nagy pénzösszeget fordít propagandára, s az utcasarkokon minden reggel költséges plakátok hívják a francia ifjúságot az újfasiszták soraiba. Pedig nem is olyan régen volt, amikor francia hazafiak százait gyilkolta meg a fasizmus. Az ilyesmit nem lehet egykönnyen elfelejteni. Igen, drága Franciaország és gyönyörű Párizs, neked ma sokkal több gondod van, mint bárki másnak a világon. Bár lakóid híresek könnyelműségükről, ma már mégis rájöttek Nem mindennapi látkép a folyó felöl a hires Notre Dame de Paris dóm. Az ősrégi gótikus templom, melynek építését VII. Lajos uralkodása alatt 1163-ban kezdték, a Szajna egyik szigetén, Párizs szivében áll. Csendélet L'Arc ae Triomphe de l‘ Etoile alatt. Még a jellegzetes egyenruhájú rendőr is figyelmeser szemléli a galambsereget.